A Covid–19 kezelése és megelőzése kapcsán rengeteg interjú, cikk és ismeretterjesztő tartalom jelent meg az utóbbi időben a média ezerarcú platformján, s ennek igencsak örülök. Egészségügyi dolgozóként és kutatóként szerintem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben adjuk tovább mindenkinek a megszerzett tudást és az elért tudományos eredményeket.
Ilyen népszerű tartalmak közé sorolhatók az étrend-kiegészítők, vitaminkészítmények és gyógynövények egészségre és immunerősítő tulajdonságaikra fókuszáló anyagok is. A téma népszerűségétől függetlenül én mégis úgy vélem, hogy magukról az ásványi anyagok fontosságáról, a nyomelemek funkciójáról a szervezetben, azok étrend-kiegészítők vagy táplálék általi beviteléről igen keveset olvashatunk. Induló cikksorozatom ezt az űrt próbálja kitölteni.
Mik is azok az ásványi anyagok?
Először is tisztázzunk egy-két alapfogalmat. Mik is azok az ásványi anyagok? Ezek a részecskék a legtöbb esetben fémek. No nem kell arra gondolni, hogy például a szervezetünkben keringő vas ugyanolyan formában van jelen bennünk, mint a garázsban megbúvó szögekben. Általában egészen más szerkezetben, vegyületekben, ionformában, szerves vagy szervetlen komplexekben elhelyezkedő részecskék ezek. Attól függően, hogy milyen mennyiségben találhatók meg az emberi testben, beszélhetünk makro- és mikro-, azaz nyomelemekről, hiszen csak „nyomokban" mutathatók ki a szövetekben vagy testnedvekben.
Nagyobb mennyiségben fellelhető fémek közé tartozik a kalcium, foszfor, magnézium, nátrium és a kálium, a nyomelemek körében pedig szinte megszámlálhatatlan mennyiségű társuk van, mint a vas, cink, szilícium, réz, szelén, mangán, króm, kobalt stb. Az ásványi anyagok rengeteg funkciót ellátnak, sőt, egyesek multifunkcionális elemeknek is nevezhetők, hiszen alakjuktól, a testben elfoglalt helyzetüktől és mennyiségüktől függően több feladatot is elláthatnak.
Például a kalcium esetében mindenki a csontokra gondol, ugyebár, ha ezzel az anyaggal találja szemben magát. Ám a kalcium nagyon fontos szerepet játszik az ingerületek probléma nélküli továbbhaladásában, a vázizmok és a szívizom megfelelő működésében, arról nem is beszélve, hogy például kalcium nélkül a vérünk sem tudna megalvadni. De ne szaladjunk ennyire előre, a következő cikkekben sorra veszünk minden egyes, a szervezetnek esszenciális, azaz nélkülözhetetlen fémet.
Vitaminok, ásványi anyagok
Apropó esszenciális. Érdemes áttekintenünk azt is, hogy mi a különbség a vitaminok és az ásványi anyagok között, hiszen sokan össze szokták őket keverni mind a táplálkozás, mind a szuplementáció, azaz étrend-kiegészítők témájában.
A vitaminok olyan szerves anyagok, melyek bár kis mennyiségben de kulcsfontosságúak (esszenciálisak) a szervezet számára, szinte nincs is ez alól kivétel. Az már más kérdés, hogy egyes vitaminokat, mint például a D-vitamint és egyes B-vitamin-csoportokat a szervezet elő tudja állítani, így táplálkozásunk általi bevitelük nem kötelező. Ha az előző definíciót vesszük alapul, akkor az ásványi anyagoknál egészen más a helyzet. Első körben – mint már említettük – ezek nem szerves vegyületek, sokuk nem is esszenciális, másrészt a szervezet nem tudja őket előállítani. Pótlásukra csupán táplálkozáson vagy étrend-kiegészítőkön keresztül van lehetőség.
Habár a vitaminok esetében, egy-egy kiemelt részecske molekulaformáját vizsgálva nincs nagy különbség a felszívódás tekintetében, az ásványi anyagoknál hatalmas, a szervezetben végbemenő hasznosulási különbségek jöhetnek létre, attól függően, hogy az adott ásványi anyag milyen formában kerül a tányérunkra vagy éppen a kapszulánk belsejébe.
Ha a tányéros példánál maradok, nagyvonalakban megjegyezhető, hogy az állati eredetű élelmiszerben megbúvó nyomelemek jobban tudnak hasznosulni a szervezetben, mint a növényi eredetűek. Egyszerűen ennek az az oka, hogy a növények olyan molekulákkal (fitin- vagy oxálsav) veszik körbe ezeket az ionokat, melyeket a szervezet nagyon nehezen képes felbontani, azaz nehezen tud hozzájutni a komplexben lapuló értékes ionhoz. Teszem azt, hiába híres, vasban gazdag leveles zöldségfélénk a spenót vagy a sóska, a bennük található vas sokkal nehezebben szívódik fel a bélrendszerben, mint az a vas, mely egy-egy, ugyanolyan mennyiségű húsban található meg.
Hasonló problémákba ütközünk akkor is, ha táplálékkiegészítőkhöz nyúlunk, ugyanis ezekben a tablettákban, kapszulákban vagy porokban megbúvó nyomelemek nagy része oxidok formájában van jelen. A szervezet élettani működését alapul véve rögtön feltételezhetjük azt, hogy az ilyen molekulaformájú fémek nehézkesen képesek felszívódni a belekben.
A drágább nem mindig jobb
Mindenkit arra buzdítanék, hogy szerves kötésű ásványi anyagokat keressen az összetevőlistán, például citrátot, glicinátot, glukonát stb. És ha már ezekben a formákban megbúvó fémek jobbak oxid társaiknál, akkor miért nem gyárt mindenki ilyen étrend-kiegészítőket? A pénz miatt. Sokszor azon az állásponton vagyok, hogy a drágább nem mindig jobb, bár ha az ásványianyag-pótlást vesszük górcső alá, akkor ez kivételt képez, hiszen a minőséget általában meg kell fizetnünk.
Ha további különbségek kiemelésénél maradok, fontos megemlítenem az antagonizmus és a szinergizmus fogalmát.
Egyes anyagok a szervezetben vagy kioltják egymás hatását vagy felszívódását, ezt nevezzük antagonizmusnak, vagy képesek egymást felerősíteni is, azaz szinergizálni egymás hatásfokát. A vitaminok nagy kölcsönhatásairól nemigen beszélhetünk, én azonban az ásványi anyagok táplálékkal való egyidejű pótlását nem javasolom, hiszen gyakran ezek az apró fémionok ugyanazon bélbolyhokon elhelyezkedő kiskapukon tudnak bejutni a véráramba, így kitúrva egyik a másikát, csökkentve a felszívódásuk mértékét.
Figyelem, ugyanez a szabály viszont nem vonatkozik a vitamin-ásványi anyag kombinálására, amiben tudományos bizonyítékok vannak például a vas és a C-vitamin, kalcium és D-, illetve K-vitamin, avagy a magnézium és a B-vitamin egymást segítő tulajdonságairól.
(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
