A Guitar Open Fesztivál második napján, egy fiatal magyarországi gitáros mutatkozott be a szabadkai közönségnek. Pokol Gábor előadásmódja magával ragadta a nézőket, miközben változatos programot adott elő, hallhattuk Luigi Legnani Capriccióját, a spanyol J. Turina Fandanguillóját, de voltak huszadik századi darabok is, például Alberto Ginastera Gitárszonátája, A. Barrios Mangoré La Catedrálja, és Villa-Lobos-szerzemény is. Pokol Gábort a koncert előtt a fesztiválokról és a gitározásról kérdeztem.
Mit jelent a gitárosoknak a nemzetközi fesztiválokon való részvétel?
– Fontosnak tartom az ilyen rendezvényeket. Amikor Debrecenben voltam egyetemista, még nem nagyon jártam nemzetközi fesztiválokra, így nem igazán találkoztam idősebb, tapasztaltabb gitárművészekkel, sem korombeli gitárosokkal. Miután viszont Szegedre mentem, kinyílt számomra a világ. Eljutottam Szerbiába, Romániába és Spanyolországba is. Sok kurzuson vettem részt, ami segített abban, hogy csiszoljam a gitártechnikámat, és közben szellemileg is sokat fejlődtem.
Külföldi nemzetközi megmérettetéseken díjazott is lett. Milyen helyezéseket ért el mostanában?
– Márciusban egy többfordulós nemzetközi gitárversenyen vettem részt Spanyolországban, ahol harmadik helyezést értem el. Ez kiváló eredménynek számít annak tudatában, hogy tizenkét országból érkeztek a versenyzők. Tavaly Romániába és Szerbiában is versenyeztem, második, valamint harmadik lettem.
Nehéz-e eljutni a külföldi versenyekre?
– Némelyik eléggé költséges. Lehet pályázni, de ezeket egyáltalán nem könnyű megnyerni. Amikor lehetőség mutatkozik rá, együttműködés keretében próbáljuk megoldani, részt veszünk egymás megmérettetésén, mint például az újvidéki gitárfesztivál esetében.
Mikor szerette meg a gitározást?
– Nyolcévesen találkoztam közelebbről a hangszerrel. Az unokatestvérem akkordokat mutatott, és énekelt is hozzá. Megtetszett a gitár, és beiratkoztam a zeneiskolába, ahol Czakó Erika gitártanár segítségével jutottam egyre magasabb szintre.
Bizonyára a díjak sem hullanak senki ölébe, kemény munka előzi meg az elismeréseket. Mi fontos még a jó eredményhez?
– Mindenképpen fontos a kitartás, és hinnünk kell abban, hogy jó az, amit csinálunk. Sokat számít, ha tanárok állnak mellettünk, és a barátok biztatása is nagy segítség. A családi összetartás fontosságát sem lehet kihagyni. Szerencsés vagyok, mert a nővérem és a szüleim is támogatnak abban, hogy eljussak távolabbi fesztiválokra.
A gitár még mindig vonzó hangszernek számít, annak ellenére, hogy a könnyűzenében is inkább az elektronikus műfajok hódítanak. Minek köszönheti a rendületlen népszerűségét?
– Nem lehet figyelmen kívül hagyni a rockegyüttesek hatását, mert azért a rock még nem adta fel. Sokan épp a rockcsapatok hatására szeretik meg a gitárt, ez vezeti őket ahhoz is, hogy zeneiskolába jelentkezzenek. Ott azután klasszikus gitáron tanulnak, és legtöbben maradnak is ennél a hangszernél. Kétségkívül még mindig megvan a varázsa.
Előfordul-e, hogy olykor más gitárosokkal kötetlenül zenélnek egyet, csak a jó hangulat kedvéért?
– Nem jellemző, de néha összejön, és nemcsak gitárosokkal, hanem hegedűsökkel, kongásokkal és más ütőhangszeresekkel.
Milyen megmérettetésekre számíthat ezen a nyáron?
– Még ebben a hónapban szeretnék eljutni egy svájci gitárversenyre, de ehhez szükséges megnyernem egy ösztöndíjat. Június folyamán Olaszországba tervezek menni, majd Spanyolországba, de ezek szintén ösztöndíjfüggők. Márpedig jelenleg ez a legfőbb célom, jól helytállni a gitárversenyeken.
