Ősbemutatóra készül a Tanyaszínház

Egy hete próbál a Tanyaszínház idei csapata a kavillói Tanyaházban. Mint minden évben, most is érkezésük után azonnal takarítani kezdtek, nemcsak a belső tereket, hanem az udvarban is levágták a hatalmasra nőtt gyomot és azóta is – ha van egy kis szabadidejük – próbálnak rendet tenni, úgy, hogy közben mindenfelé téglák, épületanyagok, amit még esetleg majd fel lehet használni a későbbiekben.

Már az érkezésünkkor szembetűnt, hogy a Tanyaház legelejéről eltűntek a régi kisház romjai, és helyette egy impozáns épület készül. Igaz, még csak a falakat látjuk, meg a színészeket, akik már kora reggel szorgalmasan locsolgatják a betongerendákat, nehogy a nagy forróságban megrepedjenek.

Magyar Attila színművész, a Tanyaszínház fő szervezője mutatja meg a készülő épületet. Az idén a Bethlen Gábor Alap támogatásából tudták a kérdéses épületrészt megépíteni, és abban bízik, hogy még idén tető kerül rá.

– Az volt az ígéret, úgy terveztük, hogy az egész felújítás a Tanyaszínház művésztelep helyszíne 2012-re elkészül, mégpedig a Nagyberuházási Alap támogatásából. Ez nem így lett. Én azonban nem adom fel. Soltis Lajos kollégámtól, barátomtól, a Tanyaszínház egykori vezetőjétől megtanultam, hogy itt a határ a csillagos ég. Most azon dolgozunk, hogy jövőre elkészüljön még néhány épület, hiszen a 40. bemutatónkat ünnepeljük, és gazdag programot tervezünk. Bízom benne, hogy ha nem is mindent, de azért valamicskét haladunk majd az építkezéssel. Ez az újonnan felfalazott épületrész múzeum és tájház lesz. Soltis Lajos emlékének szeretnénk ezt szentelni, és ha elkészül, ide fogjuk elhelyezni a relikviáinkat, a mi kis kincseinket – mondta a fő szervező.

Idén a vándortársulat 28 tagú, ebből 17-en játszanak az előadásban. Itt vannak az Újvidéki Művészeti Akadémia első- és harmadévét végzett színinövendékei, hivatásos színészek, meg amatőrök is. A Tanyaszínház 39. bemutatójára készülnek. Ezúttal ősbemutató lesz. Terék Anna Hangos disznók harapnak című művét viszik színre Puskás Zoltán rendezésében. A rendező kérdésünkre elmondta, minden szempontból igazi tanyaszínházas előadásra számíthat a közönség. Tovább viszik ugyanis azt a vonalat, ami eddig meghonosodott a Tanyaszínházban, hogy van benne humor, de azért nagyon fontos és komoly problémákat boncolgat a darab, kérdéseket tesz fel. Így nemcsak vajdasági téma az, amit feszegetnek, hanem ennél tágabban is értelmezendő. A rendező szerint foglalkoznak az elvándorlás kérdésével, vagy például a munkanélküliség kérdésével. Puskás Zoltán számára az a kérdés, hogy feladja-e a mai huszonéves fiatal az elveit és munkába álljon, vagy esetleg egy másik utat válasszon, ami lehet, hogy nem jobb, illetve a darab nem foglal állást ebben. Csak rámutat a torzulásokra. Puskás Zoltán szerint ismét görbe tükröt tartanak a néző elé. Nem politizálnak, de a rendező szerint a színháznak igenis legyen reakciója a környezetünk történéseire.

Terék Anna szövegét a Tanyaszínház számára írta. Puskás Zoltánnal megbeszélve kerültek bele a témák, amelyek aztán egy egésszé állnak össze. Lénárd Róbert, az Újvidéki Színház művészeti vezetője most a Tanyaszínházban dramaturgként vesz részt a munkában. Azt mondja, tulajdonképpen öt nagy jelenet áll össze egy kerek egésszé. Lesz benne humor, harsányság is, hiszen a nagy teret be kell fogni a színészeknek és persze a dalok sem maradnak el. Terék Anna tíz versére Erős Ervin és Klemm Dávid szerezte a zenét. Ők is, akárcsak a szövegíró, kifejezetten a Tanyaszínháznak készítik alkotásukat. A koreográfiát a rendező sok éves alkotótársa, Gyenes Ildikó készíti, a jelmeztervező pedig Ledenyák Andrea.

A bemutató július 16-án lesz, de mint az az utóbbi években gyakorlattá vált, a kavillói premiert megelőzően 2-3 előadást lejátszanak közönség előtt, várhatóan Kishegyesen és Bácsfeketehegyen. Magyar Attila arra a kérdésre, hogy milyen lesz az idei útirány, még nem tudott pontos választ adni, mert mint mondta, még mindig folyik az egyeztetés. Ám azt már tudják, hogy a közeli Zentagunarasról lesz majd az élő közvetítés.

