Anyu, menjünk haza – kérte nyűgösen egy kislány az anyját, pontosan amikor a templom delet harangozott. Az anyuka két kislánnyal a gyermekszínházi fesztivál keretében délre műsorra tűzött magyarországi előadást, a Lúdas Matyit tervezte megnézni.
A Kosztolányi Dezső Színház bejárata előtt, a tűző napon viszont azért várakozott velük, mert korábban nem engedték be őket, hiába érkeztek időben. Az ajtóban álló személyzet szépen megmondta nekik, először csak az akkreditált vendégek mehetnek be, utána pedig aki befér. Az anyuka türelmesen próbált várni, közben csak annyit morfondírozott, hogy Szegeden sokkal jobb a szervezés. A fesztivál néhány előadását egyébként idén is lejátsszák a testvérvárosban. Nemcsak ők nézték szomorúan, hogyan vonulnak be mások a színházba. Ott volt még egy anyuka szintén két kislánnyal, és még néhányan. Egy asszony bosszankodva mesélte, hogy már 5-6 éve kíséri figyelemmel a rendezvényt, de ilyen megaláztatásban még nem volt része. Délben végül mindenkit beengedtek, sokan székeken és a lépcsőn foglaltak helyet, de ez nem kirívó dolog egy fesztivál esetében, a Kosztolányi Dezső Színház kapacitásának tudatában pedig pláne nem. Az viszont megengedhetetlen, hogy utoljára engedjék be a kisgyerekeket, akik számát egyébként két kézzel lehetett megszámolni. Különösen azok után, hogy a szervezők a sajtótájékoztatón figyelmeztettek ugyan a kapacitásbeli problémákra, de csak annyit fűztek hozzá, hogy érdemes időben érkezni. Érdemes, de nem elég – szűrődött le a fenti esetből, hiszen akkreditáció nélkül lutri, hogy beengedik-e az „átlagnézőt”. Sokszor esett szó arról, hogy ez a fesztivál a szakmának szól elsőként, de akkor talán zárt körű előadásokat kellene tartani, és nem mézesmadzagként meghirdetni. Egy anyukának rengeteg a dolga, nagyon is dicséretes, ha időt szakít egy ilyen fesztiváli tartalomra, és kiskoruktól fogva színházba járásra neveli a gyerekeit. Ha viszont még ez sem lehet családbarát rendezvény, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy egyre kevesebben vállalnak manapság gyereket.
Öröm az ürömben, hogy a Budapest Bábszínház Lúdas Matyijának minden pillanata érdekfeszítő volt. A darabot Fazekas Mihály meséje alapján Tasnádi István írta, akinek művei nem ismeretlenek a szabadkaiaknak, jelenleg is játsszák a Népszínházban a Tapasztalt asszony című előadását, a Népkör MMK színjátszói pedig a Rovarok musicaljét. A Lúdas Matyit Fige Attila fiatal rendező állította színpadra, pontosabban asztalra, mivel egy nagy asztalon elevenedik meg a bábelőadás. A produkció nagyon frissen és fiatalosan hat, azoknak is érdekes, akik már számos feldolgozásban látták ezt a mesét. Magyar motívumokat tartalmaz, de egyszerre groteszk is, néhol rajzfilmes ötletekkel ötvözve. A színészi játék is kiemelkedő, mindent egybevetve egy igazán búfeledtető, szórakoztató előadás.
