A közszférában végrehajtandó ésszerűsítés keretében minden városban, községben meghatározzák a kulturális intézmények – így a színházak dolgozóinak maximális létszámát is.
A szabadkai Gyermekszínháznak és a zombori Népszínháznak például egyaránt öt-öt alkalmazottól kell megválnia, a Kosztolányi Dezső Színházban pedig másfél munkahellyel kell kevesebbnek lennie.
Sikeres, országszerte, illetve a határokon túl is ismert színházakról van szó. Amikor a Kosztolányi színház Budapesten vagy a régióban másutt vendégszerepel, valószínűleg sem a vendéglátók, sem az ottani nézők nem is hinnék el nekik, hogy mindössze 16 teljes és egy fél munkaidejű dolgozó munkájának köszönhetően születik meg estéről estére a színházi csoda, s ha másfél munkahelytől meg kell válniuk, elképzelni sem tudjuk, hogyan szervezik meg a tágabb régió egyik legtekintélyesebbjének számító Desiré fesztivált, hisz a Kosztolányi munkatársai az ezzel járó teendőket most is a színházi feladataik mellett végzik.
Szabadka
Miután a szabadkai városi képviselő-testület elfogadta a közszférában zajló racionalizációról szóló javaslatot, a kormány utasítására a közszférában csökken az önkormányzat által finanszírozott alkalmazottak száma, s ez egyebek mellett a színházakat is érinti.
A szabadkai Gyermekszínház még nem kapta meg a hivatalos végzést, de már tudják, hogy rájuk milyen kvóta érvényes: náluk 5 foglalkoztatottal kell kevesebbnek lennie, és a hivatalos dokumentum megérkezése után 60 napon belül végre kell hajtaniuk a leépítést. Mindezt Árokszállási S. Mártától, a Gyermekszínház igazgatójától tudtuk meg.
– Most összesen 37 állandó munkatárs van, legtöbben színészek. Első körben megkérdeztük a foglalkoztatottakat, hogy önkéntes alapon lenne-e valaki, aki elmenne, s ketten jelentkeztek is, akik más megoldást találnak maguknak. Hogy ki lesz a másik három? Nos, ezt még nem tudjuk. A legfontosabb szempont, hogy a létszámcsökkenés ne zavarja meg a munkafolyamot, az eddigi módon tudjunk tovább dolgozni – mondta az igazgatónő, akitől azt is megtudtuk, hogy a fizetéseiket most ugyan nem csökkentették, ez két éve történt meg, amikor 10 százalékkal csökkentették a béreket. A színészek bére 50-60 ezer dinár körül alakul, a többi alkalmazott átlagbére 30 ezer dinár. Viszont az idén egymillió dinárral csökkentette a város a produkciókra szánt összeget a Gyermekszínház számára, s tette ezt meg a Kosztolányi Dezső Színház és a Népszínház esetében is.
A Kosztolányi Dezső Színházban jelenleg 16,5 munkahely van – a fél munkaidős munkatárs a jegypénztáros, aki félig a színházhoz és félig a Lifka Sándor art mozihoz tartozik. Az önkormányzati határozat szerint ezt a számot kell most másféllel csökkenteni.
– A racionalizációról senki sem konzultált velünk, az internetről értesültünk róla. Most már megkaptuk az értesítést, és 60 nap áll a rendelkezésünkre. Másfél munkahelyet vesznek el tőlünk. A felet nem tudjuk, hogyan kellene megoldani. Bármilyen egyszerűnek is hangzik, azt a bizonyos fél munkahelyet nem lehet megszüntetni, hiszen a jegypénztáros félig hozzánk tartozik, félig a mozihoz, állandó munkaviszonyban áll, így valaki mást kellene teljes munkaidőről fél munkaidőre tenni. De hát kit? És mégis hogyan? Amikor az embereink a teljes munkaidőnél is többet dolgoznak, és így is csak annyian vannak, amennyi éppen elég a feladatok ellátásához. A létszámcsökkentéssel pedig kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az előadásaink zökkenőmentes lejátszásához plusz embereket kell majd alkalmazzunk. A kiszolgáló személyzetből is ugyanis pont annyi van, amennyire feltétlenül szükség van az előadások játszásakor, az irodai dolgozók esetében lehetetlen létszámcsökkenésben gondolkodni, és természetesen a társulati létszámot sem csökkenthetjük. Ez egy lehetetlen helyzet, de igyekezni fogunk olyan megoldást találni, hogy senki se kerüljön az utcára. Én személy szerint azt gondolom, hogy a Kosztolányi Dezső Színház kulturális értelemben sokban hozzájárult ahhoz, hogy a város város legyen, és egy ilyen intézkedés után a város, illetve a képviselők