Izgalmas színházi produkció készül a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely próbatermében, néhány fiatal alkotóművész Seneca és Euripidész szövegeit felhasználva, ötvözve a japán nó színház elemeivel, állítja színpadra az antik görög hősnő tragédiáját. A darab írója és rendezője Cseh Dávid budapesti dramaturg, aki több darabban működött közre rendezőként, színészként is.
A történet szerint egy utazó érkezik Görögországba, a Perakhora-szentély kőoltárához, ahol egy kétségbeesett asszonnyal találkozik. Az anya gyermekeit keresi, nem tudja, hova tűnhettek, de sejti, hogy egy isten bünteti őt. A gyanútlan utazó különös események szemtanúja lesz: feltárul egy ősi mítosz, és elfeledett, szörnyű titkok kerülnek napvilágra. Az antik görög és római tragédiák, valamint különböző középkori japán nó játékok által ihletett táncelőadásban az alkotók arra keresik a választ, hogy a görög mítoszok kegyetlen asszonya, Médeia milyen büntetésben részesül tetteiért – és miként küzd meg lelkiismeretével.
A japán hatás Cseh Dávid munkájában nem okoz meglepetést, hiszen az alig huszonnyolc éves alkotót régóta foglalkoztatja a nó színház.
– A Médeia egy kísérleti darab, mivel nó színházzal foglalkozom már évek óta, ezért egy nó drámát írtam a Médeiából. Miközben az anyaggal foglalkoztam, hasonlóságot véltem felfedezni az antik görög és a középkori nó színház között. Mindkettő tulajdonképpen a színház ősi, rituális gyökereihez nyúlik vissza, és mind formájában, mind tematikájában nagyon-nagyon izgalmas összecsengésekre bukkantam. Például a nó játékok között van több is, amely mintha a Médeia alapmotívumaiból építkezne, vagy azokat szedné szét.
A rendező elmondta, az ókori darab és a középkori japán színház elemeit ötvözve mégiscsak egy modern színházi produkcióra készülnek.
A darab érdekessége, hogy kizárólag női szereplők adják elő, név szerint Tóth Laura és Léphaft Ágnes, valamint a darab címszerepében Kiss Anikó magyarkanizsai táncművészt láthatja a közönség, aki a budapesti színművészeti egyetemen színházrendező – fizikai színházi koreográfus szakon végzett.
– Számunkra az volt a feladat, illetve az jelentett kihívást, hogy különböző stílusjegyeket ötvözünk. Akár a mozgásszínházból, akár a japán nó színházból beemelünk olyan elemeket, amelyeket izgalmasnak tartunk, s aztán formáljuk, reflektálunk rájuk. Ez nagyon érdekes ötvözete az autentikus mozgáskultúrának, amely a próbák folyamán átáramlik rajtunk egy modernebb, mozgásszínházi verzióba. A munkafolyamat elején sokat beszélgettünk, sokat foglalkoztunk elmélettel, szimbolikával. Az előadás díszlete minimalista, kevés kellékkel dolgozunk, a jelmezeket kifinomult szimbolika jellemzi, de az, amit megidézünk ebből az autentikus világból vagy a nó színházból, az pontos, és jelentése van – mondta Kiss Anikó, aki azt is elárulta, milyen kihívást jelentett a fiatal művésznek Médeia szerepének megformálása.
– Médeia figurája tudati szinten kell, hogy bennem legyen. Azt szoktuk mondani, hogy itt amiről úgy érezzük, egy tízes skálán maximális intenzitással kell játszani, azt visszavesszük hetesre. A karakterek megjelenítését és a nó színházat erőteljes visszafogottság jellemzi, és ez benne az izgalmas, hogy ebben a visszafogottságban hogyan tudom megmutatni a karaktert.
A darab próbafolyamata még javában zajlik, a magyarkanizsai ősbemutatót augusztus 8-án a Művészetek Háza kisszínpadán tartják meg 20 órai kezdettel.
