Június 27-e és július 5-e között a Székelykapu mozgalom a cserkészek közreműködésével a horvát tengerparton tábort szervezett. Már több mint egy évtizede megrendezik ezt, és két éve csatlakozott a szervezőkhöz a szabadkai dr. Horváth-Militicsi Szabolcs cserkésztiszt, akivel a rendezvényről beszéltünk. Elmondta, hogy az egyhetes üdülés jutalom volt azon hittanosok és cserkészek számára, akik az elmúlt időszakban aktívan részt vettek az egyházi életben. Főként azoknak, akik segédkeztek betlehemezni, az ünnepi körmeneteken, illetve az egyházi vetélkedőkön szerepeltek. A csoport vezetői Horváth László, Kormos Eleonóra, Fleisz Attila és dr. Máté Emese voltak. A tábor elve, hogy olyan gyerekeket ajándékozzanak meg nyaralással, akik szűkölködnek, még nem láttak tengert, vagy csak régen volt lehetőségük élvezni a partvidék szépségét. A Székelykapu alapítvány kétharmadát fizette a költségeknek, a többit a gyermek családjának kellett fedeznie. Vajdasági általános- és középiskolásokat vittek Palicsról, Zentáról, Felsőhegyről, Óbecséről. Igyekeztek a programokat úgy alakítani, hogy a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt élvezhető legyen. A fiatalokat önállóságra akarták nevelni, ezért például mindenki maga után takarított, az evőeszközöket is maguk mosogatták el. Mozgótábor volt, hisz mindennap máshol jártak. A belgyógyász szakorvos elárulta, hogy nehéz kihívás volt egy hét alatt ennyi tengermelléki várost bejárni. A Tengerfehérvár csapata hat helyszínre látogatott el, ez Baška Voda, Fáró (Hvar), Brač, Szpalató (Split), Makarska és Omiš volt. A fürdőzés mellett a résztvevők földrajzi és tengerbiológiai ismereteket szereztek. A tenger élővilágáról, viselkedéséről, mozgásáról, növényzetéről hallhattak egy gyorstalpaló ismertetőt a szervezőktől. Betekintést kaptak az Adriának a magyar irodalomra és festészetre gyakorolt hatásába. Megismerkedhettek sok magyar vonatkozású toponímiával, azaz a helynevek eredetével és jelentésükkel, hisz mint ismeretes, a horvát települések nagy része rendelkezik magyar névvel is. Valamint az adriai kötődésű szent életű magyarokról, mindenekelőtt Boldog Árpád-házi Salamonról és Szent Margitról is hallhattak a gyerekek, fiatalok. A tengermellék felvirágozásának számos emléke őrződött meg Árpád-házi Ilona, I. László, II. András, Könyves Kálmán, IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás király és Mária Terézia magyar királynő uralkodásának korából. Az utolsó este az itt szerzett tudásukról egy játékos vetélkedő keretében tettek tanúbizonyságot a diákok. A kvíz nyertese tengerészsapkát kapott díjként.
Dr. Horváth-Militicsi Szabolcs igyekezett úgy előadni a Dalmáciával kapcsolatos tudnivalókat, hogy ne úgy érezzék a gyerekek magukat, mintha iskolapadban ülnének, arra törekedett, hogy szórakoztatóan adja át az ismereteket a csoportnak. A gyerekek közül az ismeretek elsajátításában a legaktívabbként Kazinczy Nimród hatodik osztályos diák tűnt ki. A táborban minden napot reggeli imával kezdtek, s a fürdőzés mellett mindennap kirándultak, ahonnan késő délután értek vissza fő szálláshelyükre, Baška Vodára. Utolsó nap találkoztak a mozgalom erdélyi csapatával, amelynek tagjai Kolozsvárról és Szilágyságról érkeztek. Visszafelé ellátogattak Međugorje templomába és Mostar városába. Már most elkezdték a toborzást a jövő évi táborra.
Nyitókép: Dr. Horváth-Militicsi Szabolcs archívuma
