A tartalmas beszélgetést Gergely László, a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség elnöke indította el, visszatekintett a magyar színjátszás múltjára, valamint ecsetelte a színházak rendszerváltás előtti és utáni időszakait, de szólt az előadó-művészeti törvényről, a támogatási formákról is, majd pedig bemutatta, mely színházi kategóriák léteznek Magyarországon. Itt említette azt is, hogy az alternatív színházak egyre erőteljesebben kapnak működési teret:
– Valami újat hoznak, más értéket fogalmaznak meg, és egyre több színész csatlakozik ezekhez a színházakban. Régi kőszínházaink nem változtak, megmaradt a merev szerkezetük. Szó esett már arról is, hogy befogadószínházzá kellene válniuk, és nemcsak a könnyebb fenntartás miatt, hanem mert így több szellemi változáson tudnának keresztülmenni. Csakhogy ez esetben sok színész utcára kerülne. Ez nálunk egyébként is aktuális téma. Egyre csak szűkül az a támogatási keret, amivel az állam rendelkezik, és emiatt színházak szűnnek meg. A munka nélkül maradt színészek által pedig automatikusan növekszik a szabadúszók száma – mondta, majd egy olyan problémáról szólt, amelyet a magyar színjátszás alapvető dilemmájának nevezett meg.
– Nem tesszük fel a lényegbevágó kérdéseket, vagy feltesszük ugyan, de nem jó helyen. Márpedig kötelességünk kiharcolni az akaratunkat. Más nem marad, mert az állam nyilván nem kérdezi majd meg, hogy mit szeretnénk. Nekünk kell megfogalmaznunk a kérdéseket, amelyekkel elő is kell hozakodnunk. Szerintem nagyon jó az, hogy két nagy színházi társaság is működik: a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Mindkettő a maga módján harcol a színházakért és a szabad művészetért. Utóbbi esetében néhány kérdés még mindig megmaradt: mit játszhat egy színház, meddig mehet el, mit és hogyan mondhat ki stb. Szerintem mindent ki kell mondania, és akkor van baj, ha nem mondjuk ki – állítja.
Rusz Milán, a Magyarországi Szerb Színház vezetőjeként intézményüket mutatta be. Mint elmondta, két nyelven tartanak előadásokat, nagy sikerrel játszották például szerbül az Indul a bakterházat.
– Magyarország mindenkori kormánya a magyar kultúra részeként tekint úgy a szerb, mint az ország többi nemzetiségi színházára. Magyarországon egyébként idén 200 éves a szerb színjátszás. Pontosan 1813. augusztus 24-én indult el Budapesten August Kotzebue darabjával, amely manapság már nem népszerű, de akkoriban a hölgyek megkönnyezték. Nagy jubileumunkat mindenképpen szeretnénk megünnepelni, habár legutóbb Branislav Petković szerb kulturális miniszter járt nálunk, de nem mutatta annak jelét, hogy ebben partnerünk lenne. Eljött hozzánk Bojan Pajtić tartományi kormányfő is, valamint Slaviša Grujić tartományi művelődési és tájékoztatási titkár, de ők se nagyon reagáltak. Reméljük, hogy ennek ellenére is felgördül majd a függöny az ünnepünkön. Egyébként Radoslav Zlatan Dorić bácsföldvári író, rendező – aki jelentősen kötődött az Újvidéki Színházhoz – drámáját a Csoda a Rondellábant tervezzük bemutatni. Ami igazán fáj, hogy amíg Magyarország némileg támogatja a határon túli magyar színházakat, mi ezidáig Szerbiától semmilyen támogatást nem kaptunk – mondta.
