Ahol Európa véget ér

Több földrajzi helyet neveznek Északi-foknak, például Új-Zéland legészakibb pontját, vagy a Prince Edward-sziget legészakibb pontját Kanadában. Európában ez az elnevezés a kontinentális Európa legészakibb pontját jelenti, amely a norvégiai Nordkapp. Nordkapp a norvégiai Magerøya szigeten található, amit az Északi-fok alagút köt össze a szárazfölddel. 307 méteres magasságból szinte függőleges sziklafal vezet le a Jeges-tengerig, a pontot egy hatalmas földgömb jelzi. Norvégia minden évszakban izgalmas úti cél: a természet nyújtotta szépsége, a lélegzetelállító fjordok és partszakaszok sok turistát vonzanak ide a világ minden tájáról. Nem véletlen, hogy ez az ország felkerült az óbecsei Rácz házaspár bakancslistájára is, akik mintegy 10 ezer kilométert tettek meg motorral az utazásuk során.

Óbecsén az egyik helyi cukrászda kertjében ülve izgatottan vártuk Rácz Lászlót és feleségét, Rácz Borbás Juliannát, hogy elmeséljék a legutóbbi motoros túrájukkal kapcsolatos élménybeszámolójukat. Nagy meglepetésemre autóval érkeztek, de ezt meg is indokolták: a városban inkább négy keréken közlekednek, hiszen kényelmesebb megoldás az autó a bevásárlás és az egyéb családi teendők elvégzése szempontjából is, ráadásul öttagú családként nehezen is lenne elképzelhető mindenhova motorkerékpárral járni.

– Én Lacit már úgy ismertem meg, hogy volt motorja. Legénykorában volt egy MZ-je, és hát nekem ez nagyon vonzó is volt körítésnek. Egy idő után eladta, a házasságunk első éveiben nem volt motorkerékpárunk, de rövid időn belül vettünk egy másikat. Családalapítás után, körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtünk el motorozni. Számunkra ez kikapcsolódást jelent, nevezhetjük párterápiának is, habár Laci nem nagyon szereti ezt a kifejezést. Legtöbbször ketten kelünk útra. Nem a szervezett motoros túrákat részesítjük előnyben, mi magunk választjuk ki az úti célunkat, eldöntjük, hogy mit szeretnénk közben megnézni. Nekünk így a könnyebb. Sokan nem szeretik a szervezkedést, ezzel azért nagyon sok munka van. A legutóbbi túrára öt napra pakoltunk ruhát, úgy kerestük a szálláshelyeket is, hogy tudjak mosni, és valamennyi élelmiszert is vittünk magunkkal, ez már mind a rutinosságnak köszönhető. Július elején indultunk, közel három hétig tartott a túránk. Most a nagybátyám, Szabó Péter is csatlakozott hozzánk – kezdte meg beszélgetésünket Julianna, majd László is bekapcsolódott, aki hozzátette, hogy már fél évvel ezelőtt elkezdték a norvégiai motoros túra szervezését.

– Eldöntöttünk, hogy mit szeretnénk megnézni, megterveztük az útvonalat, nézegettük a szálláshelyeket és a kompokat, lassan elkészítettük a ruházatot, és felkészítettük a motort a túrára. Mindazok ellenére, hogy régóta motorozunk, több kelléket most szereztünk be. Az indulás előtt egy-két hónappal tudatosult bennünk igazán, hogy na most mi ide tényleg elmegyünk, és akkor következtek az utolsó simítások. Sátrat is vittünk, mivel engedélyezett a vadkemping, és úgy voltunk vele, hogy ha nem találunk megfizethető áron szálláshelyet, akkor sátrat verünk. Szerencsére erre nem volt szükség. Az első öt napra, Nordkappig foglaltunk előre szállást, beütemeztük, hogy oda felérjünk, utána útközben minden éjszaka foglaltuk a következőt. Az utazás függ az időjárástól, a tempótól és a kedvtől is, és nem akartunk az előre lefoglalt szálláshely miatt sietni. Ez volt eddig a leghosszabb motoros túránk. Azt szokták mondani, hogy ez a motoros túrázók mekkája. Dánokkal, lengyelekkel és csehekkel is találkoztunk, nyilván nekik valamivel könnyebb, mert rövidebb utat kell megtenniük. Időbelileg és pénzbelileg is fel kellett készülnünk erre – mondta László.

