”A kulturált egyet nem értés megengedett”

Az internet megjelenése egy teljesen új korszakot nyitott meg az emberiség életében, hiszen az addig lassú tempóban zajló mindennapok hirtelen felgyorsultak. Ahogyan telt az idő, szépen beleszőtte magát a mindennapokba. Fogalmazhatunk úgy is, hogy szinte láthatatlanul, ez azonban nem biztos, hogy teljes mértékben igaz lenne. Nem hiába mondjuk azt, hogy a Google a barátunk: ha bármi egészségügyi bajunk van; ha reggel hirtelen amerikai palacsintát szeretne enni a gyermek; ha csak egy jó ebédötlet kell; vagy ha egy nekünk tetsző zeneszámból csak néhány szót jegyeztünk meg a cím helyett, akkor arra ott a kereső, és remélhetőleg másodperceken belül a válasz is. 

Ebben az új világban jött létre a közösségi média, amely nélkül már tényleg nem tudnánk elképzelni a hétköznapokat, hiszen manapság egyfajta információs forrásként tekintünk rá: innen tudjuk meg, milyen események lesznek a közelünkben, milyen fellépőket hívtak egy-egy neves fesztiválra, melyek az aktuális hírek, valamint itt tartjuk a kapcsolatot a távol élő rokonokkal, barátokkal. Egykoron, a mi térségünkben is nagy népszerűségnek örvendett a myVIP vagy az iWiW (ez utóbbi hazai megfelelője volt a Poznanici, amelyet szintén sokan használtak itt, Vajdaságban). Ezek voltak nálunk a közösségi média Ádámjai és Évái (fontos, hogy csak nálunk, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban akkor, egy egyetemi szobában, már javában dolgoztak a Facebook nagy belépőjén). Majd akár egy bombarobbanás, hozzánk is megérkezett a Facebook-láz: mindenki halakat és macskákat nevelt, virtuális mezőgazdász lett, naponta megnézte, hogy melyik szereplő lenne a kedvenc sorozatából, az üzenőfalról megtudott minden fontos információt azzal kapcsolatban, hogy melyik ismerőse éppen mit csinál, vagy mit gondol bizonyos dolgokról. Ez az új élmény szépen lassan hozta magával a társait is, mint pl. az Instagramot, ahol kevésbé a szöveg, inkább a szépen elkészített fotó a lényeg. Órákat lehetne beszélni és oldalakat teleírni ennek a pozitív és negatív hatásairól, ezúttal azonban inkább egy harmadik társukról ejtenék szót, amely már-már háttérbe szorította az eddig verhetetlennek tűnő YouTube-ot is: a TikTok.

Röviden annyit kell róla tudni, hogy majdnem minden olyan tartalom megtalálható rajta, ami a YouTube-on is, csak néhány percbe belesűrítve. Talán ez az, ami egyre népszerűbbé teszi, hiszen a rohanó világban már nem érünk rá hosszú percekig nézni egy videót azért, hogy megtudjunk belőle valamit. Minél gyorsabban szeretnénk eredményt elérni, információt megtudni, szórakozni, a TikTok pedig pontosan ezt adja meg nekünk: egy perc alatt új horgolási mintát tanulhatunk, vagy éppen egy új receptet, praktikát, sminket, ugyanakkor betekintést nyerhetünk mások mindennapjaiba is. Ez az új lehetőség a hagyományos tartalomgyártóknak is új utat mutatott, hiszen a székhelyüket a YouTube-ról egyre inkább a TikTokra helyezték át, némelyikük már egymilliós követői számmal rendelkezik.
Vajdaságban is megindult a videógyártási láz, néhányan már szép számú követőt gyűjtöttek maguk köré. Ilyen a magyarkanizsai Sándor Renáta is, aki kutyakozmetikusként kezdett el videókat készíteni. A Facebookon és az Instagramon már korábban is jelen volt, képeket töltött fel egy-egy kutyus átváltozásáról, a TikTok-ot azonban csak hobbiszerűen használta. Egy barátnője ültette el a bogarat a fülében, hogy mi lenne, ha készítene olyan videókat, amelyekben megmutatja, hogyan dolgozik, hogyan szépülnek meg a kezei között a kutyusok, vagy csak különféle jótanácsokat osztana meg a nézőivel. Kétkedve állt az egészhez Renáta. Nem gondolta volna, hogy ezeket a videókat bárki is nézni fogja. Ma már több, mint száznegyvenezer ember követi őt és nézi a mintegy ezer videót, amelyet a s.renchy néven futó TikTok-oldalára feltöltött.

