Alfred Jarry gúnydarabnak készült Übü királya szinte a megszületése óta borzolta a kedélyeket. Mára ez egy népszerű darab, amelyet világszerte játszanak a színházak. Übü király története a vajdasági színházi élet számára sem ismeretlen. Az Újvidéki Színházban például 1984-ben volt a bemutatója, Csizmadia Tibor rendezésében készült, Übü mamát és Übü papát pedig Ladik Katalin és Bakota Árpád játszották.
A szabadkai Népszínházban 1992-ben volt az Übü király bemutatója, Haris Pašović rendezte, Übü papa Miodrag Krivokapić, Übü mama pedig Ana Kostovska volt. Az előadás harmadik főszereplőjét, Kapitány D. A.-t Péter Ferenc játszotta, aki pedig látta akkoriban, abban bizonyára belevésődött a meztelenül motorozós jelenete. A kilencvenes évek Übü királyának egyik jelenete úgymond koncertbe torkollott, amelyen Indexi-, Janis Joplin-, The Doors- és Sex Pistols-számokat adtak elő a fellépők, miközben őrjöngött a közönség. Nagy kultusza lett az előadásnak, több mint százszor játszották, és mindenfelé sikeresen vendégszerepeltek vele. Szerették az akkori fiatalok is, sokan minden alkalommal megnézték, amikor játszották.
Azóta eltelt több mint húsz év, Übü király pedig ismét üzenne valamit. Az előadást ezúttal Dömötör András rendezi, aki korábban az Egy elmebeteg nő naplóját és A csúnyát állította színpadra. A rendezőt a készülő Übü királyról kérdeztem.
Milyen darabról beszélünk?
– Ez egy századfordulós darab, amely a maga korában nagyon merész és újszerű volt. Akkoriban az Übü király a korabeli színházi hagyományt, a polgári színjátszást parodizálta ki, de mi azt eszeltük ki, hogy nálunk a gúny tárgya a filmes közhelyek legyenek. Filmes hatásokat próbálunk majd parodizálni vele.
Miért került a választás az Übü királyra?
– Egyrészt olyan darabot kerestünk, amelyben a társulat nagy része szerepelhet. Másrészt viszont fontosnak tartottuk, hogy valamiféle társadalmi kérdést boncoljon, ennélfogva pedig üzenetet fogalmazzunk meg vele.
Mely társadalmi kérdéseket feszegeti majd az előadás?
– Az életünket tönkretevő, lehetőségeinket lerontó politikusainkat neveti ki. A témája épp ez: a politikai elit, a „disznóságaik”, és életnyomorító, borzalmas ügyködéseik kiröhögése. Amikor olvastam az Übü királyt, úgy értelmeztem, mintha egy mai politikus tudatalattijában rémálomként játszódna le, pontosabban, mintha ezt mi élnénk meg rémálomként.
Zenés előadást láthat majd a közönség?
– Mindenképpen szórakoztató estet szeretnénk nyújtani a nézőknek, ezért sok zene lesz az előadásban. Szólódalokat is hallhatunk majd, amelyek egy kicsit a musicallel ironizálnak, de hozzátartozik majd egyfajta folyamatos zenei aláfestés is, amelyet ifj. Kucsera Géza készít.
Néztél-e más Übü királyokat?
– Egyet láttam, de még kamaszkoromban. Azt Zsámbéki Gábor rendezte a budapesti Katona József Színházban. Mostanában pedig szándékosan nem néztem meg más Übü királyokat.
Szabadkán a kilencvenes években játszották az Übü királyt...
– Hallottam róla, természetesen nem láthattam, így rám nem is lehetett hatással, de el tudom képzelni, hogy a kilencvenes évek háborús időszakában hogyan szólalhatott meg. Ilyen szempontból egyébként nem érdemes foglalkozni egy előadással, hiszen a színházban gyakran kerülnek elő régi darabok, az Übü király pedig épp egy olyan darab, amelyet érdemes újból elővenni. A jó darab kortalan, és minden korban van üzenete. A mi Übü királyunk egy konkrét helyzetről szól, a kelet-európai politikai kulturálatlanságról, és egészen másmilyen lesz a korábbiaktól.
Előzőleg az Egy elmebeteg nő naplóját és A csúnyát rendezted a szabadkai Népszínház Magyar Társulatával, az Übü király próbái eddig mi újat hoztak számodra?
– Az első két produkció jóval kisebb stábbal készült, és itt nem csak a színészek számára gondolok. Az Übü király készítésében sokkal többen vesznek részt, a zeneszerzőtől kezdve a mozgástervezőig, sőt egy személy különleges díszletelemeket is készít. Úgy érzem, ezúttal másra helyeztük a hangsúlyt. Az első két előadásnál egyes karakterek megformálásában mélyültünk el jobban, most viszont egy új színházi nyelvezet feltalálása vagy megtalálása a cél.
Mikor kezdődtek a próbafolyamatok, és hogyan haladnak?
– Januárban már elkezdtük, és február közepéig keményen dolgozunk rajta. Májusban még egy intenzív kéthetes próbát tartunk, mert még abban a hónapban szeretnénk bemutatni. Küzdelmes a próbafolyamat, mert sokan vagyunk, és az Übü király nem egy habkönnyű darab. Ennek ellenére arra törekszem, hogy érződjön rajta a színészi öröm, és felszabadult őrület legyen a vége.
Mivel sokan szerepelnek az előadásban, bizonyára gondot jelent a kis próbatér. Ezt a problémát hogyan lehet áthidalni?
– Sehogy sem, csak alkalmazkodni lehet a körülményekhez. Ezzel nem érdemes foglalkozni, mert akkor csak bosszankodás a vége.
Ki lesz Übü mama és Übü papa?
– Pesitz Mónika és Pálfi Ervin.