2024. szeptember 3., kedd

Három színház együttműködése

Újabb bemutatóról, felolvasó-színházi maratonról, vendégszereplésekről számol be Brestyánszki Boros Rozália, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának dramaturgja

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata, alig van túl A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled) bemutatóján, máris egy újabb premierre készülnek, pénteken az Übü királyt láthatjuk Dömötör András rendezésében, másnap pedig az ismétlő előadást. Brestyánszki Boros Rozália ezúttal arról számolt be lapunknak, hogy milyen mozgalmas időszak elé néznek:

– Szinte a repríz előadás tapsát követő tizedik percben már autóbuszba ülünk és vendégjáték sorozatra indulunk. Kezdetnek három előadással mutatkozunk be Budapesten, 19-én a Thália Színházban, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén veszünk részt a Tapasztalt asszonnyal, de már másnap a Katona József Színházban játsszuk a Virrasztókat, 21-én pedig A csúnyát. Aznap még hazasietünk Szabadkára ruhát cserélni, majd irány Kaposvár, a 22-én kezdődő felolvasó-színházi fesztivál, amelynek második állomása Magyarkanizsa, harmadik pedig Szabadka lesz. Alighogy lezárul a rendezvénysorozat, Temesvárra megyünk a TESZT-re, a Temesvári Eurorégiós Színházi Fesztiválra, ahol A halál nem biciklivel szerepelünk – mondta elöljáróban a dramaturg, akinek nevéhez fűződik a társulat által bemutatott A halál nem bicikli magyar fordítása, és mint arra kitért, a felolvasó-színházi fesztiválra önálló szövegét a Fanyar ódium (egy hétköznapi történet) darabot viszik, Mezei Zoltán rendezésében.

– Bérczes László, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője keresett fel bennünket, hogy vegyünk részt a kortárs drámák nemzetközi felolvasó-színházi fesztiválján. Ez megtisztelő volt számunkra. Rajtunk kívül a kassai színház is meghívást kapott, úgyhogy a három színház együttműködése lesz ez, amely keretében mindhárom színház bemutat egy kortárs felolvasó-színházi előadást. A kassai társulat Csehy Zoltán Dido című drámáját, amelynek Czajlik József a rendezője, a kaposváriak Laboda Kornél és Szálinger Balázs, Rudolf királyfiját, Laboda Kornél rendezésében, mi pedig a Fanyar ódium (egy hétköznapi történet) drámát. Mindhárom társulat egy-egy önálló darabot állít színpadra, majd pedig a három társulat eggyé olvadva egy közös produkciót is készít, ez Kerékgyártó István Rükverc (kaposvári történet) című drámája lesz, amelyet Lendvai Zoltán rendez. A fesztivál során így négy felolvasó-színházi előadást láthat a közönség, azontúl pedig zenés és irodalmi kísérőrendezvények is lesznek, mi fellépünk egy kARC-cal is. Kaposvár után Magyarkanizsán mutatjuk be a közös produkciót, május 27-én pedig Szabadkán is rendezünk egy egynapos felolvasó-színházi maratont, amely során a kassai, a szabadkai és a közös produkciót láthatja a közönség. A Fanyar ódiumot 17 órától, a Rükvercet 19-től, a Didot pedig 21-től – tette hozzá, és arról szólt, hogy ebben az évadban két önálló szövege is bemutatót ér meg.

– Ez először fordult elő. A Fanyar ódium négy évvel ezelőtt készült el, és nem a társulatra írtam. Néha elkap a hév és írok, bármitől függetlenül. Erre a szövegre megkaptam a határon túli Székely János drámaírói ösztöndíjat, ezért írtam meg. Nagyon tömören, egy lány testvérpár történetéről szól, akiknek két arcát és két lehetőségét mutatja be. A felolvasó-színházi fesztivál egyébként a kortárs magyar drámaírókra összpontosul, így nálunk is szóba jöttek a felolvasószínházainkra beadott, de nem bemutatott művek. Ezt szem előtt tartva előhozakodtam én is a szövegemmel, és megtisztelő számomra, hogy végül ez lett kiválasztva. Utána persze átdolgoztam, igyekeztem színpadképesebbé tenni, mert amikor írtam, a színpad még nem volt tényező. Az is megtisztelő volt számomra, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínház, Hernyák György ötletére elkészítette a Möbiust, ami egy újragondolt verziója Abe Kóbó víziójának, a Homokasszonynak. Ez persze nem a regény dramatizációja, hanem egy sajátos értelmezés. A Möbius valójában az első drámám. Hernyák György régebbről ismerte a szöveget, és amikor múlt év vége felé azt mondta, hogy foglalkozna vele, újból elővettem. Akkor szembesültem azzal, hogy pont tíz évvel ezelőtt 2002-ben írtam meg. Mindig szerettem ezt a szöveget, de mégis átírtam, csakúgy, mint minden írásomat, amelyik egy idő után ismét a kezembe kerül.