Két nap szünet után a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiválja vasárnap folytatódott a Szarajevói Háborús Színház SARTR, a cetinjei Zetski dom Királyi Színház, a Belgrádi Drámai Színház, valamint a szarajevói MESS Nemzetközi Színházi Fesztivál MESS Színpadának koprodukciójában, Tomi Janežić rendezésében készült Ez nem az című előadással.
A produkció az idei Desiré eredeti műsorán is szerepelt, Urbán András külön kiemelte a sajtótájékoztatón, hogy amióta létezik ez a fesztivál, azóta próbálják a szabadkai közönségnek bemutatni Tomi Janežić valamelyik előadását, és ezt most végre sikerült is.
Az ünnepelt rendező sajnos nem tudott jelen lenni a Desirén, mivel épp egy új előadáson dolgozik. Vele Dejan Vujinović online készített interjút, amely során Tomi Janežić arról is szót ejtett, hogy különösen kötődik a Desiréhez, jelen volt az elsőn, amelyen műhelymunkákat tartott, és a tanítványainak is azt ajánlotta, hogy jöjjenek el a fesztiválra. Tomi Janežić a sajnálatát fejezte ki, amiért most nem találkozhatott a közönséggel, de örül annak, hogy az előadását végre a Desirén is láthatják a nézők, mivel ez már régi terv volt, de valami mindig közbejött. Az előadás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a több ország koprodukciójában készült előadások nagy szervezési és technikai kihívást jelentenek, ugyanakkor viszont az együttműködések szélesebb látókört és a témák más-más perspektívából való megközelítését eredményezhetik, ettől pedig gazdagabbak, sokrétűbbek, érdekesebbek lehetnek a produkciók. A darab Faust-tanulmányok alapján jött létre, ennek megírására Tomi Janežić Simona Semenič kortárs szlovén írónőt kérte fel.
A fesztiválon a színészekkel zajlott beszélgetés, Selma Alispahić a produkció létrejöttét taglalta:
– Szerintem ez az előadás a csend szükségéből jött létre. Elnémulhatunk a szeretettől, a gyűlölettől, vagy mint az elmúlt harminc évben, az erkölcsi, az emberi, a társadalmi, az ideológiai vagy politikai szörnyűségektől, amelyekkel szembetaláljuk magunkat. Ez az asszociációk előadása, nem ad válaszokat, ez a nézőkre van bízva, miután mindenki szembesült a saját csendjével. A próbákat rendesen megkezdtük, azután a járványhelyzet leállított bennünket, később folytattuk a munkát, de most is eléggé lehetetlen körülmények közt játszunk – fejtette ki Selma Alispahić.
Jelena Laban a rendezővel való munkára tért ki:
– Tomi Janežić próbáira jellemző, hogy szembesít bennünket a valósággal. Az előadás sok szimbólumot kínál. Ez egy nem szokványos produkció, és egyedi módon kommunikál a közönséggel – mondta Jelena Laban.
Amila Terzimehić a próbafolyamatról ejtett szót:
– Nagyon érdekes volt. Faust motívumai alapján kezdtünk dolgozni, de ettől elrugaszkodtunk. Inkább az inspirációt adták és a próbák során sokat improvizáltunk – tudtuk meg Amila Terzimehićtől.
A színpadon láthattuk Benjamin Konjiciját is, akinek elmondása szerint a koprodukcióban készült előadások sokat adhatnak, mert az alkotók a saját meglátásaikkal gazdagíthatják.
Az előadás annál fogva is figyelemre méltó, hogy a volt Jugoszlávia több utódállama színházainak együttműködése révén jött létre. A színészek ehhez kötődően arról is beszéltek, hogy az embereket a sötétségbe zavarták, de akik józanul gondolkodnak, azoknál a kapcsolat nem szakadt meg, és a művészeknek szükségük van egymásra.
A szereplők a mostani helyzetről is szót ejtettek, mint mondták, szörnyű ez, ami most történik, mindenhol nagy figyelmet fordítanak az óvintézkedésekre, de igyekeznek optimisták lenni, azt remélik, hogy még csak egy kis türelemre van szükség, talán már tavaszra visszatérhetünk a régi kerékvágásba és mindebből tanulva, okosabban jövünk ki belőle.
