Három szabadkai fiatal, három különböző középiskola tanulója, ugyanazzal a céllal szövögeti rímjeit, hogy Vajdaságban egyáltalán lehessen vajdasági magyar rapről beszélni. A rap köztudottan szövegközpontú zeneműfaj, és ilyen szempontból gyönyörű, gazdag nyelvezetünkre igazán nem lehet panasz. Amit viszont ehhez hozzátesz a SenkiHáza, az a vajdasági tájszólás és az ún. Balkán-hatások. A SenkiHáza rapegyüttest Erdélyi Roland – Eraiz, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium végzős tanulója, Papilion Dániel – Deez, a Svetozar Marković Gimnázium végzőse, és Németh Dávid – Bongz, az Ivan Sarić Műszaki Iskola másodikosa alkotják, őket kérdeztem a törekvéseikről, miközben elkalandoztunk a rap világában.
Először a megalakulásukról beszéltünk. A fiúktól megtudtam, hogy Roland és Dávid már kiskoruk óta ismerik egymást, később pedig Dániellel is találkoztak. Azt is megtudakoltam, hogy miért épp a rap érdekli őket:
– Mindhárman ebben nőttünk fel, szinte nem is mi választottuk, a rap választott bennünket – mondták a fiúk, majd elmesélték, honnan jött a névválasztás, és szóltak a működésükről is.
– Több nevünk volt már, a SenkiHáza pedig egy elírás eredménye, egy chatelés alkalmával a „senkiházi” helyett „senkiházát” írtunk. Azután értelmet is találtunk benne. Két-három éve létezünk, ez alatt az idő alatt pedig fejenként legalább három füzetet teleírtunk dalszövegekkel. Az első számunkat úgy vettük fel, hogy megismerkedtünk egy magyarkanizsai sráccal, Sarnyai Ádám – Uccaival, aki alapzenéket készít. Az ő zenéjére írtunk szöveget. Az elmúlt időszakban felléptünk már Topolyán és Zentán, de ezen néven eddig a szabadkai Mladostban adtunk két koncertet. Magyarországra is eljutottunk, Szarvason egy rap-megmérettetésen vettünk részt – mondták.
A SenkiHáza együttesnek egyébként nemrég jelent meg egy klipje is a Van kiút című számukhoz, ennek kapcsán a fiúk elmondták, hogy Miskolczi Roland és Nagy Fábián segítették a klip elkészítését, és Kovács Tamás szerepel benne, aki a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium végzőse. Hozzátették továbbá, hogy az elkövetkező hónapokban még egy klipet készítenének, és rögzítenék az első albumukat is. Ennek kapcsán a dalszövegeket is szóba hoztuk.
– Ha valamelyikünknek van ötlete, akkor sort kerítünk egy közös találkozóra. Összeülünk és beszélgetünk róla. Ha mindenkinek tetszik, akkor készítünk vagy szerzünk hozzá alapzenét, és együtt vagy külön megírjuk a szöveget. Témát a mindennapokból merítünk, megihlet bennünket a környezetünk – mesélték, és ezzel elértünk a rap lényegének megfogalmazásához, hogy mitől jó egy rapszöveg, és feltétlenül szükséges-e a rappeléshez a zűrös természet.
– Ha valaki nehéz körülmények között nőtt fel, akkor arról rappeljen, és szabadon lehet mocskos szájú, mert úgy hiteles. Nem kell megjátszania a nagymenőt. Ugyanúgy, ha valaki fényűzésben élt, akkor ne szövegeljen a szegénységről és a nyomorról, mert fogalma sincs róla. Az ilyeneket kamurappereknek hívjuk. Nekünk például elég szép gyerekkorunk volt, és nincs okunk túlzottan negatív szövegeket írni. A rappeléshez nem feltétel a zűrös természet, de ha van mi ellen lázadni, azt bele kell szőni. Valójában arról érdemes rappelni, ami körülvesz, mert a hitelesség a lényeg. A rapet épp az különbözteti meg a többi zeneműfajtól, hogy amit elrappelsz, azt számon kérik tőled. Állni kell a szavak mögött. Ez velünk is előfordult, mert miután felléptünk, odajöttek hozzánk és megkérdezték, hogy amit hallottak, az tényleg megtörtént-e. Ekkor mondhattuk, hogy igen, megtörtént, azért írtuk bele a szövegbe. Nem igazán lehet kitalálni dolgokat, mert valaki úgyis lebuktat. A rapben hallottak leginkább megélt történetek és nem kitaláltak. Ha valami olyasmiről rappelünk, amit láttunk, de nem mi éltük meg, akkor első szám harmadik személyben beszélünk róla – állítják a fiúk, akiktől megérdeklődtem, hogy esetleg érdeklik-e őket a zenei tehetségkutatók.
– Tévés tehetségkutatókra nem jelentkeznénk, de léteznek Magyarországon ún. földalatti megmérettetések, amelyeken a magyar rapvilág elismert személyiségei zsűriznek. Nem sms-ben mérik a sikert, hanem a kis klubban csápoló közönség reakcióiban. Valahogy úgy történnek ezek a rapversenyek, mint Eminem filmjében. Mi Szarvason vettünk részt egy ilyenen, ahol az nyert, akinek leghangosabban kiabált a közönség. A decibelt mérték, és mi az elődöntőig jutottunk – mondták.
Társalgásunkat értelemszerűen a továbbtanulás kérdésével fejeztük be:
– Beszéltünk arról, hogy talán jó lenne átmenni Szegedre továbbtanulni, és ott működtetni az együttest, mert a vajdasági magyar rappel nincs jövőnk. Ugyanakkor célunknak tűztük ki, hogy meghonosítsuk a vajdasági magyar rapet. Legutóbbi koncertünkre több mint kétszázan eljöttek, és ez felbátorított bennünket, ráadásul az interneten is egyre keresettebbek vagyunk. Ezek után inkább tervezünk megmaradni abban a közegben, amelyben felnőttünk. Ott csinálni tüzet, ahol a szikrát kaptuk. Szabadkán szeretnénk maradni, és informatikai szakon továbbtanulni a Műszaki Főiskolán, a jövőben pedig rendes, becsületes munkából megélni, de mellette zenélni, amennyit csak lehet – válaszolták.