ne beszéljen/beszéljenek a kultúra vagy a kisebbségi magyar kultúra fontosságáról. Főleg, ha ehhez még hozzáteszem, hogy az eddig sem igazán nagy produkciós költségvetést idén egymillióval csökkentették, de persze elvárják, hogy ugyanúgy teljesítsünk. Az elmúlt években is folyamatosan csökkentették a költségvetést, csak nem ilyen látványosan a produkciós költségvetést, hanem a kisebb kontóinkról tűntek el pár százezer dinárnyi összegek. Ez azt jelenti, hogy mi a saját bevételeinkből fizettünk már így is nagyon sok mindent, ami a színház kiadásait illeti. A fizetéseinket is csökkentették néhány éve. A technikai munkatársak huszon-egynéhány ezerért dolgoznak például sokszor egész nap. Ilyen fizetésekkel nem lehet itt tartani az embereket, és ők nem csak a közszférából mennek el, hanem az országból is... A fizetések 20 és 54 ezer dinár között alakulnak, ez az említett felső határ az igazgatói fizetés – osztotta meg velünk gondolatait Urbán András, a Kosztolányi színház igazgatója, aki azt is elmondta, hogy a pályázati összegek sem jelenthetnek megnyugtató megoldást, hiszen azok már évek óta csak kisegítő összegek. Persze jól jönnek ezek is, sokszor a vészhelyzetet mentik meg, de igazán nem lehet támaszkodni rájuk, nem akkora összegek, amelyek biztonságot jelenthetnének.
A szabadkai Népszínház igazgatója arra hivatkozva, hogy még nem érkezett hozzájuk hivatalos értesítés, egyelőre nem kívánt nyilatkozni a témával kapcsolatban.
Zombori Népszínház
A zombori városi képviselő-testület az elmúlt pénteken meghozta a közszférában alkalmazhatók maximális létszámáról szóló határozatát. Ennek alapján a Népszínház öt munkatársától lesz kénytelen megválni. Az intézmény a jelenlegi 48 alkalmazott mellé még tízet szeretett volna fölvenni, ám a határozat 43-ra korlátozta a legmagasabb létszámot.
– Nagy baj van ott, ahol a kultúrára mint kiadásra, nem pedig beruházásra tekintenek – mondta ezzel kapcsolatosan Mihajlo Nestorović színházigazgató, és hozzátette, a leépítés problémájával fekszik és kel, és nincs víziója az intézmény jövőjéről.
– Színházunk Szerbia egyik legsikeresebbnek és legjobbnak tartott színháza Szerbiában, produkciónk a legnagyobb belgrádi színházakéval vetekszik, fesztiváldíjaink száma pedig kétszerese annak, amivel a fővárosi színházak büszkélkedhetnek, ezért ebben a pillanatban értelmetlennek tartom a leépítést, hiszen a nyugdíjaztatások folytán így is tíz ember, tíz fiatal színész hiányzik az intézményből. Arra törekszünk, hogy nemzeti színházzá váljunk, a döntéshozók viszont olyan helyzetet teremtettek, hogy ehelyett a lokális szint alá süllyedünk. Idén ünnepeljük a hivatásos színház megalakításának hetvenedik, a színház alapításának 134. esztendejét, és ekkor még valakiket ki kell rúgnunk? Akkor akár az egész társulatot is föloszlathatjuk, nem tudom, kell-e nekünk egyáltalán színház? – fakadt ki Nestorović.
Az igazgató elmondta, hogy a leépítés megelőzése érdekében meghívta az illetékeseket, hogy bemutassa nekik az intézmény működését, akik rácsodálkoztak, hogy az épületben mosógép is van.
– Nemhogy mosógépünk, hanem mosodánk van, mindennap mosunk és vasalunk. A színház olyan, mint egy gyár, ha valaki hiányzik a gyártási menetből, leáll a működése. Ezt szerettem volna megértetni azokkal, akik sokallják a működési költségeket.
Arra a kérdésre, hogy kik kerülnek elbocsátásra az intézményből, a következőket válaszolta:
– Férfiasan bevallom, erre nincsen tervem. Bánt a dolog, szomorú és dühös vagyok, de nem voltam hajlandó a kirúgandók nevén gondolkodni, mert értelmetlennek és károsnak tartom a leépítést. Továbbra is kivárok, mit mond az állam, mit mondanak a többi színházak, amelyekben ismereteim szerint úgyszintén egytől hat személyig terjedő leépítés várható. Társulatunkban egykor 20 színész játszott, most 12, ez az alapvető produkciónkhoz eleve kevés. Legföljebb könnyű kis darabocskákat játszhatunk, és miniatűr zsebszínházzá válhatunk. Ha ez a cél, akkor nagyon nagy a baj a döntéshozatalban, és az egész színház értelmét veszíti – nyilatkozta a zombori Népszínház igazgatója.
