– Néhány éve köztünk él itt, Horgoson Körmöci Dénes karikaturista. Nemrégiben felkínálta annak a lehetőségét, hogy bemutassa a szélesebb közönségnek is munkáit. Mi ezt örömmel fogadtuk és helyszínt biztosítottunk egy karikatúrakiállításnak itt, a Művelődési Házban – mondta el Sós Nóra igazgatónő. – Mint ahogyan itt elhangzott, több karikatúrasorozata is van, ezért két részben, két hónapon keresztül fogjuk bemutatni a munkáit, majd egy aktuális téma, a migránskérdés tematikája következik a karikaturista szemszögéből. Az első tárlat november 3-áig látogatható, a folytatásra pedig november közepétől számíthat a közönség.
A kiállítást Berényi Szalma Kornélia nyitotta meg, az alkalomhoz illően kissé rendhagyó módon, annyiban, hogy egyben villáminterjút is készített a kiállítóval.
– Sokáig nem ismertük egymást Körmöci Dénessel, pedig itt élünk Horgoson – nyilatkozta lapunknak –, kiderült, hogy ő karikatúrákkal foglalkozik, jómagam pedig egy éve fotózgatok. Édesapám festőművész volt, tehát korai gyermekkoromtól nem idegen számomra a képzőművészet, aminek külön válfaja a karikatúra. Meglátásom szerint a karikatúráknak, a gúnyrajzoknak, a humornak nem szabad fiókok mélyén rejtőzniük, nem létezhetnek suttogva, zárt ajtók mögött.
– Hogy is kezdődött? – kezdte válaszát, megismételve kérdésemet Körmöci Dénes –, ha nagyon a humoros műfaj talaját simítva válaszolnék, azt mondhatnám, hogy leültem és rajzoltam: már gyermekkoromban a szabóműhely csomagolópapírjára, ha máshol nem találtam alkalmat. Már akkor tágra nyílt szemmel jártam a világban. Másodikos lehettem, amikor az egyik rajzomat azzal az indokkal utasították el külföldön, hogy gyermekrajzot kértek, nem felnőtt által készítettet. Volt egy nagyon kedves barátom, Kollár Lajos, aki a múlt század hetvenes éveiben, látva, hogy szabad időmben rajzolgatok, felkért, hogy a Topolya és környéke hetilapban jelentessek meg karikatúrákat. Véleményemet soha nem rejtettem véka alá, csak nem szóban, hanem rajzban reagáltam egy-egy társadalmi visszásságra. Azóta már kilenc országban, tíz-tizenkét lapban jelentek meg rajzaim. Jelenleg már csak a Magyar Szó Grimasz mellékletének küldök munkákat, illetve az interneten reagálok néhány dologra egy-egy karikatúrával. Régebben Magyarországon többek között a legkorábbi Túró-Rudi reklámfigurát is én rajzoltam meg. A mai kiállításon, amelynek a témája a szelfi – és ezt a címet is adtuk neki – több mint hatvan karikatúrát állítottunk ki. Igazán az okoz boldogságot, amikor látom, hogy az emberek nevetnek, vagy inkább röhögnek a megrajzolt figurákon, helyzeteken, habár sokszor talán el is gondolkodnak egy kicsit egy-egy adott témán. Szerintem a karikaturista akkor rajzolja a legjobbakat, amikor depressziós. Amikor olyan „semmilyen” hangulatom van, akkor jönnek a legjobb ötletek. Olyankor naponta akár tizenöt-húszat is meg tudok rajzolni, amiket később dolgozok ki részleteiben. Azt is mondhatnám, hogy a karikatúra rajzoltatja önmagát.
Nyitókép: Kiss Zoltán
