Gyógyír a testnek és a léleknek

A tánc olyan elementáris erővel képes hatni az emberre, hogy sok esetben akár katartikus élményt is képes kiváltani belőle, függetlenül attól, hogy aktív résztvevőként vagy csupán külső megfigyelőként éli azt meg, ugyanis a tánc az ember legfontosabb olyan tevékenysége, amelynek során az egész testét eszközként használja gondolatainak, érzelmeinek vagy hangulatának kifejezésére, éppen ezért az ősi kultúrákból származó csoportos táncok mai megnyilvánulási formái ugyanúgy képesek a közösségi összetartozás megerősítését szolgálni, mint ahogyan az az évszázadokkal vagy évezredekkel korábbi változataikat jellemezte.

A tánc kialakulása az emberiség történelmével egyidős. Valószínűleg a munkaritmussal kapcsolatos belső ritmusélményből származik, annak mozgásban történő kivetítésére szolgált, és mivel ilyen módon akár a különféle tevékenységformák felidézésére is alkalmas volt, mágikus tartalommal telítődött, majd a törzsi ünnepek, szertartások fontos részévé vált. A mágiától elszakadva, később a világi ünnepségek fontos szórakozási formájává vált, kivéve a középkor egy részét, amikor az egyház kifejezetten tiltotta a táncot, amely azonban ma is az emberi kultúra folyamatosan alakuló, folyamatosan fejlődő részét képezi.
Óbecsén nagy hagyománya van a táncoktatásnak. A táncolni szerető gyerekek és fiatalok napjaikban is hetente több alkalommal összegyűlnek a helyi Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör épületében, ahol a modern táncok kedvelői mellett azok is kikapcsolódhatnak, akik a néptáncot szeretik. Ez ugyanis az egyik legfontosabb, amit az oktatók el szeretnének érni: a tánc szeretetének és a mozgás örömének minél szélesebb körben való elterjesztése, legyen szó akár néptáncról vagy modern táncról, akár szenior örömtáncról vagy bármi másról.

ÖRÖMFORRÁS ÉS ÉRZELMI FELTÖLTŐDÉS
– A tánc számomra egy boldogságforrás, érzelmi feltöltődés, egyrészt azért, mert szeretek mozogni, másrészt pedig azért, mert jó egy közösségnek a tagja lenni – hangsúlyozza Cseszák Balázs néptáncos, néptáncoktató, aki feleségével, Cseszák Korcsik Anikóval Óbecsén hat csoportban körülbelül százötven táncost tanít, mellettük Vajdaság több településén Zentán, Törökbecsén, Magyarittabén és Magyarcsernyén tizenhárom csoporttal, azaz mintegy négyszázötven-ötszáz táncossal foglalkoznak.
– Nekem, mint néptáncosnak, úgy érzem, nemcsak a tánc, mint mozgásforma a fontos ebben a műfajban, hanem az is, hogy azonosuljak is annak a mindenre ható összetevőjével, a kultúrával, az ízlésvilággal, a hagyományokkal, a viselkedésformával. A tánc a személyiségem része, sőt, látványos eleme. Minden kultúrában és az egész élővilágban fontos szerepet játszik a tánc, más-más célt szolgálva. Tudományos szemszögből közelítve megannyi tanulmánnyal, tapasztalatokon alapuló bizonyítással találkozhatunk, amelyek arról szólnak, azt fejtik ki, hogy miért a tánc a leghatékonyabb fizikai tevékenység – ha úgy tetszik sport – a gyerekek testi-lelki fejlődése szempontjából. Korábban ezzel a témával nem foglalkoztak ennyire szakmai szemmel nézve. Az emberek csupán azt tették, amit elődeiktől láttak, ami az évszázadok során hasznosnak bizonyult az életükben. És valóban, ebben az esetben is helytálló a mondás, miszerint „Nincs új a nap alatt”, azaz ezeket a dolgokat már nem kell kitalálni, csak használni kell őket, foglalkozni kell velük – magyarázza Cseszák Balázs, aki saját bevallása szerint maga is csak megerősíteni tudja a pozitív tapasztalatokat, hiszen a tánc mozgás- és koordinációfejlesztő, közösség- és kapcsolatépítő, agytornáztató örömforrás minden korosztály számára, éppen ezért úgy véli, rendkívül fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, minél gyakrabban műveljük, élvezve a pozitív hatásait.

