Az otthonunkba új élet költözött, és a kertünk is új élettel gazdagodik.
A csodák éve volt ez, és az elmúlt 12 hónap szinte minden napja a várakozás jegyében tellett. Kilenc hónapon keresztül fokozatosan nőtt bennünk az izgalom, az ismeretlennel való találkozás vágya. Azután a ház megtelt élettel, és a falak éjjel-nappal egy korábban nem hallott hangot vertek vissza.
A december újra a várakozás köntösét öltötte magára, ám ezúttal a nyugalom nőtt bennünk egyre nagyobbra, és otthonunkat a vendégeskedések befejeztével a csend hódította meg. Az első karácsonyunk hármasban, együtt a csendben, ünnepi díszben, egy élő fenyőfával, amely az ünnepek elmúltával reményeink szerint majd az udvarunk éke lesz. Ezzel is új minőség költözik az otthonunkba.
A korábbi években csupán fenyőágakból összeállított karácsonyfaszerű dekoráció tetszelgett a szobánkban. De most minden annyira egyszeri és megismételhetetlen, és ezáltal olyannyira fontos, hogy úgy érezzük, illő emléket állítani neki.
Az első közös karácsonyunknak egy fenyővel állítunk emléket, amely évtizedek múlva is, amikor az árnyéka a délutáni órákban már eléri a házfalat, eszünkbe juttatja ezt a napot, az együtt töltött pillanatokat.
