Közelít valaki címmel tartottak zenés irodalmi estet Magyarkanizsán a Regionális Kreatív Műhely szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális munkacsoportja, a szegedi Zenergia egyesület és a szegedi Dóm Látogatóközpont segítségével.
Vári Fábián László, Kossuth-díjas íróval Pécsi Györgyi, József Attila-díjas kritikus, szerkesztő beszélgetett, vendég volt Navratil Andrea, Liszt-díjas népzenész.
A hangulatos, magas irodalmat és mélyen emberi pillanatokat tartalmazó esten a népes közönséget Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja üdvözölte. A jelenlévők megismerkedhettek a kárpátaljai költővel, ,,akinek neve közismert, nemcsak irodalmi körökben, ám itt, lenn délen, alig tudunk róla. Pedig temperamentumban sem marad el tőlünk, déliektől, sőt!”.
Pécsi Györgyi kérdező, értő és érzékeny felvetései nyomán markánsan kirajzolódott nemcsak Vári Fábián László írói, hanem közösségi és néprajzkutatói énje is. ,,Közeli” részleteket tudhattunk meg arról, hogyan éli meg a kárpátaljai magyarság a mostani háborús, ,,fekete időket”. Az általános válságról a kárpátaljai szerző, akadémikus pedig így fogalmaz:
– Azt látom, nem elég, hogy a világ a környezeti katasztrófával, a természet pusztulásának gondjaival küzd, baj van a nemzettel és a családdal is. A családokon túl pedig az alkotói egyéniség is olyan gondokkal kell küszködjön, amelyek bizonytalanná teszik az életét, a jövőjét.
Vári Fábián László abból a szempontból is különleges helyet foglal el a kortárs költők sorában, ahogyan előadásában saját meg mások verseit is idézni hallhatjuk, fejből és ízesen, mívesen. Így hatottak az alábbi saját sorok is: Sem hideg, sem hang,/Sem fájás, sem fény –/az idő sem/érinthet engem./De közelít valaki,/megfogja kezem,/s tudom már:/minden rendben.
( Részlet a Közelít valaki c. versből)
A művészet feloldást adó képességéről tanúskodott Navratil Andrea éneke is. A Liszt-díjas énekes így vall (élet)hivatásáról: – Az éneklés, a természet szeretete, valamint a hagyományos paraszti világ által őrzött tudás tisztelete gyerekkorom óta az életem része. /…/ Igazi mestereimnek azokat a kedves „öregecskéket” – asszonyokat és embereket – tartom, akiktől az énekeket és a hagyományokat tanultam. Néhányukkal személyesen is több időt eltölthettem, sokkal többet kaptam tőlük egynéhány éneknél, mesénél vagy imánál. Az így megtapasztalt élményeket közvetítem előadóművészként, és adom tovább tanárként.
Az őszinte vállalásokról tanúságot tevő est a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre.
Nyitókép: forrás: Pannon RTV