A háromhetes motoros túra során a házaspár Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot, Németországot, Lengyelországot, Litvániát, Lettországot, Észtországot, Svédországot és Dániát is érintette. Elutaztak a finn fővárosba, Helsinkibe, valamint a Finn-tóvidéket is megnézték. Mint mondják, az időjárási viszontagságok nem kímélték őket útközben, motoroztak ködben, 5 fokban és erős szélben, de esőben és jégesőben is.

– Túránk során az északi sarkkörön fekvő Rovaniemibe, Joulupukki, azaz a finn Mikulás otthonába is ellátogattunk. Igazi marketingközpont ez, amelyet gyönyörűen kialakítottak. Számunkra nemcsak a végcél,  Nordkapp volt a fontos, hanem hogy az odáig vezető úton is minél több élménnyel gazdagodjunk. Végigmotoroztunk Norvégián, bejártuk ezt a mesés országot, megnéztük a fjordokat, a gyönyörű vízeséseket, ámuldozva figyeltük a természeti csodákat, olyan érzés kerített minket hatalmába, mintha nem e világi lenne. Átmentünk a világ leghosszabb alagútján, megcsodáltuk a hosszú és lenyűgöző hidakat. Voltunk a Barents-tengeren, a Balti-tengeren, a Jeges-tengeren, de végigmentünk az Atlanti-úton, vagyis az Atlanti-óceán útján is, emellett láttuk a Skagerrak és Kattegat tengerszorosokat is. Több városban is jártunk, várakat és emlékműveket néztünk meg. Elsétáltunk Oslóban a királyi palota előtt, végigkísértük a gárdisták cseréjét. A skandináv államok nagy múlttal rendelkeznek, együtt élnek a természettel, a múltjukkal és a jelenükkel, de folyamatosan haladnak előre a korral. Ott van a Tesla autó, mellette a méhlegelő, nagyon környezettudatosak az ottani polgárok, nem építenek kacsalábon forgó palotákat, a kis régiómódi házak rendezettek. Minden olyan természetes. Rengeteg homokos strandjuk van, a helyiek közül sokan fürdöttek, nekik ez a 15 fok teljesen normális ebben az időszakban. Motoroztunk, és fülig ért a szánk a bukósisak alatt. Azt szokták mondani, négyszer kell elmenned Nordkappra, hogy láss is valamit, nekünk ez volt az első alkalom. Amikor odaértünk, sajnos köd volt, úgyhogy kb. kétszáz méterre láttunk el, gyorsan változik ott az időjárás. Hihetetlen az érzés, hogy tulajdonképpen tényleg Európa végén állsz – közölte Julianna.

A házaspár elmondta, hogy mindvégig, szinte egész nap mozgásban voltak reggeltől estig. Az előre megtervezett útvonal alapján 200–300 kilométert hajtottak le két keréken naponta, és bár – elmondásuk szerint tartottak a hosszú úttól, mégsem volt megterhelő számukra a motorozás. Mint mondták, egy négykilométeres sétaúton is részt vettek, ami számukra nagyon érdekes volt, hiszen a vajdasági emberek nem éppen az ilyen sétautakhoz vannak hozzászokva.

– Az elmúlt években a motoros túráink során jártunk már Romániában, Horvátországban, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Szlovéniában, Albániában, Szlovákiában és Lengyelországban is, tehát ezek az országok voltak az úti céljaink, de természetesen Szerbiát is megnéztük. Azzal viccelődünk, hogy most hűvösebb tájakon jártunk, így következő alkalommal biztosan másik irányba megyünk majd, például Spanyolország és annak környéke, de Törökország is a bakancslistánkon szerepel. Hogy a következő motoros túránkra mikor kerül sor, ezt még nem tudjuk pontosan, hiszen ez több tényezőtől is függ, és alapos tervezést igényel. Három gyermekünk, két lányunk és egy fiunk van, természetesen a közös családi nyaralás sem marad el. A gyerekeinknek egyáltalán nem okoz problémát az, hogy mi kettesben elutazunk, hiszen tudják azt, hogy szükségünk van egy kis kettesben eltöltött időre. Egyik évben sem zárjuk ki őket, ha mi motorozni megyünk, akkora előtte vagy utána közösen is elutazunk valahova. Néha azzal viccelődünk, hogy mi ketten azért megyünk előbb motorral, hogy felfedezzünk egy új helyet, ahova aztán mind az öten újra elmegyünk – mondta László, aki nevetve azt is hozzátette, hogy ha a felesége éppen nem ér rá vagy nincs hozzá kedve, akkor sem motorozik egyedül, hiszen a lányai is bármikor szívesen felülnek mögé a motorkerékpárra.