Véget ért az Eurovízió, kezdődhet a képmutatás

Giccsparádé az egész, nem is a dalokról szól, inkább kihagyom : 196 (35%)

Ha épp nincs jobb dolgom, megnézem: 154 (27%)

A nyolcvanas években történt, hogy egy lány az Eurovíziós Dalfesztivált követő napon újságolta az osztálytársainak: moziba ment és nem a dalversenyt nézte, mert a rendezvény nem érdekli, a moziba meg olyankor alig vannak tízen. Azokban az években ez nem kis meghökkenést váltott ki, az Eurovíziós Dalfesztivál ugyanis olyan műsornak számított, amely különböző generációk emberrengetegét vonzotta a képernyők elé. Ez a varázsa mára jócskán megkopott, akárcsak a mozié is, de most összpontosítsunk a dalversenyre, mert még mindig jelentős a nézettsége (habár az idén egybeesett a múzeumok éjszakájával, ami sehogyan sem szerencsés).
Loreen Euphoriájának tavalyi euforikus győzelme után, az idei 58. fesztiválnak Svédország adott otthont, Stockholm és Malmö között évelődve, végül utóbbi mellett döntöttek. Két elődöntőt láthattunk, harminchárom résztvevővel, közülük húszan juthattak tovább, hozzájuk csatlakozott az öt állandó résztvevő és a házigazda is. Végül tehát harminckilenc ország versenyzett, kevesebben a megszokottnál, főleg a rossz anyagi helyzet, de az új zsűrizési módszer miatt többen lemondták a részvételt, például Portugália, Törökország, Szlovákia Bosznia-Hercegovina. A pontozás tehát továbbra is vita tárgya maradt, ennek ellenére az idén is fele-fele arányban döntött a szakmai zsűri és a közönség.

A versenyt Dánia nyerte meg, a győzelmet Emmelie de Forest: Only Teardrops dala hozta meg nekik. Sokan egyébként azért is bírálják ezt az újnak számító pontozási rendszert, mert úgy találják, hogy így sejthető a győztes, mondjuk Loreen tavalyi győzelme borítékolható volt, de Emmelié szintén. Nem mellékes az sem, hogy két igencsak fülbemászó dalról van szó: egyiket sem ajánlatos reggel meghallgatni, mert utána egész nap nem lehet kiűzni a fejünkből. Dánia egyébként harmadik alkalommal nyert meg Eurovíziót, kétszer Svédországban.
Más kritikák is érik évről évre a fesztivált, az egyik leginkább hangoztatott, hogy giccsparádé az egész, már rég nem a dalokról, inkább a látványról és a show-elemekről szól. Sokan éppen ezért nézik. Mégis figyelemre méltó amiatt, hogy melyik ország mivel hozakodik elő, mi elé tart tükröt, egyáltalán milyen zenei utat képzel el a fesztiválnak. Egyes esetek nagyon tanulságosak is lehetnek, például ByAlex, aki a magyarországi hosszú és kínos dalválasztás után főleg a közönség szavazatainak köszönhetően nyert. Azután pedig ott kritizálták, ahol érték. Kifigurázások tárgya lett, sem a szakma, sem a média nem kímélte. A vége pedig az lett, hogy ByAlex a minimalista, hangulatos és dallamos Kedvesem című dallal a tizedik helyre került. Magyarországnak ez kisebb győzelmet jelent, most így fest a képzeletbeli összesített: Bayer Friderika (4. 1994-ben), Rúzsa Magdi (9. 2007-ben), ByAlex (10. 2013-ban), Nox (12. 2005-ben) stb. A szakmának tehát lehetne egy kicsivel nagyobb bizalma a közönség iránt, ha már egy széles közönséget érintő rendezvényről van szó. Ezek után persze következik a vállveregetés, aminek nem lenne keserű íze, ha egyértelmű biztatás előzte volna meg. Mint a versenyen kiderült, hasonlóan járt a norvég versenyző is, akit szintén kétkedve fogadott országa, de utána mégis kiálltak mellette. Jól tették, hiszen a norvég lány a negyedik helyen végzett. ByAlex diszkrét sikere talán nem is akkora meglepetés, mint az, hogy az idén egyetlenegy ex-jugoszláviai tagállam nem jutott tovább.
A fesztiválnak volt olyan időszaka, amikor főleg a népi elemekkel teletűzdelt dalok értek el nagy sikert. Akkoriban Horvátország a modern zenevilágba kalauzolt bennünket. Most nyúltak vissza gyökerekhez, amikor ez a láz épp kicsit alábbhagyott, ám nem jutottak tovább. Hasonlóan járt Bulgária, amelynek résztvevői szintén a népi vonalat képviselték. Az Elitsa és Stoyan Voda című szerzemény 2007-ben ötödik lett, az idei fesztiválon azonban hasonló hangzású dallal be se jutottak a döntőbe.
A montenegróiak ezzel ellentétben űri buliba invitálták a közönséget, két hip-hop fiút láthattunk űrruhában, akiket egy leginkább talán a Star Trek Borg királynőjére emlékeztetett énekesnő kísért. Ők sem kerültek be a döntőbe, de a látvánnyal idén is lehetett pontokat szerezni. Azerbajdzsán egy látványosan klausztrofóbiás színpadképet állított fel, és második lett. Ukrajna egy mesés világot nyitott meg előttünk, amelyhez a szó szerinti óriás, 243 centi magas Igor Vovkovinskiy is hozzátartozott, és meglett a harmadik hely.
Ebben az évben is megfigyelhettük a tehetségkutatók hatását, Franciaország, Belgium, Oroszország, Izland és Olaszország is az ilyen műsorokban feltűnt énekeseit küldte el. Szerbia is, méghozzá egyszerre hármat, a Moje 3-t, akik azonban az első elődöntőből kiestek. Sokan taglalják, hogy ennek mi az oka, végül is a lányok jól énekeltek, és a dal sem hallgathatatlan. A fellépők öltözéke azonban hagyott kivetnivalót. Érthetetlen, hogy miért kellett három szép fiatal lányt fura színű cafrangokba öltöztetni. Közrejátszhatott az is, hogy Bosznia-Hercegovina nem vett részt a versenyen, Görögország pedig a második elődöntőben lépett fel, ugyanis ettől a két országtól általában jócskán kapott szavazatokat Szerbia. Esetleg azért, mert az első elődöntőben túlnyomórészt nők énekeltek, és egyszerűen túl sok volt már a női hang.
A tehetségkutató pártiakkal ellentétben az Egyesült Királyság talán valamiféle retrobulinak tartja a dalversenyt, és ezért hozakodik elő élő legendáival, tavaly Engelbert Humperdinckkel, az idén pedig Bonnie Tylerrel. Egyikük sem ért el sikert. Mások ugyanakkor azt gondolták, hogy inkább üzenetet közvetítenek, Finnország két csókolózó lánnyal az egyneműek házassága mellett tette le voksát, Örményország pedig a háború ellen szólt a Black Sabbathos legenda Tony Iommi dalával. Ismerve az azeri és örmény ellentéteket, az lett volna forradalmi, ha ezt tavaly adják elő Azerbajdzsánban. A két ország egyébként csak két dologban egyezik, abban, hogy a 10 pontot Grúziának, a 12-t pedig Ukrajnának kell adni.
Az idei fesztivál bizonyára nem adott akkora világsztárokat, mint az ABBA, Celine Dion, Cliff Richard, Udo Jürgens vagy a fiatalok körében népszerű Eric Saade, de még mindig ízes beszélgetések témája lehet.