A čortanovci nemzetközi színházi fesztivál második napján a közönség a Piaf-menet című előadást élvezhette, amely a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház közös produkciójaként valósult meg Mezei Kinga előadásában és rendezésében. Az előadás számos hangárnyalatot, finom eltérést, sarkalatos pontot tár elénk. Mindezt Mezei Kinga művészi értelmezésének segítségével tudjuk egészen egyéni módon megérteni. Az előadásnak különleges hangulatot kölcsönzött a Fruška gora lankáin található festői szépségű környezetben épült Stanković villa is, amelynek szabadtéri színpada ad otthont a rendezvénysorozatnak.
– Ez a mai volt sorrendben a 21. előadásunk. Érdekes volt ebben a térben játszani, ugyanis nem adtuk még elő szabadtéri színpadon. Az izgalom leküzdése után sikerült belakni a teret. A közönség nagy érdeklődéssel követte az előadást, ami külön öröm volt számomra – mondta Mezei Kinga az előadás után.
– Nagyon jók a visszajelzések. Annak ellenére, hogy nem beletapsolós előadásról van szó, ez mégis az elején megtörtént. Akkor nem tudtuk eldönteni, vajon ez mennyire zavaró. Idővel rájöttünk: a lényeg, hogy kövessenek bennünket és eljussanak a közönséghez ezek a dalok, azoknak az üzenete, és azon sarkalatos pontok, amelyeket mi szerettünk volna megmutatni. Edith Piaf ismertebb dalai közül azokat választottam ki, amelyekről úgy éreztem, hogy én is kötődöm hozzájuk. Számos gyönyörű egyéb dala is van, ezeket viszont nem annyira ismeri a közönség. Az előadás rendezésénél feltett szándékom volt, hogy ezeket is bemutassam.
Számomra ez egy nagyon nehéz előadás, de jó értelemben nehéz. Ha nincs különösebb problémám a hangommal, akkor megfogok egy bizonyos fonalat, és végig gördül bennem a dolog. Érzelmileg viszont több helyen megrázó. Azonban ezt az előadást nem lehet takarékosan eljátszani, ugyanis ennek minden pillanatában jelen kell lenni. Nemcsak azért, mert sokszor egyedül vagyok a színpadon, hanem mert ezek a dalok egyrészt meg is érdemlik, másrészt pedig nem is lehetne előadni őket enélkül.
