Negyvenegy résztvevővel öt – három színjátszói, egy rendezői, egy mozgásszínházi – csoportban folyik a munka ezen a héten Zentán a Vajdasági Magyar amatőr- és diákszínjátszók Táborában, azaz a 10. MAdT táborban.
Sutus Áron, a tábor szervezője elmondta, a tábor 3-4 napos képzési hétvégéből nőtte ki magát, amelyet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség közösen szervezett meg, majd közösen szervezték meg az első MAdT tábort is.
– Fontos Perényi Balázs és Brestyánszki Boros Rozália neve, ők egy-egy kötetet megírtak a 2000-es évek végén, egy elméleti és egy gyakorlati alapvetésű kötetet, ez tekinthető a tábor alapjának olyan módon, hogy a tábor céljai le vannak fektetve ebben a két kötetben. A legfontosabb cél a fiatalok megnyerése volt. Nemcsak az amatőr színjátszásnak megnyerni őket, hanem ehhez kötődően megnyerni őket a közművelődésnek, a közösségfejlesztésnek. Hogy mi változott? Most biztosan más típusú generációkkal találkozunk, mint tíz évvel ezelőtt, másképp kell kommunikálni velük, ez az oktatás szempontjából is módszertani kérdés is. Lett egy mozgásszínházi csoport is, ilyen csoport az elején még nem volt. Már az elején próbálkoztunk kreatív zenével, ha nem is külön csoportként, de ez most is jelen van. A közös foglalkozások, a napi fél-egy óra, ma is megvannak, amikor az egész tábor egy oktatóval van, hogy mindenki megismerhesse az oktatókat – hallottuk a tábor szervezőjétől.
A résztvevőkkel idén is neves oktatók foglalkoznak. A színészcsoportokat illetően a legfiatalabbakkal Perényi Balázs budapesti drámapedagógus, kritikus foglalkozik, a középső csoporttal László Sándor színművész, tanár. Mint megtudtuk László Sándor osztályvezető tanárnak a táborban van a 9-ből 7 leendő hallgatója, azaz azok a fiatalok, akikről már tudni lehet, hogy felvételt nyertek a tanár úr osztályába a Művészeti Akadémiára. A legnagyobbakkal Táborosi Margaréta színművész, rendező-koreográfus foglalkozik. Hernyák György rendező a rendezői csoport vezetője, a mozgásszínházi csoporté pedig Bordás Attila sepsiszentgyörgyi táncos, koreográfus, rendező, színész. A mozgásszínházi csoportot először vezeti férfi oktató. A táborban van oktatóként Kovács Áron Ádám zeneszerző, zenetanár is, aki László Sándor csoportjának munkájába kapcsolódott be leginkább, ott mutatkozott a legnagyobb igény, de dolgozik igény szerint a többi csoporttal is. Oláh Tamás teatrológusként, dramaturgként van jelen a tábor életében, ő legfőképp Hernyák György mellett van, de igény szerint ő is segít más csoportok munkájában is, és esténként a mozgásszínházi csoport számára különböző táncszínházi produkciókat vetít le és beszél is a látottakról. Van még egy műhelymunka-vezető is, Hernádi Krisztina beszédtanár, akivel minden csoport találkozik napi másfél órára.
Mindegyik csoportnak lesz a tábor végén külön-külön bemutatkozása, 20-25 perces keretben megpróbál majd mindenki bemutatni egy szeletet abból a munkafolyamatból, amelyben hat nap alatt részt vettek.
A tábor résztvevői Vajdaság különböző településeiről érkeztek. Sutus Áron elmondta, ez a részvétel és az, ahonnan érkeztek a résztvevők, azt mutatja, hogy sokfelé működik amatőr színjátszócsoport. Az igény ezekre és a szándék ezek létrehozására és megtartására folyamatos. Bár sajnos Nyugat-Bácska most nem képviseli magát, régebben többen is érkeztek innen, a Bánság viszont igen, például Nagybecskerek, Nagykikinda, Tóba, Szaján révén, de sokan jöttek Szabadkáról, Topolyáról, érkeztek résztvevők Kishegyesről, Bácsfeketehegyről, Újvidékről is.
Amikor azt kérdeztük, hogy a szervezők mit szeretnének, milyen útravalóval, milyen értékekkel, elvekkel térjenek haza a táborozók, beszélgetőtársunk hangsúlyozta, ez mindig a tábor egyik legnagyobb kérdése.
– Mindenképpen fontos a kapcsolatok, a „nem vagyok egyedül a világban” érzés erősödése. Térjenek haza úgy, hogy a munkájukhoz merjenek szakmai segítséget kérni a VMMSZ-től, a VMMI-től, de cél az is, hogy a művészet, a közösségi lét fontossága erősödjön.
