Szétkapkodták a jegyeket azok, akik érdeklődéssel várták Eugène Ionesco Rinocéroszok c. drámájának bemutatóját és az első reprízt. Az abszurd művet a rendező, Nikita Milivojević adaptálta, Lénárd Róbert fordította magyarra. A főszereplő, Balázs Áron mellett még kilenc színész – az Újvidéki Színház társulatának hét tagja, az Újvidéki Művészetei Akadémia két hallgatója – kapott szerepet.
Nem első alkalommal mutat be abszurd drámát az Újvidéki Színház társulata a közönségnek. Igazgató úr, kérem, szóljon az „előzményekről”.
Venczel Valentin (Fotó: Bozsoki Valéria)
– Emlékeztetem a kedves közönségünket és a kedves olvasókat is, hogy az Újvidéki Színháznak egy deklarált, esztétikai, alkotói irányvonalát is képezte az abszurd – mondta Venczel Valentin, az intézmény igazgatója. – Konkrétan főleg Harag György rendező nevéhez kötődő költői realizmusnak nevezett időszakot követően állt rá az Újvidéki Színház az abszurd műfajnak, mint a színházunk profilját képviselő irányzatnak a játszására. Ebben a mintegy négy-öt éves időszakban a színház társulata olyan ismert szerzők darabjait vitte színre, mint Aldo Nicolaj, Slawomir Mrożek, Jean Genet, Eugène Ionesco… Samuel Beckett Godot-ra várva c. művével módunkban volt szerepelni a tunéziai Karthagó Feszt nemzetközi mezőnyében, és Mrożek Mészárszék című darabjával egyebek között megjártuk a Kairói Nemzetközi Fesztivált is a nyolcvanas évek első felében. A nyolcvanas években úgy tűnt, hogy az abszurd kifejezésmód leginkább tükrözi az akkori életmódot, életérzést, az emberi viszonyok milyenségét abszurd tükörben láttuk.
A mi életünket vizsgálva úgy érzem, jelen pillanatban talán még abszurdabb a világunk, mint amilyen akkor volt, amikor az Újvidéki Színház az abszurd műfaj mellett döntött. No de mentségünkre szolgáljon, Ionesco Rinocéroszok művét követően ebben az évadban az abszurd irodalom egy másik nagyja következik a repertoárunkon, éspedig Jean Genet. A paravánok című műve választásával valahogy öntudatlanul ismét az abszurdhoz nyúltunk, vagy az kínálta fel magát, mint legalkalmasabban leolvasható és legegyértelműbb műfaj a jelenlegi életérzésünknek a kifejezésére.
Az utóbbi fél évben az Újvidéki Színház vezetősége a nehéz helyzet ellenére bölcsen menedzselt…
– Szó szerint huszonnégy órás állandó közvetlen kapcsolatban voltunk elsősorban a fenntartóinkkal, Újvidék város kulturális igazgatóságával. Az illetékesekkel a nehéz helyzetnek minden vonatkozását napi szinten megtárgyaljuk, hiszen erre szükség mutatkozott. Nemcsak a foglalkoztatásügyi vetületről, az emberek munkahelyéről van szó, hanem az egészségükről, közvetlen környezetük egészségéről és életéről is. Ha valakinek az életét meg az egészségét akarjuk megőrizni, akkor az adott körülmények között a minimális lelki nyugalmat, biztonságot kell, hogy tudjuk neki biztosítani. A számunkra rendelkezésre álló eszközök egyike, hogy a munkáját, a státusát a színházban biztosnak kell éreznie. Úgy gondolom, amíg én itt vagyok, legalább az egzisztenciának ezt az alapvető szegmensét, a munkahelyét biztosnak veheti ebben a színházban minden egyes dolgozó.
Ki segíti önt ebben a menedzseri munkában?
– A színház titkárságán lelkes és szakavatott kolléganők dolgoznak a szervezésen. Ezekben a rettenetes időkben, amikor az előadásokat mondják le, amikor tíz-tizenöt kilométer távolságban fekvő helységben a vendégszereplést nem lehetett megvalósítani, mi három jelentős fesztiválon szerepeltünk: Magyarországon, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, a čortanovci Új Várjátékok Fesztiválon, valamint Dél-Szerbiában a Bora Stanković-napok keretében megrendezett színházi fesztiválon. A logisztikai háttér biztosításában feltétlenül meg kell említenem Lovrić Angéla, Berák Ilona, Jovana Ibrajter, Vajda Ruskó Éva szorgalmas munkáját. Nagyon komoly támasza a színháznak Vanja Vučenović jogász, aki korábban a város kulturális titkára, majd az újvidéki Szerb Nemzeti Színház jogi osztályának vezetője volt. Most a színházunk jogi adminisztratív osztályának a vezetője, igen jártas főleg a jognak a színházban való alkalmazása terén.
