A szilágyi Bársony Zsóka fuvolaművész, az apatini Stevan Hrstić Alapfokú Zeneiskola tanára, mint az elmúlt év egyik legeredményesebb pedagógusa, kiérdemelte Apatin község Novemberi Díját.
A rangos elismerésben óvodapedagógusok, tanítók, tanárok részesülnek, az oktatási intézmények felterjesztése nyomán történő jelöléssel, majd a tanulók eredményei alapján alakul ki a jelöltek rangsora, onnan pedig a díjazottak személye.
A díjazott zeneművésszel, pedagógussal hivatás(választás)ról, példaképekről, tanári tapasztalatokról, közös(ségi) vállalásokról beszélgettünk.
Hogyan érintett az elismerés?
– Nagyon meglepődtem és tényleg nem is számítottam arra, hogy a kollégáim jelölnek a díjra, hiszen idén kezdtem meg a hatodik munkaévemet az apatini zeneiskolában, és úgy éreztem, ez még nagyon korai, hogy én ezt a díjat, illetve magát a jelölést kiérdemeljem. Munkatársaim közül is sokan szép eredményekkel tértek haza tavaly különböző rangú versenyekről. Nagyon hálás vagyok, igazán jólesett és köszönöm a kollégáimnak a bizalmat, köszönöm ezt az elismerést, ami egyben visszajelzés is a munkámról, az eddig elért eredményeimről. Igyekszem továbbra is hasonló lendülettel folytatni a munkámat.
Hol tanultál, milyenek voltak a pályakezdő évek, voltak/vannak-e zenei vagy pedagógiai példaképeid?
– A zenével nyolcéves koromban kezdtem el foglalkozni, ekkor iratkoztam be az apatini Stevan Hristić Alapfokú Zeneiskolába. Egy nagyon kedves tanárnő, Stojanović Márta vett a szárnyai alá. Türelmes és szakszerű tanításával megszerettette velem a fuvolázást.
Általános iskolás koromban rendszeresen részt vettem különböző szintű zenei versenyeken, pl. Belgrádban, Požarevacon, Versecen, melyekről első és második helyezéssel tértem haza. Életem különös szakasza az a négy év, amikor is 5. osztályos koromban egy velem egykorú vak zongorista kisfiúval kezdtem el zenélni. A Perfetto Duo kamaraegyüttesünk Belgrádban 2005. márciusában első díjat kapott.
Az általános iskola befejezése után a Szabadkai Zeneiskolába kerültem, ahol először Katarina Skenderović tanárnőnél tanultam, majd a középiskola utolsó két évében Rozs Renáta tanárnő irányításával gyakoroltam. A Femus elnevezésű nemzetközi versenyen egyik alkalommal második, másik alkalommal pedig harmadik helyezést értem el Szabadkán. 2013-ban felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának előadóművészet-klasszikus fuvola szakára. Itt dr. Varga Laura tanárnő osztályába kerültem. Nem is volt számomra kérdés, hogy az alapfokú diplomám megszerzése után a mesterképzést tanári szakon folytatom, mivel hivatásként szerettem volna ezt a foglalkozást folytatni. Az előadó-művészetet, illetve a tanári hivatást összevetve egyikről sem mondható el, hogy könnyebb vagy nehezebb a másiknál, inkább arról van szó, hogy mindkettő más-más habitusú, beállítottságú személyt igényel. Úgy éreztem, hozzám közelebb áll a gyerekekkel való individuális foglalkozás, másrészt hatással volt rám az is, hogy édesanyám és a testvérem is a sok nehézség ellenére mennyi szépet, értéket talált, talál a tanári pályán való tevékenykedés során. Meggyőződésem, hogy a pedagógusi pályához nagyfokú lelkiismeretességre, alázatra, odaadásra, komolyságra van szükség. Tehát empatikus, a tanulók tehetségét és egyéni képességét szem előtt tartó, megfelelő szakmai felkészültségű és felelősségteljes tanár akartam/akarok lenni.
Bársony Zsóka munka közben (Forrás: Bársony Zsóka)
Melyek azok a pedagógiai sikerek, amelyekre a legbüszkébb vagy?
– Itt most szeretném kiemelni azokat a tanulókat és versenyeket, ahol kiváló eredményeket értek el a diákjaim. Nemanja Srbljanin és Nina Basarić második helyezést értek el Belgrádban a köztársasági versenyen, Una Basta a Davorin Jenko Nemzetközi Versenyen második helyezést, valamint a Tahir Kulenović elnevezésű nemzetközi fuvolista-találkozón első helyezést ért el, Glumičić Leila a szerbiai zeneiskolák 66. fesztiválján második díjat érdemelt ki, valamint Nina Basarić a Topolyai Zenei Napokról első helyezéssel tért haza. Bármelyik versenyen is vettünk részt, büszke voltam a diákjaim eredményeire, illetve arra, hogy vállalták a felkészülést, az ezzel járó gyakorlást és megmérettetést. Azt is sikerként könyvelem el, ha a diákjaim az iskolai koncerteken boldogan, örömmel zenélnek, és látom rajtuk az elégedettséget.
Fontosak-e az oktatási intézmény adta lehetőségek, a munkakörnyezet, amelyben tevékenykedsz, magyarán milyen megélés az apatini Zeneiskola munkatársának lenni?
– Természetesen nagyon fontos, hogy nap mint nap milyen környezetben, légkörben dolgozunk és foglalkozunk a tanítványokkal. A pozitív légkör visszahat a gyerekek teljesítményére is. Szerencsésnek érzem magam, hogy az egyetem befejezte után rögtön munkába állhattam az apatini zeneiskolában, ott, ahol elindultam ezen a pályán. Valóban jó a munkatársak közötti együttműködés, kiváló a munkahelyi légkör, jól érzem itt magam, mindenki segítőkész, egyszóval minden túlzás nélkül igazán családias a hangulat.
Úgy képzelem, a pedagógiai hivatás számodra nem ér véget azzal, hogy becsukod magad mögött az iskola ajtaját, hiszen aktív vagy a szilágyi közösségi életben is. Miért tartod mindezt fontosnak, ifjú pedagógusként is?
– A hivatásomon kívül vannak egyéb foglalatosságok, amelyek kikapcsolnak, feltöltenek, amelyek teljesebbé teszik az életemet, ez a szilágyi magyar közösségben való aktív részvétel, ami számomra kiskoromtól fogva természetes dolog. Az egyházközösségben és a művelődési egyesületben is (népdalkórusokban, színjátszó csoportban, fúvószenekarban) szívesen vállalok feladatokat, fontosnak tartom e kis közösség fenntartását, erősítését, segítését.
Milyen kihívásokra készültök jelenleg a tanítványaiddal?
– Minden félév végén készülünk a nyilvános óránkra, egy diákommal pedig gyakorolunk egy jövőre megrendezendő nemzetközi, illetve egy országos versenyre is. A tanári pálya igazán változatos, sohasem egyhangú, és szerencsére mindig vannak lelkes diákok, akikkel és akikért érdemes vállalni a plusz erőbefektetést.
Nyitókép: Bársony Zsóka egyik fellépésén (Forrás: Bársony Zsóka)
