Wolfgang Amadeus Mozart klasszikusa, a világ egyik legtöbbet játszott operája, A varázsfuvola február 7-től látható a Szegedi Nemzeti Színházban, Tárnoki Márk rendezésében, magyar nyelven, a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a színház énekkarának közreműködésével.
A nagy sikerrel színpadra állított Pillangókisasszony után februártól az operairodalom egy másik gyöngyszemét, Mozart remekművét láthatja a szegedi közönség.
Dobszay Péter zeneigazgató kiemelte, hogy bár A varázsfuvola csak részben mese, fontos, hogy még általános iskolás korban találkozzanak vele a gyerekek.
Ezért az a cél, hogy Szegeden ne teljen el nyolc év anélkül, hogy láthatná a közönség minden idők egyik legnépszerűbb operáját.
Ezt a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója, Gyüdi Sándor is megerősítette – akinek gyerekkorában A varázsfuvola volt az első operaélménye –, és kitért arra, hogy miután lehetőség szerint korán megismeri az ember a művet, érdemes a későbbiekben is találkozni vele, mert minden életkorban mást ad, rengeteg réteg hámozható le róla hallgatás közben.
Mozart elképesztő pontossággal, kristálytisztán fogalmazza meg életünk fontos eseményeit. A darab egyaránt szól a szerelem mélységéről és egyszerűségéről, az élet próbatételeiről és örömeiről, a bölcs gondoskodásról és a romboló ragaszkodásról, a felnőtté válás értékéről és a gyermeknek megmaradás szépségéről. „A varázsfuvola a zenés színház és az európai kultúra egyik csúcsteljesítménye. Törekvésem, hogy ezt a mesét a korunk számára átélhetővé tegyem, ezért a mából indul a történet, a realitásból megyünk az álmok terepére” – fogalmazott a rendező, Tárnoki Márk.
Mint ismeretes, Emanuel Schikaneder szövegkönyvét Wolfgang Amadeus Mozart zenésítette meg.
A szövegkönyvet a szegedi produkcióhoz Harsányi Zsolt fordítása alapján Kukk Zsófia és Tárnoki Márk készítette.
A jól ismert történet dióhéjban: A fegyvertelen, menekülő Tamino herceg összecsuklik üldözője, a sárkány előtt, ám bukása pillanatában kiválasztottá válik: az Éj királynője meglátja benne fogvatartott lányának, Paminának majdani megmentő hősét. Kap csodálatos eszközöket – de tud-e játszani a hangszeren? Segítő társ is szegődik mellé – de támaszkodhat-e rá? A küldetés sikeréhez saját képességeit kell beteljesítenie, önnön magát kell meghaladnia. Számos veszélyen, tűzön és vízen át azonban talán elérheti a kettős jutalmat: a szerető társat és a tudásnak, a szellemnek gazdagságát. Mire oda eljut, talán az is kiderül, a meggyötört anya számára valóban gyermeke-e a legfontosabb, és hogy a főpapi szigor nem óvó szeretet-e inkább.
W.A. Mozart utolsó operája, E. Schikaneder szövegét alapul véve, szimbólumokkal mélyen átjárt, misztikus mű a szerelem mélységéről és egyszerűségéről, az élet próbatételeiről és örömeiről, a bölcs gondoskodásról és a romboló ragaszkodásról, a felnőtté válás értékéről és a gyermeknek megmaradás szépségéről. S míg a hallgató Mozart hangjainak bűvöletében él, figyel, izgul és elmélkedik mindezen gondolatok fölött, addig a történet hőseit – a csengettyű és a varázslatos fuvola képében – mindvégig vezeti magának a legnagyobb ajándéknak, a zenének az ereje, olvasható a Szegedi Nemzeti Színház ajánlójában.
Nyitókép: Mozart operájának egyik hőse, Papageno (Operakalauz.hu)