–Soha nem felejtem el az első videómat. Egy törpe schnauzerről készítettem. Már a folyamat felénél jártam, amikor beugrott, hogy na, akkor most megpróbálom ezt az egészet. A videónak az első pillanata az volt, hogy fésülöm a kutyust, majd egy-két vágókép is került bele. Akkor még egy perc volt a korlát, és ebbe kellett beleférnie mindennek. Hát, elég darabosra sikerült. Ahogy telt az idő, egyre felkapottabbak lettek a videóim, viszonylag gyorsan jöttek a követők is. Először az első tízezer, majd a húsz-, és egyszer csak negyvenezer. Erről készítettem videót is. Amikor elértem a hatvanezret, akkor kutyaszőrből kiraktam, hogy 60K (60.000 – szerz. megj.).

De neked van egy szlogened is, amiről igen sokan felismernek, sőt, már észrevehetetlenül beépült a követőid beszédébe.

– Nemcsak felismernek róla, hanem már követelik is! Ha véletlen valamiért kimaradt egy-egy videóból, akkor biztos, hogy a kommentszekció erről fog szólni, hogy lemaradt a „Boop!”. Hiszen az egész így hangzik: „Ezzel mára kész. Tiszta, szép és illatos. Boop!”

Fontosnak tartottad, hogy legyen egy ilyen védjegyed?

– Nem, igazából ez csak úgy magától alakult ki. Nem is tudnám visszavezetni, hogy pontosan mikor és hogyan indult. Éreztem, hogy kell valami a végére, hiszen annyival mégsem zárhatom le, hogy kész van. Először az volt, hogy „ezzel mára kész”, a többi része pedig valahogy hozzácsapódott. Zsigerből jött az egész.

Melyek a legnépszerűbb videóid?

– Egy pulis videó volt a legtrendibb. Egy évvel ezelőtt készítettem, és 1,1 millió megtekintés van rajta, így ez egyben a legnézettebb is. A pulikat szokták imádni a követőim, mert az ő esetükben a legnagyobb a változás, hiszen nagy bundával hozzák el őket, és kicsivel viszik haza. De a szóban forgó puli azért is lett ennyire nézett, mert akkor ő volt az év legrosszabb állapotú pulija, de nemcsak abban az évben, hanem az egész eddigi karrieremben is. Közel 16 év alatt nem találkoztam ilyennel. De itt van még Dió is, ő egy törpe uszkár, őt is nagyon szeretik a követőim.

A TikTok-nak köszönhetően lettek új vendégeid?

– Igen, méghozzá nemcsak a környékről, hanem egészen messziről is elhozzák a kutyust csak azért, hogy én nyírjam meg. Van egy család, amely most már másfél éve jár hozzám rendszeresen, 8 hetente hozzák a négylábú kedvencüket a magyarországi Kelebiáról. Tordáról is volt vendégem, talán ők voltak a legtávolabbiak, hiszen egy irányba 77 kilométer, ha innen Magyarkanizsáról nézzük, vagyis 154 kilométert megtesznek csak azért, hogy én kozmetikázzam a kutyusukat. Sokan vannak olyanok is, akik ha hazajönnek Ausztriából vagy Németországból, akkor hozzám hozzák el a kutyájukat. Éppen a minap volt egy bejövő hívásom Németországból. Egy innen elszármazott illető keresett fel, hogy követnek a TikTok-on, látják a munkáimat, és nagyon szeretnék, ha én nyírnám meg a kutyusukat, amikor hazajönnek.

Hogyan éled meg azt, amikor ennyire tudatosan keresnek meg?

– Természetesen nagyon jólesik, hiszen ilyenkor biztosan tudom, hogy már látták a munkáimat, és tetszik nekik az, ahogyan dolgozom, értékelik is mindezt, emellett ez egyfajta kölcsönös megtiszteltetés is szerintem, nekik azért, mert én nyírom meg a kutyusukat, nekem pedig azért, mert éppen engem választottak.

Egy-egy színvonalas videó elkészítése nem kis pluszmunkával jár. Mennyi idődet veszi el ez az egész?