KÖZELEBB HOZZA AZ EMBEREKET
Hasonlóan vélekedik Horvát Sárkány Krisztina, az óbecsei Petőfi kultúrkör modern tánccsoportjának vezetője is, aki szerint a tánc egyebek között azért is tekinthető rendkívül fontos tevékenységnek, mert képes arra, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket.
– A tánccsoportunk a bácsföldvári kihelyezett tagozatainkkal együtt összesen több mint száz tagot számlál, öt korcsoport működik Óbecsén és kettő Bácsföldváron. A páros tánc kétségtelenül közelebb hozza egymáshoz az embereket, ám ugyanez jellemző a csoportos látványtáncokra is, amelyeket mi képviselünk. Ebben a műfajban főleg az emelések és akrobatikus mutatványok azok a látványelemek, amelyek együttműködést igényelnek a csoportok tagjai részéről. A táncnak véleményem szerint rendkívül fontos része az örömszerzés, ugyanis a táncost és a nézőt is egyaránt boldogsághormonnal tölti fel, emellett meg is fiatalítja az embert, hiszen segít neki abban, hogy a porcok rugalmasak maradjanak, izmosabbá teszi és nem utolsó sorban ki is fárasztja, természetesen a szó jó értelmében, ugyanis napjainkban óriási szükségünk van arra, hogy néha jól elfáradjunk, hiszen ezzel levezethetjük a mindennapok során felgyülemlett stresszt is – fejti ki Horvát Sárkány Krisztina, aki saját elmondása szerint minden generációnál más és más pozitív hatásokat tapasztal.
– A legkisebbek, az ovis korosztályhoz tartozók a kezdeti időszakban valójában még nem a tánc iránt érdeklődnek, hanem a móka, a szórakozás miatt iratkoznak be hozzánk. Ez később fokozatosan átalakul, mivel időközben elkezdik egyre jobban élvezni mind magát a táncot, mind azt az élményt, amit nyújtani tud számukra. Az alsósok nagyon szeretnek új dolgokat megtanulni, feszegetni a saját határaikat. Sokszor saját maguk találnak ki koreográfiákat otthon, amiket azután nekem is lelkesen mutatnak be a próbákon. Náluk tehát azt tapasztaljuk, hogy otthon is sokat gyakorolnak, és ebből kifolyólag ők azok, akik a legjobban várják a fellépéseket. A tiniknél már szorosabb barátságok alakulnak ki a táncostársak között, sőt időnként életre szóló barátságok is köttetnek. A nagyobbakat legjobban a közös utazások és a táncversenyek motiválják, illetve a próbákra is szívesen járnak, ugyanis arra törekszünk, hogy azok mindig jó hangulatban teljenek. A felsősökön ugyan olykor észre lehet venni a fáradtságot, illetve a néha talán túlzottan is sok ingert, ami ebben a korban éri őket, mégis nagyon tisztelem azokat, akik minden egyéb tevékenységet félretéve mégis úgy döntenek, hogy a táncot választják, mert ők valóban komolyan gondolják és úgy is állnak hozzá a próbákhoz meg a felkészüléshez – fogalmaz Krisztina.