A Tanyaházban látszólag olyan az élet, mint minden évben. És mégsem. A vándortársulat évről évre más. Az együttélés és a munka határozza meg, hogy milyen a hangulat. Ottjártunkkor éppen ébredeztek a tanyalakók. Gombos Dániel színész, a Tanyaszínház mindenese most is, mint annyiszor már, autóba vágta magát, és ment, intézkedett, beszerzett, ügyeket oldott meg. Hogy hol, mit intézett, nem kérdeztük.

A csűrben Tanyarádiót működtetnek. Nyári Ákos és Szilágyi Áron színinövendékek ébresztették a még szunyókálókat. Zenével, verssel meg egy kis biztatással. Persze voltak, akik már jó korán felkeltek és tették a dolgukat. Rókus Zoltán színinövendék éppen kalapált valamit. Magyar Attila a porta végét mérte föl, s azon morfondírozott, hogy a kihalt tuják helyére őszre újakat kell ültetni, hogy szépek legyenek az évfordulóra. Huszta Dániel színész, Ózsvár Róbert, Nyári Ákos és Szalai Bence színinövendékekkel a meglévő konzolokat próbálják összeállítani. A Tanyaszínházban ugyanis mindent a színészek maguk csinálnak. Vannak színpadosok, konyhások, jelmezesek meg a drótosok. Mindenki teszi a dolgát. Ózsvár Róberték idén a színpadosok. Arra a kérdésemre, hogy nem megterhelő nap mint nap előadás előtt felállítani, majd az előadás után elbontani a színpadot, azt válaszolja, egyáltalán nem kimerítő. Egy kicsit fizikailag is bemelegítenek, és jobban megy a művészi játék. Idén nem lesz komplikált a díszlet, így nem lesz nagyon sok munkájuk, mondja.

Verebes Andrea a konyhás lányok csapatába tartozik. Ő sem panaszkodik arra, hogy nekik négyüknek kell gondoskodni a reggeli meg a vacsora beszerzéséről és elkészítéséről. A legnehezebb dolga talán a jelmezeseknek van. Eleve úgy készülnek a jelmezek, hogy könnyen tisztán tudják őket tartani. Ha nagyon meleg van, mindennap ki kell mosni őket, ha valami valahol elszakad, azt meg kell varrni, javítani. De ez itt a Tanyaszínházban természetes. Maguk sminkelnek, maguk öltöznek...

A Tanyaház padlásán egymás mellé terített szivacsokon vagy az udvaron felállított sátrakban alszanak a vándortársulat tagjai. Kilenc környékén lassan kiürül a rettentően meleg padlástér. A földszinten, a konyhában a reggeli órákban nagy a forgalom. Kőműves Noémi meg Búbos Dávid a reggelihez készülődik. Verebes Andrea pedig már a kész kávéjával vonul ki a csűrbe szöveget ismételni. Lassan mindenki összeverődik és kezdődhet a próba. A Tanyaszínházban, ha munka van, akkor dolgozni kell. A rendkívül rövid időt maximálisan kihasználják. Valamivel több mint három hét alatt készítik el a darabot, ezt követően pedig egy hónapig járják a dűlőutakat.

Az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatóinak kötelező a részvétel a Tanyaszínház munkájában. Tanáraik ugyanis úgy tartják, hogy itt olyan tapasztalatokra tesznek szert, amilyent a kőszínházban soha sem tapasztalhatnak meg. Egyik színinövendék azt mondta, mivel itt olyan nincs, hogy valamit nem lehet megoldani, mindenre megoldást kell találni, úgy érzi, a fizikai munka révén ügyesebb és magabiztosabb lett. Most már elhiszi magáról, hogy ő tényleg képes a problémákat megoldani. Egy másikuk meg arról mesélt, azzal, hogy itt minden a színész feladata, tulajdonképpen betekintést nyernek az öltöztetők, a kellékesek és más kőszínházi kísérőszolgálat munkájába. S mivel pontosan tudják, hogy az a munka miből áll, jobban megbecsülik.

Fizikai munka ide vagy oda, a legfontosabb mégiscsak a színpadi játék. Persze a feltételek is fontosak, de a színházi csoda az a színpadon történik. Ezt a csodát viszik el idén is 25 olyan településre, ahova csak ritkán vagy egyáltalán nem jut el a kőszínház. A turné idején alszanak iskolák tornatermében, árokparton, futballpályán. Frici nevű traktorjukkal dűlőutak porában utaznak egyik falutól a másikig, és megállás nélkül játszanak. Az egyik este itt, másnap meg már máshol. Örömmel teszik. Az ő lelkesedésük és a közönség támogatása tartotta életben az elmúlt 39 évben a Tanyaszínházat, Európa egyik legkülönlegesebb színházát.