2024. szeptember 27., péntek

Aki elveszti a múltját, annak nincs jövője

A Fitos Dezső Társulat produkcióját állva ünnepelte a szabadkai közönség az Interetno fesztiválon

Most, a hűvösebb őszi napokon jó egy kicsit visszatekinteni a nyárra. Szabadkán a nyár mondhatni, a Népkör MMK Interetno fesztiváljával ér véget. Így van ez már huszonhárom éve, amióta augusztus végente megtartják a rendezvénysorozatot. Az idei program egyik fő fellépője a budapesti Fitos Dezső Társulat volt, a közönségnek pedig A Falu című fergeteges táncszínházi produkciójukat mutatták be.

A Fitos Dezső Társulat a magyar néptáncélet egyik meghatározó együttese. Céljuk a Kárpát-medence gazdag folklórkincsének hiteles bemutatása. A társulat művészeti vezetői, Fitos Dezső és Kocsis Enikő koreográfus házaspár az autentikus néptáncokat modern elemekkel ötvözve hoznak létre különleges előadásokat, amelyek nemcsak a magyar, hanem más népek közösségeit is magával ragadják. Ezt meg is tapasztalhattuk, hiszen az előadás valóságos tapsvihart kapott, a közönség állva tapsolt, ami nem igazán jellemzi a szabadkaiakat. Tegyük hozzá, hogy magyar produkcióról volt szó, a publikumot pedig nem csak magyarok alkották. Egy szó, mint száz, a Fitos Dezső Társulat óriási sikert aratott a fesztiválon. Az előadás után Fitos Dezsővel beszélgettünk.

Milyen táncokat láthattunk? Olyan érzésünk lehetett, mintha a táncok által bebarangoltuk volna az egész Kárpát-medencét...

– Az is volt a célunk, hogy a nézők átfogó képet kapjanak, mondjuk Zalától Gyimesig, persze csak nagy vonalakban. Sok mindent tartalmaz a műsorunk, de sok minden hiányzik is. A közönség láthat zalai, dunántúli, gyimesi, csíki táncokat; azután a románok virtuóz táncával, a kaluserrel folytatjuk a műsort, ami a leggyorsabb, legdinamikusabb táncuk, ezért nagy kihívás táncolni. Erre jön egy moldvai csángó magyar tánc, hiszen a csángó a szívünk csücske, és valahogy mindig becsempésszük a műsorunkba. A folytatásban jön egy méhkeréki, szintén ritmikus román tánc, a határ menti területről, majd a kiváló zenekarunk is megmutatkozik egy résszel, a végére pedig egy jó csingerálást, cigánytáncot hagytunk. Ez nem friss előadásunk, öt éve készült, de a világjárvány idején jó ideig nem játszhattuk. Azóta viszont több mint hatvan alkalommal adtuk elő, több országban is nagy sikerrel mutattuk be, és nagyon szeretjük ezt a produkciónkat.

A szabadkai közönség állva tapsolt, ezt nem mindig látni...

– Ez nagy öröm a számunkra, és jó élmény volt itt lenni az Interetnón. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos ide, a déli tájakra eljönni, hiszen a táncainkban is sok minden a déli részekről került át hozzánk.

Először jöttetek Vajdaságba?

– Igen is, meg nem is. Ilyen formájú társulatként igen, de korábban is jártunk itt, amikor még a társulatunk nem volt hivatásos. Ez nagyjából tíz éve volt, és három éve hivatásos a csapatunk. Azelőtt, több mint húsz éve pedig dolgoztam is a Népkörben, kalocsai táncot gyakoroltunk be, amely azután a legnagyobb örömömre sok díjat nyert.

Kik alkotják a társulatot? Itt mindenki pesti?

– Valójában senki sem az, csak mindenki Pesten él. A táncosaink szinte mindenhonnan érkeztek, két tagunk délvidéki, emellett felvidéki, dunántúli, tiszántúli és alföldi tagjaink is vannak. A lényeg az, hogy a vidékünk vérvonala mindenkiben benne van.

Jövőnk a hagyomány! – ez a társulat szlogenje…

– Ezt nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni. Ha az ember elveszti a gyökereit, a nyelvét, a mozgását, a kultúráját, a meséit, a történeteit, a tárgyait, vagy bármit, ami összekapcsolja a múltjával, akkor nem lesz jövője. Ha a múltja a tarisznyájában van, amit visz magával, akkor soha nem lesz élete.

Mi vár még a társulatra?

– Október közepétől a legkisebbekhez fordulunk. Tényleg a legkisebbekhez, 0–3 éves korig, és csecsemőtáncszínházat hozunk létre. Ilyet még talán senki sem csinált, és ebben is úttörők igyekszünk lenni. Novemberben a Bernarda Alba háza című táncelőadást visszük színre, a nejem rendezésében. Decemberben A fény meséje című családi programunkat játsszuk, amelyet tavaly mutattunk be. Márciusban az ifjúsági korosztályt célozzuk meg, és egy előadást készítünk, amely az ő problémáikkal foglalkozik. Áprilisban pedig következik a Transzilvánia Expressz folklórutazásunk, amely során vonatra ülünk, és irány Erdély.

 

Nyitókép: Jelenet A Falu című előadásból (Lukács Melinda felvétele)