A szabadkai Népszínház Magyar Társulata új előadást mutat be. Hans Alfredson és Tage Danielsson Picasso kalandjai című művét Méhes László és Horgas Ádám alkalmazta színpadra. Játsszák: Pálfi Ervin, Szőke Attila, Kovács Nemes Andor, Ralbovszki Csaba, Hajdú Tamás, Baráth Attila, Pesitz Mónika, Pámer Csilla és Körmöci Petronella, akit sérülése miatt G. Erdélyi Hermina helyettesít. A látvány Romano Decker és Dejan Kutić munkája, a zeneszerző Irena Popović, a videófelelős pedig Baráth Attila. A sajtótájékoztatón az előadásról Gyarmati Kata, a Magyar Társulat művészeti vezetője számolt be:
– Egy nem szokványos komédiáról van szó, amely valójában a szöveg, a mozgás és a vizualitás kombinációja. A Picasso kalandjainak nyilvános főpróbája holnap lesz, a bemutatója pénteken, szombaton repríz, azután 22-én is játsszuk, majd pedig a januárt is ezzel az előadással kezdjük – hallottuk Gyarmati Katától.
Az előadás rendezője Horvátországból érkezett, Edvin Liverić először jött Szabadkára, és ez az első együttműködése a Magyar Társulattal:
– Egy film szövegkönyvéből készült színpadi adaptáció szolgált az előadás alapjául. Kevés benne a szöveg, inkább a némafilmeket idéző ún. slapstick jellemzi. Nem is kifejezetten Picasso életére összpontosítottunk, inkább arra, hogy mit jelent számunkra ma Picasso, hogyan jön elő az életünkben, akár mint márkanév. Az előadásban több mint harminc személy jelenik meg, egyesek valóban találkoztak Picassóval, mások esetében viszont ez teljesen képtelenség lenne, ezek az ún. vírusmomentumok, a tények és fiktív részek keveredése. Ez az előadás talán nem is Pablo Picassóról szól, hanem rólunk. Mindemellett ez egy szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató produkció is – fejtette ki a rendező.
Az előadás dramaturgjára, Brestyánszki Boros Rozáliára érdekes feladat hárult:
– Dramaturgként nagyrészt a szövegért vagyok felelős, a szövegkönyv azonban nagyon kevés magyar szót tartalmaz. Ilyen szempontból ezúttal keveset foglalkozhattam a magyar nyelv szépségével. Az előadás egy furcsa nyelvezeten szólal meg, több idegen nyelv is előjön benne, de nem kell tudni egyiket sem ahhoz, hogy megértsük, miről van szó. Azt a kevés magyar szöveget szerbül feliratozzuk, úgyhogy a szerb nyelvű közönséget is várjuk. A munkafolyamat izgalmas volt, az együtt gondolkodás jellemezte – mondta a dramaturg.
A produkcióban egy-két kivételével nincsenek konkrét szerepek, aki azonban folyamatosan jelen van, az Pablo Picasso, akit Pálfi Ervin jelenít meg:
– Kihívás volt a szerepem megformálása. A rendező egyfajta szomorú bohócnak látta Picassót, ezért úgy döntöttem, ebbe az irányba haladok. Arra törekedtem, hogy olyan legyen, mint egy némafilm szereplője a húszas évekből. Izgalmas volt, mert teljesen más kifejezési eszközöket használhattam így, mint egy hagyományos szerep megformálásának esetében – hallottuk Pálfi Ervintől.
Szőke Attila az előadás hangulatára tért ki:
– Ez egy fergeteges komédia, a mélységei ellenére is, és semmiképp sem célunk Picasso életútját végigjárni. Egy külső szemlélő, egy mecénás, Ingrid szemszögéből nézzük végig az előadást – mondta Szőke Attila.
Ingrid pedig ez esetben a Körmöci Petronella helyére néhány nappal ezelőtt beugró G. Erdélyi Hermina:
– Tulajdonképpen én lennék a külső szemlélő, méghozzá minden szempontból, hiszen néhány napja ugrottam be az előadásba, ezzel együtt egyenesen a „mély vízbe”. Amikor viszont a próbákon épp nem a szerepemre összpontosítottam, és sikerült ellazulnom, nagyon jól éreztem magamat, ez az előadás vizuálisan is remek élményt nyújt – mondta G. Erdélyi Hermina.
