Az idei szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon a jubileum jegyében plakettel díjazták azokat, akik az elmúlt húsz évben hozzájárultak a fesztivál fejlődéséhez és népszerűsítéséhez. A díjazottak között található Virág Jenő is, az Art Limes művészeti folyóirat főszerkesztője, akivel a fesztivál idején a lapról beszélgettünk.
– Huszonöt évvel ezelőtt egy tudományos szemlét készítettünk Limes címmel. Kapcsolódott a római birodalom határához, a Duna vonalon húzódott a Limes. Erről kapta a tudományos szemle a nevét, abból nőtt ki ez a művészeti folyóirat, amelynek a profilja elsősorban a bábművészet és a gyerekkönyv-illusztráció, és mindjobban az iparművesség és a képzőművészet is helyet kap benne. Az Art Limes 2004-ben indult önálló lapként, ezen belül az egyetlen magyarországi bábos folyóirat, amely évente két számmal jelenik meg BÁB-TÁR elnevezéssel. A tizennegyedik szám körülbelül egy hónappal ezelőtt jelent meg. Mivel ez az egyetlen bábos folyóirat, sok mindent kell felvállalni. Gondot fordítunk a hagyományok ápolására, nemcsak magyar, hanem közép-európai kitekintéssel, esetenként távolabb is. Szólunk továbbá produkciókról, színvonalukról, rendezői és színészi portrékat jelentetünk meg, seregszemlékről számolunk be, nemcsak magyar, hanem angol rezümék segítségével, külföldi olvasók számára is. Folyóiratunk Tatabányán jelenik meg, Magyarországon terjesszük, de meglehetősen széles kapcsoltaink vannak elsősorban a közép-európai országokkal, és mindenhova igyekszünk elküldeni. Ahol megfordulunk kapcsolatokat építünk, és ajándékpéldányokat is viszünk – mutatta be a lapot, majd szólt a szabadkai gyermekszínházi fesztiválhoz fűződő élményeikről is.
– Harmadszor jöttünk Szabadkára, eddig is írtunk a fesztiválról, a szövegeket pedig illusztráltuk. Lapunk egyik erénye, hogy képekkel próbálja bemutatni a produkciókat, sokat adunk a vizualitásra is. Következő számunkban is szó lesz a szabadkai fesztiválról, amelynek egyébként széles a spektruma, nem kifejezetten csak bábos. Emellett egyrészt a gyerekekre orientálódik, de lehetőséget ad a szakmának is találkozásra. Nekünk fontosak a találkozások, ezenfelül pedig azért érdekes, mert itt a keleti, például orosz bábművészet is megmutatkozik, a cseheknél és a lengyeleknél azonban egészen más jellegű bábművészetet figyelhetünk meg. A szabadkai fesztiválon az is dicséretes, hogy mindig kapcsolódnak hozzá kiállítások. A folyóiratunkban is van egy KINCS-TÁR nevű rovat, amelyben a születendő bábterveket, díszleteket mutatjuk be, de a régiekkel is foglalkozunk – mondta, majd rátértünk a díjra.
– Plakettet kaptunk, ami rendkívül örömteli számunkra, nem is számítottunk rá. Ez egy visszaigazolás, hogy külföldön elismerik a lapot. Jobban, mint otthon. Ez a szokásos magyar betegség: más országokban bezzeg megbecsüléssel fogadják a törekvést, amelyet a lapban próbálunk a bábművészet érdekében megtenni, de otthon sokkal nehezebb helytállni. Nem tudom miért van ez így, talán azért is, mert nincs akkora tradíciója Magyarországon a bábművészetnek, mint például a lengyeleknél vagy a cseheknél. Nincs ilyen múltjuk sem a bábfesztiváloknak, mint például a szabadkainak. Nagyon kevés szakkönyv jelenik meg erre a témára, itt pedig szinte természetes, hogy kiadják a konferenciák anyagát. Ez nagyon fontos, mert segíti a szakmát. Az elismerés számunkra a kapcsolatot is jelenti, ezért is nemcsak magyar témákat közlünk. Célunk, hogy legalább a közép-európaiak ismerjék egymás művészetét, és ez együttműködéseket segítsen elő. Sajnos azonban nem mindig tapasztalunk pozitív hozzáállást – mesélte mielőtt a pénzügyi részletekre tért ki.
– Nem könnyű megállni a lábunkon. A Nemzeti Kulturális Alaptól kapunk támogatást, sajnos máshonnan nem tudunk szerezni. Emiatt a folyóiratunk nem olyan, mint a szomszédos országoké. A cseheknél és a lengyeleknél inkább magazin jellegű, havonta vagy kéthavonta jelenik meg. Mi csak negyedévenként, a bábos számokkal pedig félévenként jelentkezünk.
Virág Jenő az Atelier művészeti folyóirat szerkesztőségi tagjai is. Mint elmondta, az Atelier a szlovákiai Révkomáromban jelenik meg, évente négyszer:
– Alapvető feladata a szlovákiai magyar képzőművészet figyelemmel kísérése, de profiljába mind erősebben beletartozik, hogy egy szélesebb kitekintésű képzőművészeti folyóiratként működjön. Sor került ezért arra is, hogy a vajdasági, kárpátaljai, erdélyi képzőművészetet is bemutassa, és a magyarországiról is rendszeresen közöl cikkeket, képeket. Egyik számunk, amely 2011 őszén jelent meg, külön a vajdaságiakról szólt. A határ nekünk nemcsak az elválasztást, hanem a kapcsolatokat is jelenti. Úgy fogalmaztuk meg, hogy a határ nemcsak elválaszt, össze is köt bennünket.
