A rendezvénysorozatot pénteken este Botka László polgármester nyitotta meg a szegedi Dóm téren. A művészet és társadalom öröktől fogva összefonódott aktualitásáról beszélt, beleszőve az idei játékok repertoárjának kérdésfelvetéseit is.
A hagyományos fanfárok után megkezdődött Jacobi Viktor–Bródy Miksa–Martos Ferenc nagyoperettje. A médiabeharangozás fergetegesen abszurd darabot ígért, hiszen erre a nyitó előadásra állt össze egy jeles művészekből álló csapat, amely a Leányvásár újraértelmezésére vállalkozott. A nevek szinte látatlanban is sikert sugalltak.
Az operett hálás nyersanyaga a társadalomkritikának. Már az ötvenes években közhellyé vált a műfaj kifigurázása egy mennybe menetelő ideológia nevében.
Most mit láttunk? Azt, hogy a vadnyugaton játszódó történet átkerül egy óriás papírhajóra, ami jelképesen újságpapírból készült. Lehetne egy egész társadalom allegóriája is. A legmerészebb ötlet pedig az, hogy Gothár Péter rendező a kövérek és soványak harcát emeli a középpontba. Ehhez felül kellett írni az eredeti történetet. Varró Dániel kétségtelenül emberpróbáló feladatra vállalkozott, amikor az új szemléletnek megfelelően átköltötte a régi dalszövegeket. Az eredmény felemás lett, a dalok szövege olyan, mintha elszabták volna, hol kijön rá a dallam, hol nem. Hol bejön az új poén, hol nem. A legmeredekebb mégis az, hogy ezeket a kitűnő énekeseket nem hagyják énekelni, helyette például vicceket meséltetnek velük.
Ráadásul nem hagyják elénekelni az áriáikat, és ez olyannyira következetesen zajlik, hogy maga a karmester szól fel mindig, hogy ez a dal is kimarad. Ez egy alternatív előadásban elvileg humoros hatást kelthet, még akkor is, ha az operett dramaturgiájához hozzátartoznak a nagy ívű belépők. Ebben az esetben azonban csak olyan, mintha Shakespeare-ből kihagynák a monológokat. A néző úgy megy haza, hogy a lényeget nem is hallotta.
Az csak a kérdés, ha elveszünk az eredetiből, akkor mit adunk a nézőnek cserébe. Esetleg írjunk jobb szöveget vagy jobb dalokat bele, hiszen most megadatott a lehetőség, hogy az átírók felragyogtassák tehetségüket. De fel sem vetődött bennük, mi lesz akkor, ha a felülírás színvonalban alatta marad az eredetinek? Akkor kavarodás támad. Csak téblábol számos jobb sorsra érdemes társával Hegedűs D. Géza, Szombathy Gyula, Schell Judit, és az átköltött cselekmény meg a széteső dramaturgia folytán az első felvonás csak hánykódik a vízen. A második felvonást csupán a színészek markáns jelenléte teszi elviselhetőbbé.
A bemutató előadást udvarias taps zárta. A tradíció kötelez. A közönség csendben távozott.
