Miska, baj van!
Hagyd a zsugát, szóltak, hogy meghaltál. Tudom, mosolyogsz, hiszen mindig ezt tetted. Amíg órásként valódi, kis fogaskerekekkel bajlódtál és az idő titkát igyekeztél megfejteni, távolabb voltál az örökkévalóságtól, mint amikor a művészettel kezdtél cimborálni. A művészet ugyanis nem az igazsággal hál, hanem valahol az Isten és az ördög között, saját fényében és saját árnyékában veti meg ágyát. Így kéznyújtásnyira kerül az örökkévalóságtól. Legalábbis azt hitted, azt hittük.
Tóth Kovács József portréjának élethű hasonmása: Novák Mihály (Fotó: Léphaft Pál)
Miska, baj van!
Kérték, búcsúztassalak. Ez rendkívül nehéz, mert nem tudom, mit írjak. Azt, amit szerintünk az olvasó vár? Olyat, hogy:
Novák Mihály, 1934-ben Magyarkanizsán látta meg a napvilágot. Édesapjától órás-ékszerész mesterséget tanult, majd szerencsés véletlen folytán 1974-ben, a feketehimlő-járvány idején Topolyán, a művésztelep épületében, számtalan képpel, festménnyel összezárva vesztegzárba kényszerült. A fekete himlő nem hagyott nyomot rajta, de a képek igen. Rájött, hogy élet és halál kérdésében a művészet a legjobb tanácsadó, mert feledtetni tudja a törékeny létet. Többedmagával 1978-ban Ómoravicán, ma Bácskossuthfalvának mondjuk, megalakította a 9+1 Képzőművészeti Csoportot, a ma ismert nemzetközi művésztelep elődjét.
Itt nyugodtan három pontot tehetnék, mert az alkotótábor története, társadalmi és művészeti hatása, eredményei e szűkös megemlékezésben nem férnének el. Mégis folytatom, mert szerintem Te ezt várnád.
A művészet mindenek felett! – ez a jelmondat bizonyára tetszene. Az alkotótábor boldogabb és szerényebb időkben is igyekezett olyan hangulatot teremteni, amely, a kíváncsi közösség örömére a művészeket mindig visszahívta. A 9+1 szép kísérlet, szép testes leltárral és visszajáró élőkkel és holtakkal, akiknek a száma már régen meghaladta a 9+1, rációval mért összegét. Hogy a 9+1 virtuálisan több-e vagy kevesebb, mint 10, az aligha a matematikától, a művészek számától és a művésztelepen elkészült képek mennyiségétől függ. Talán még attól sem, hogy kik és hogyan segítik ezt az évek óta folyó műhelymunkát. A kevesebb nagyon sokszor több, mint a sok. A mérhető pedig eltörpül a gondolat, a művészi érték és a találkozás kínálta egyszerű, emberi beszélgetések mellett, amelyek a Göncölszekér égi útját, a halászlé és a rajnai rizling távolságát, az Északi-sarkcsillag közelségét vagy Csontváry almát hámozó asszonyának emberfeletti nyugalmát tárgyalják.
Miska, baj van!
Én az orrodról szerettem volna írni. Arról a barackról, amellyel orrodon Tóth Kovács József festőművész remek portréja mellett örökítettelek meg. Te ugyanis bohóc voltál, az a mókamester, aki halálosan komolyan gondolta azt, amit csinált. Akaratoddal, szervezői készségeddel, különös auráddal be tudtad világítani a környezetedet. Jó volt a fényedben sütkérezni. Életműved te magad vagy. Kalapostól, nadrágostól. Te vagy a kép, és életpályád a vakkeret, amelyre fölfeszítenek. Jobb lator leszel.
A művésztelep udvarán nyár este megáll majd a telihold, és amíg a rajzolókra és festőkre, szobrászokra és ecetfákra csorog az aranyranét, te vörös orral elsétálsz a diófák alatt és belelapozol a rajzmappákba, megnézed a vásznakat, majd leülsz a verandaasztalhoz, és lapot osztasz égi társaidnak. Jó játék volt.
Id. Novák Mihály (1934–2020) temetése kedden 14 órakor lesz Bácskossuthfalván a Központi temetőben.
