Öröm volt végignézni a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színültig megtelt nézőtermén. Gyerekek és felnőttek, szakmabeliek és más színházkedvelők együtt szurkoltak Péternek, aki ezúttal a pécsi Bóbita Bábszínház előadásában látta el a farkas baját. Az előadást Kuthy Ágnes rendezte, aki nagyon komolyan vette Kodály Zoltán szavait. A Bóbita Bábszínház honlapjának azt nyilatkozta, hogy édesanyja már kisbaba korában is sokszor feltette Péter és a farkas meséjét hanglemezen, amit ő egyre többször kért, majd szép lassan felismerte, hogy a fuvola a kismadár, a klarinét a macska, az oboa a kiskacsa és a fagott a nagypapa hangszere. Később azután már a dallamokból is megtanulta kikövetkeztetni, hogy a zene vidám, táncos, indulós, bánatos vagy éppen szomorú. Azóta viszont elfutott az idő, és most már ő játssza le a lemezt a gyerekének. A Péter és a farkas Szergej Prokofjevhez fűződik, zenéjét felvételről hallhattuk, a Pannon Filharmonikusok előadásában. Mókás, nagy szemű bábok elevenedtek meg a színpadon, a mesteri mozgattatásuk el is feledtette velünk, hogy bábokról van szó. Péter a kismadárral és a kiskacsával kötött barátságot, majd előjött a macska is, akinek kezdetben madárhúsra fájt a foga, majd végül mégis inkább csatlakozott hozzájuk. Együtt végeztek a gonosz ordassal is. Közben megjelentek az ügyetlen vadászok és a gülüszemű nagypapa is. Amíg pedig ismét pórul járt az a fránya farkas, a gyerekeknek a szórakozás mellett, szinte észrevétlenül, színházi- és zenei nevelésben volt részük.