EGYÁLTALÁN NEM KORHOZ KÖTÖTT
A tánc azonban nemcsak a fiataloké. Mi sem bizonyítja ezt jobban a szenior örömtánc mozgalomnál, amely mintegy negyven éve indult útjára Nyugat-Európában, Magyarországon pedig hozzávetőlegesen öt-hat éve van jelen. A vajdaságiak zöme jó ideig csak a magyarországi sajtóból ismerhette ezt a mozgalmat, néhány évvel ezelőtt Vajdaságban elsőként a temerini Szabó Gabriella szerzett szenior örömtánc oktatói tanúsítványt, és azóta egyre nagyobb számú csoportokat oktat több településen, köztük Óbecsén is. A szenior örömtánc órákat hétfőként tartják a helyi Lengyel István Civil Szervezet otthonában, avagy a Bocskorosban. A foglalkozás mindenki számára nyitott, sem előzetes tánctudásra, sem partnerre nincs szükség, bármikor lehet csatlakozni. A szenior örömtánc kifejezetten az idősebb korosztály számára kialakított mozgásforma, ami a legújabb kutatások szerint eredményesen késlelteti a demencia kialakulását. Szabó Gabriella a szenior örömtánc oktatói képzésen és a különféle továbbképzéseken közel száz tánc koreográfiáját, zenei összeállítását ismerte meg és sajátította el, ezekből válogat az összejöveteleken.
– A szenior örömtánc mottója: mozgás, öröm, agytorna. Ezek a táncok a negyven, ötven, hatvan, hetven pluszosoknak valók. Kímélő mozgásforma, zenére való mozgás, nincsenek pörgések, ugrások, hirtelen mozdulatok. Nem izzadunk le, tehát nem kell hozzá próbaruha vagy sportruházat, csupán egy kényelmes cipő és víz. A tánc pozitívan hat a testre és a lélekre egyaránt. Azoknak a személyeknek, akik hónapok óta rendszeresen járnak az órákra, már a mozgásán is látszik, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak és magabiztosabbak. A lélekre pedig azért van különösen jó hatással, mert jó együtt lenni, különféle mókás helyzeteket átélni – meséli Szabó Gabriella, aki az órákon először megmutatja a zenét, belehallgatnak egy kicsit, aztán megmutatja a lépéseket, amelyeket úgynevezett ritmikus beszédre, számolásra több alkalommal gyakorolnak. Ezt követően indul csak a zene. Egyszer eltáncolják zenére, és máris mennek tovább a következő táncra.
– Ezeken az alkalmakon hat-nyolc-tíz táncot szoktunk végigtáncolni. A szenior örömtánc folyamatos tanulás, amely kellően megtornáztatja az agyat. Semmi más nem kell hozzá, csak táncos kedv és jókedv, nyitottság és hajlandóság arra, hogy együtt táncoljunk a többiekkel. Azt mondják: a szenior tánc nem igazi sport. Ez nem igaz, a szenior tánc nagyon is sport, hiszen fizikai aktivitást jelent, javítja a testtartást, az egyensúlyt és a koordinációt. Ezenkívül a tánc kiváló kikapcsolódást jelent, valamint segít az érzelmi egészség javításában is – magyarázza Szabó Gabriella, aki annak fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy ha tehetjük, táncoljunk az élet harmadik szakaszában is tudatosan, és legyen a tánc az egészségünk megőrzésére fordított idő!

1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepeljük a tánc világnapját. Noverre alkotta meg elsőként a mai értelemben vett színpadi táncjátékot, és ezzel elindította azt a fejlődést, ami a modern táncművészet kialakulásához vezetett. A világnap célja rendkívül egyszerű, ugyanakkor felettébb hiánypótló jellegű, ugyanis világszerte ezen a napon hívják fel a figyelmet a tánc fontosságára, arra ösztönözve az országok vezetőit, hogy az oktatásban – kezdve az általános iskolától egészen az egyetemig – jusson minél nagyobb szerep ennek a különleges művészeti ágnak, amely annak ellenére, hogy az emberi kultúra kiemelkedően fontos része, támogatása sok esetben mind a mai napig igencsak hiányos.