Az idén negyvenéves Tanyaszínház neve is bekerült immár a Magyar Örökség Aranykönyvébe. Kilencvenharmadik alkalommal ítélte oda a Magyar Örökség és Európa Egyesület a Magyar Örökség díjakat szellemi kultúránk jeles képviselőinek.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ceremónián Magyar Attila-Öcsi, a színház elnöke vette át az elismerést. A rendezvényen Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke méltatta a Tanyaszínház negyvenéves küldetéstudatát, közönségszolgálatát.
– Vajdaság, de a Kárpát-medence magyarsága is büszke rájuk, és hálás a Gondviselőnek, hogy kerek negyven esztendeje Kovács Frigyes és Hernyák György, a két alapító jó magot vetett, jó földbe. Kettejük elképzeléséből született meg ez a sajátos, a hajdani vándorkomédiások hagyományát felelevenítő színházi forma, amely minden vérzivatar ellenére működik, létezik, beleálmodja magát és minket a szülőföld ölelésébe.
Rögtön hozzájuk „verődött” Dudás Károly és Dormán László, akik mennyi, de mennyi ideig kísérték a Tanyásokat. S hozzájuk csatlakozott Gere Vilmos, a Kevi környéki gazda, aki ekhós szekeret épített, szamarat állított elébe, s kísérte több éven át a társulatot… Az első társulat hét színinövendékkel együtt alakult. És azóta is a színinövendékek nyári színpadi, nyári praxisa. Megérezni, hogy ez egy ügy. Belesimulni, belegyalogolni és megérkezni mindenhová haza, mindenhol otthonra lelni – mondta egyebek között Sutus Áron.
– Ahová megérkeztek, karókat vertek le, spárgával körülkerítettek egy kis füves teret az épp adódó helyszínen – ez volt a színpad. A játéktér mögött az ekhós szekér állt, mögötte ponyva, rajta egy bohócfej, fölötte pedig a felirat: Tanyaszínház.
Azóta eltelt negyven év. Sokat változott a világ. Sokat változott Kavilló, az előadások bölcsőjének helyszíne is. Tavaly Magyarország Kormányának, a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően megvalósult egy álom, egy bázis a semmi gyönyörűségének közepén túl. Az ekhós szekeret traktor váltotta, a haranglábnak tornya lett, a színpad már más matériából épül, és a Bácska mellett már jó régóta Bánságba is eljutnak – közel negyven településre.
Azóta eltelt negyven év. De a küldetés és küldetéstudat nem változott. Közel félmillióan látták a csodálatos előadásokat.
Több száz, több százezer magyar ünnepe a Tanyaszínház.
Ekképp több száz, több százezer délvidéki magyar köszönete és hálája rejlik abban, hogy a Tanyaszínház igenis mától fogva beíródik a magyarság szellemi múzeumába. Magyar Örökség! – zárta méltatását a VMMSZ elnöke.
Magyar Örökséggé vált a Tanyaszínház szellemisége és közönségszolgálata mellett Takács András felvidéki koreográfus, néptáncoktató hét évtizednyi szolgálata, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia magyar tudományos utánpótlásért kifejtett több évtizedes tevékenysége, a kárpátaljai Matl Péter szobrászművészete, Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztor egyházépítő, kultúraszervező és honismereti munkássága, Kozák Danuta kajakozó világra szóló teljesítménye és Kátai Zoltán históriás énekmondó előadó-művészete.