Nem szabad elfelejteni a teljes műszakunkat, amelynek tagjai amellett, hogy kiszolgálják az Újvidéki Színház produkcióinak műszaki teendőit, a székvárosi Ifjúsági Színházzal közösen létrehozott Haj c. musicalnek a teljes technikai hátterét ők biztosítják. Ugyancsak ez vonatkozik a koprodukciónkra, Az ember ára című „utazó előadásra”, amelyet e nehéz időkben Szarajevótól Budváig stb. látta a közönség. Jelenleg műszakilag igen igényes előadások vannak repertoáron – például az Anna Karenina, A parasztopera –, ezek műszakilag egy új sztenderdet jelentenek díszletben, világításban.
Külön kiemelem Lénárt Robert, a színház művészeti vezetőjének a munkáját, akit nagyon tehetséges rendezőnek és tehetséges dramaturgnak tartok. A nagy munkabírású fiatalember a színházon belül is és a színházon kívül is több síkon mozog. Egyebek között ő fordítja az előadások szövegének feliratát a szerb ajkú közönség részére. A színház rengeteg csatornán kommunikál sok emberrel sokféle témában, és e kommunikációs feladatok egy része természetesen a művészeti vezető hatáskörébe tartozik. A társulat művészeti vezetőjeként ő tartja a kapcsolatot a rendező és az együttes között, ő állítja össze a próbák ügyrendjét, napirendeket bonyolít le. Nagyon sok emberrel, sokféle témában egyeztet.
A két sajtófelelős hogyan segíti a színház munkáját?
– Vajda Ruskó Éva a magyar sajtófelelősünk, Jovana Ibrajter pedig a szerb nyelven megjelenő sajtóorgánumokkal tartja fenn a kapcsolatot. Azt hiszem, mind a két hölgy jól dolgozik. Ez próbálkozás arra, hogy ilyen munkamegosztással szerintem erőteljesebb, közvetlenebb kapcsolatot tudjunk fenntartani a többségi nyelvű és a magyar nyelvű sajtóval is. Az Újvidéki Színház, amely ugyan kisebbségi színház, etnikai kulturális és nyelvi hovatartozását illetően, alkotása egészét illetően azonban egy újvidéki színház – a mi közönségünk Újvidék közönsége. Ezt már a 2013-as programomban célul tűztem ki, 2017-ben pedig, az újbóli pályázatom során, ugyancsak folyamatos célként tűztem ki, hogy az Újvidéki Színház része legyen Újvidék kulturális-művészeti kínálata egészének, annak, amit újvidéki brendnek nevezünk. Azt hiszem, ez teljes egészében megvalósult. Erre vonatkozó visszajelzéseket számtalanszor kaptunk különböző szintekről. A szakma minden egyes szegmensében az Újvidéki Színházat nem csupán Szerbia, hanem a Balkán egyik legjelentősebb színházának tekintik. A menedzsment kapcsán említem: én tavaly a Pécsi Országos Színházi Fesztivál zsűrijében voltam, Lénárd Róbert az idén a Sterija Játékok munkájában a bírálóbizottság tagjaként vett részt, én a napokban érkeztem Vranjéból, a Szerbiai Színházak Egyesülete keretében szervezett Joakim Vujić Fesztiválról, ahol zsűriztem. Tehát számon tartanak bennünket a mi szűkebb kulturális és nemzeti közösségünkön túl is a magyar kultúra képviselőjeként, a magyar színjátszás képviselőiként.
Ön a jelenlegi helyzetben milyen irányban gondolkozik az Újvidéki Színház repertoárját illetően?
– A szakmánkra most pillanatnyilag jellemző az, hogy kis produkciókat visznek színre kevés személlyel. Ezzel szemben az én megoldásom, hogy a színháznak minél több művésze és alkalmazottja minél nagyobb volumenű feladatot vállaljon – fejtette ki Venczel Valentin.