– Amikor videót tervezek felvenni, akkor mindig előre megtervezem, hogy melyik kis négylábú vendégemmel szeretném elkészíteni. Óramű pontossággal be van osztva a munkaidőm, olyankor nincs lehetőségem babrálgatni, ezért nagyon kell összpontosítanom, hogy ki tudjam szorítani azt az időt, amit a videózásra fordítok. Ez egy időigényes folyamat, mert nem mindig sikerül elsőre a felvétel. Ahogyan a munkámra, úgy az oldalamra kitett videóimra is igényes vagyok. Az, hogy mikor videózok, nagyban függ attól is, hogy milyen kutyus jön aznap hozzám. Vannak olyan kutyafajták, amelyeket jobban kedvelnek a követőim, mint pl. a tacskókat, a francia bulldogokat, a pudlikat, vagy a cocker spánieleket, viszont arra is oda szoktam figyelni, hogy hozzászólásokban mit kérnek a követőim, így ezeknek a kéréseknek is igyekszem eleget tenni. Sokszor kérnek nagytestű kutyákat, azokkal azonban én nem foglalkozom, így sajnos ezeket a kéréseket nem tudom teljesíteni. Egy-egy videó felvétele  nagyjából 20 percet vesz igénybe, az utómunka azonban csak ezután következik: minden részletet megvágok, hogy jó legyen, kikeresem hozzá a zenét, esetleg szerkesztek rá feliratot, ha kell, ezt időzítem, hogy pont akkor jelenjen meg, amikor szükséges, stb. Ahogyan említettem, előfordul, hogy a hozzászólásokhoz igazodva készítem el a válaszvideókat, olyankor vissza is kell azokat keresni. Mindig arra törekszem, hogy olyan legyen a végeredmény, amit én is szívesen megnéznék, amikor pörgetem a TikTok-ot, éppen ezért igyekszem olyan végeredményt kiadni a kezeim közül, ami a nézői szemnek kellemes, tehát például ne legyen rumli a háttérben, ne legyen homályos a kép, mert olyankor, önmagamból kiindulva, az ember csak áthajtja az adott videót. Mindezek apróságoknak tűnhetnek, kétségtelen azonban, hogy igen sok munkát kell belefektetni egy-egy videó elkészítésébe.

Nagyon sokan azt gondolhatják, főleg a fiatalabbak, hogy milyen jó tiktokernek vagy influencernek lenni, hiszen ismertek lehetnek és sok pénzt is kereshetnek általa. Abba azonban talán kevésbé gondolnak bele, hogy ezáltal könnyebben támadhatóvá is válik az ember. Te hogyan tudod kezelni a negatív hozzászólásokat?

– Nagyon sokat segít az, ha van melletted egy olyan barát, akivel meg tudod beszélni az ilyeneket. Nekem van egy Balaton környéki barátnőm, aki szintén kutyakozmetikus és tiktoker. Ő is százezer követővel rendelkezik már. Vele mindig meg tudom beszélni az ilyen dolgokat, és talán nem is gondolná az ember, hogy mekkora segítséget jelent, ha van olyan valaki az életében, aki megérti, aki rá tud világítani arra, hogy annak az embernek, aki a negatív kommentet írta, nincs igaza, nem helyénvaló az, amit mond. Amikor nagyon sok negatív hozzászólás érkezik, az kicsit rá tud telepedni az ember hangulatára, viszont úgy kell tekinteni az egészre, hogy ha egy videó alatt van ezer hozzászólás és ebből csupán három negatív, akkor ne az a három határozza meg az egészet. Mindig azt szoktam mondani, hogy az ellenvélemény, a kulturált egyet nem értés megengedett, azzal nincs semmi probléma, hiszen ha normális hangnemben le tudod azt írni és el tudod magyarázni, hogy miért nem értesz egyet bizonyos dolgokkal, akkor abból akár még egy jó beszélgetés is lehet, sőt, újat is tanulhat belőle az ember.

Mennyire érzed annak a súlyát, hogy ennyien ismernek?

– Érezni szoktam, de hála Istennek, kevésbé a súlyát, mintsem a pozitív oldalát, vagyis azt, hogy járok-kelek a városban, és felismernek az emberek. A minap például a magyarkanizsai vásárban odajöttek hozzám, hogy megkérdezzék, tényleg én vagyok-e az a kutyakozmetikus a TikTokról. Sokan kérnek közös fotót is, többnyire fiatalok, gyerekek, olykor azonban felnőttek is. Egyelőre pozitívan élem meg ezt, hogy ismernek, nem zavar, nem érzem tehernek.

Véleményed szerint milyen szerepet játszanak ma az influencerek vagy tiktokerek a fiatalok életében?

– Jelenleg a TikTok a legfelkapottabb az összes ilyen típusú platform közül, és nagyon sok kiskorú is van rajta, akiknek nem biztos, hogy ott lenne a helyük. Sok okos, ugyanakkor sok káros tartalommal is találkozhatnak. Nagyon sokan használják a különféle szépítő szűröket a közösségi oldalakon, és ebből egy fiatalnak úgy tűnhet, hogy itt mindenki gyönyörű, holott ez igencsak messze áll a valóságtól. Az utóbbi időben azonban azt tapasztaltam, hogy egyre több influencer mutatja meg az igazi arcát, vagyis elkezd videózni valamilyen filterrel, majd félúton leveszi, ezzel is megkísérelve azt üzenni a követőinek, hogy a látszat csal, és nem mindig az a valóság, amit látunk. Ez pozitív üzenet lehet feléjük. Emellett szerintem nagyon fontos, hogy hogyan nyilvánulunk meg, hogy milyen példát mutatunk nekik, hiszen nagyon szem előtt vagyunk, és ez bizony felelősséggel is jár.