A Gergő szobája című produkció ősbemutatójára szombaton 18 órakor kerül sor a szabadkai Gyermekszínházban, az első reprízére pedig másnap, azaz vasárnap 11 órától. Ahogyan azt az előadás leírásából megtudhatjuk, Gergő, mint minden kisfiú, álmodik. És mint minden kisfiú, ő is keres valamit az álmában. Jobb életet, több örömöt, egy kislányt, akit Csillagnak hívnak és aki rejtélyesen eltűnt az életéből. Álmaiban felbukkan egy régi és egy sosem volt Szabadka, néhány óriás, pár árnyék, ezernyi virág és sok-sok csipke.
Az előadást – Oláh Tamás szövege alapján – Lénárd Róbert rendezte, akinek ez az első rendezése a szabadkai Gyermekszínházban.
– Árokszállási S. Márta igazgató keresett fel, hogy rendeznék-e egy előadást, amelynek a történetét Oláh Tamás írta meg. Ehhez nagy kedvet éreztem. Árokszállási S. Mártával régóta beszélgettünk arról, hogy a Gyermekszínházban rendezzek és ezt a lehetőséget örömmel vártam, Oláh Tamás szövegére pedig látatlanban is igent mondtam, mert úgy gondolom, hogy a neve egyfajta garanciának számít ezen a téren. Nem is csalódtam. Ami a drámaművészetet illeti, nagyon érdekes struktúrával dolgozott. A szöveg első fele mondhatni pszichológiai, realista dráma, Szabó Gergőnek a mindennapi életéről, arról, hogy megismer egy kislányt, a második fele pedig egy hosszú epizodikus álomdráma. A szövegre nagyon jellemző a couleur locale, a helyi színezet, sok benne a szabadkai utalás, nyíltan Szabadkán játszódik, híres történelmi szabadkaiak is megjelennek. Az előadás célközönsége a héttől tizennégy évesekig, de nyilván az idősebbeknek is érdekes lehet.
A járványügyi helyzet miatt tavaszról őszre halasztódott az előadás készítése. A koronavírus megjelenése miatt változott-e időközben a szöveg vagy a produkció?
– Megfordult a fejünkben, hogy változtatunk a szövegen, de inkább annak a híve vagyok, hogy ne szóljon már a színpadon is minden a koronáról. Amikor az emberek azt mondják, hogy elegük van a mindennapi életből és azért nem járnak színházba, mert nem akarnak olyan előadásokat nézni, ami róluk is szól, azt nem fogadom el. Igenis szóljon rólunk a színház, de a koronától való félelem és a pánik annyira beivódott az emberekbe, hogy túlzás lenne folyton hangsúlyozni. Másrészt pedig azt szeretném, hogy amennyiben az előadás mondjuk két év múlva is a repertoáron marad, akkor is jelentsen valamit, és nagyon bízom benne, hogy akkor már csak egy rossz emlékként fogunk visszagondolni a koronára. Ami még megfordult a fejembe, hogy a nézőket felültessük a színpadra, de erről azonnal lemondtunk a távolságtartás betartása végett. Ki se próbáltuk, csak egy ötlet volt, amit el kellett vetni.
A látványt és a zenét illetően milyen előadást láthat majd a közönség?
– Blagovesta Vasileva díszlet- és jelmeztervező azzal az ötlettel jött elő, hogy használjunk grafoszkópot, vigyünk be az előadásba vetítést és árnyjátékot is, de lesz például musical jelenet is. A zeneszerző ifj. Kucsera Géza, végig az ő szaxofonjátékát halljuk, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Kik az előadás szereplői?
– Fridrik Gertrúd, Gál Elvira, Kocsis Endre, Szloboda Tibor, Greguss Zalán és Vörös Imelda, hozzájuk pedig két végzős színésznövendék csatlakozott, László Roland és Horváth Blanka. Tulajdonképpen ők ketten a főszereplők. Most épp velük dolgoztam, de az egész osztályról nagyon szép emlékeket őrzök, még tavasz óta, amikor együtt készítettük A vörös postakocsi című előadást.
Milyennek élted meg a Gergő szobája próbafolyamatát és egyáltalán azt, hogy elsősorban kiskorúak számára készítesz előadást?
– Azt a tanácsot kaptam, hogy ezen ne törjem a fejemet, rendezzem úgy, ahogyan jónak látom. Ezt megfogadtam és szerintem jól tettem. Furcsa volt viszont az, hogy egy rövidebb időtartamú előadást készítek. Nagyon jó volt a próbafolyamat, még az utolsó hajrában is vidám hangulatú. Sokat kacagtunk, gondolkodtunk, beszélgettünk. Minden próbán jól haladtunk, nem vesztegettük az időt, de a végére sem vesztettünk a lelkesedésből és az energiából. Szerintem az előadásunk is eléggé dinamikus.
