A szabadkai Népszínház magyar társulata az évad harmadik bemutatójához ért. Biljana Srbljanović kortárs író, A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled) darabját viszik színre ma 19.30-kor. Az előadásról Ljubica Risztovszki, a Népszínház igazgatója, Mezei Zoltán a társulat vezetője, Tanja Miletić-Oručević rendező, Lejla Hodžić jelmez- és díszlettervező, Brestyánszki Boros Rozália dramaturg, valamint G. Erdélyi Hermina és Csernik Árpád színészek beszéltek.
Mezei Zoltán az előadás érdekességeit emelte ki:
– Biljana Srbljanović-szöveget először visz színpadra magyar nyelven a szabadkai Népszínház, és ennek a darabnak ez a magyar ősbemutatója. Tanja Miletić-Oručević és Lejla Hodžić első ízben dolgozik együtt a magyar társulattal. Az előadás tehát úgymond három tőből fakad, hiszen egy magyar nyelven játszó társulat, egy szerb kortárs szöveget, boszniai rendezővel, valamint díszlet- és kosztümtervezővel állít színpadra. Ez is a balkáni régiót tükrözi, amelyben élünk, és a darab is erről szól. Egyfajta nosztalgiát hoz azokról az időkről, amikor még nem létezett ennyi határ. Az előadás három különböző történetet vonultat fel, amelyek a végén egybefonódnak. Széles skálán mozognak a figurák, az elmúlt századot foglalják össze, habár az előadás a mában játszódik. Mai hétköznapi problémákról szól, furcsa iróniával, humorral fűszerezve, miközben erős társadalomkritikát fogalmaz meg. Jelenünk sztereotípiás figuráit jeleníti meg, és rajtuk keresztül meséli el a történetet – hallottuk a társulatvezetőtől.
Tanja Miletić-Oručević, a darab és az előadás összekapcsolódási pontjait ecsetelte:
– Biljana Srbljanović rendkívül kritikus írónő, és így közelíti meg a társadalmi problémákat is. Ez a szövege is konkrét. Megtartottuk a darab realizmusát, de létezik egy szimbolikus rész is, az idős ember, az apa halála, ami egy század-, egy rendszer-, a patriarchális figura letűnését jelképezi – mesélte a rendező.
Brestyánszki Boros Rozália, a darab fordítójaként szólt a szövegről:
– Többször fordítottam szépirodalmi műveket, de a kortárs nyelvezet is igen nehezen fordítható. Magában hordozza azokat a nyelvi és kulturális sajátosságokat, amelyeket nem lehet tükörfordításban megjeleníteni. Szerencsére ismerem a közeget, amelyben íródott ez a mű, hiszen benne élek, ezért nagyképűség nélkül mondhatom, hogy egy magyarországi fordító nehezebben boldogult volna vele.
G. Erdélyi Hermina, a karakterének jellemzőit foglalta össze:
– A figurám képviseli azt a generációt, amely történelem nélkül maradt, folyamatos tanulási fázisba kényszerítették, és a mai napig sem találja fel magát. Amikor fiatalon, vidáman és életerővel, a saját kis dolgainkkal foglalkozhattunk volna, jött a háború, a rendszer felbomlása, azóta pedig folyamatosan hirtelen és extrém változásokhoz kell alkalmazkodunk. Ez a hetvenes években született generáció, amely frusztrált és naiv. Perspektívák és remény nélkül nőttünk fel. Azért küzdünk, hogy valami jó is kisüljön az egészből. Mi vagyunk a múlt és a jövő nélküli generáció – mondta.
Az előadásban G. Erdélyi Hermina, Szilágyi Nándor, Pálfi Ervin, Körmöci Petronella, Pámer Csilla, Csernik Árpád, Vicei Natália és Ralbovszki Csaba játszanak, valamint a zenészek, Bakos Árpád és Pešikan Balša. Zeneszerző: Mezei Szilárd.
