Törökbecse említésekor leggyakrabban a Tisza, valamint a Nagyboldogasszony-napok elnevezésű rendezvénysorozat jut eszünkbe. A szerbül Újbecsének nevezett város azonban idősebb a szomszédos Óbecsénél. A bánáti település számos látványosságot kínál, a rendezett Tisza-parti sétány mellett az aracsi pusztatemplom és a Sóskopó Természetvédelmi Rezervátum is igazi turisztikai különlegességnek számít, de a község területén több múzeum is várja a látogatókat.
Törökbecse Aracs városrészében található az 1820-as években épült, napjainkban helytörténeti múzeumként működő Glavaš-ház. Az aracsi Glavaš család által felépített, klasszicista (biedermeier) stílusú épület a korabeli aracsi gazdag polgári házak egyik legszebb példája, amely ma műemlékvédelem alatt áll. Ebben az impozáns létesítményben született dr. Vladimir Glavaš törökbecsei ügyvéd 1834-ben, a ház, az 1909-ben bekövetkezett haláláig, az ő tulajdonát képezte. Mivel nem volt utódja, végrendelete alapján az objektum az aracsi Szerb Pravoszláv Egyházközség tulajdonába került. Vladimir Glavaš testamentumában az utókornak szokatlan üzenetet hagyott: száz évre megtiltotta, hogy a házba női személy lépjen be. Az épületet Törökbecse község pénzadományoknak köszönhetően felújíttatta, majd Glavaš halálának századik évfordulóján, 2009 elején városi múzeumként nyitotta meg. Az elmúlt évek során a helyiek mellett számos külföldi turista is megtekintette a Törökbecse Község Idegenforgalmi Szervezete által működtetett helytörténeti múzeum gazdag tárlatát: a legtöbben Magyarországról és Romániából érkeztek, de voltak szlovén, svéd és német látogatók is.
A melléképület egyik szobájában egy régi borbélyüzlet kapott helyet (Kancsár Izabella felvétele)
A Glavaš-ház melléképületében található társalgószobában fogyasztjuk a forró török kávét Kószó Jánossal, aki immár tizenhárom éve a múzeum gondnokaként dolgozik. Barátságos beszélgetőpartnerem valóban a múzeum mindenese: munkaideje alatt rendben tartja az épületet, az udvart és a kertet, különféle közösségösszetartó programokat szervez a múzeumon belül, de néhány itt található régi bútor restaurálását is ő végezte el. Az itt látható gazdag tárlatot nála jobban talán senki sem ismeri, így nem is csoda, hogy az idelátogatók idegenvezetőjeként is tevékenykedik.
– 2009. február 16-án nyílt meg a múzeum, azóta pedig én vagyok a gondnoka. Szeretem a munkámat, úgy gondolom, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Szeretem a történelmet és a néprajzot, kellemes kikapcsolódás számomra a régi bútorokrestaurálása, fiatalkoromban is foglalkoztam ilyesmivel. A Törökbecseiek és Aracsiak Szülőföld Klubjának itt van a székháza a múzeumban, én is betagosodtam hozzájuk még gyermekkoromban. Ők ajánlották nekem ezt a munkát, hogy tartsam karban az épületet, végül itt is maradtam. A középiskola elvégzése után főiskolára mentem, de a tanulmányaimat abbahagytam a munkám miatt. Döntésemet egyáltalán nem bántam meg – mesélte a múzeum gondnoka.
A barátságos, meghitt hangulatot árasztó építmény a biedermeier korszak klasszikus példája, az itt található eredeti, illetve ajándékba kapott stílbútorok, valamint a belső díszítések hozzájárulnak az eredeti, korhű hangulat megidézéséhez. Az autentikus falfestés is a régi időket tükrözi, a bútorok, az ajtófélfák, az ajtók és az ablakok, a zárak és a fali díszítmények Nikola Aleksić óbecsei festőművész alkotásaival együtt még eredetibbé és hitelesebbé varázsolják a helytörténeti múzeumot. Az idelátogatóknak különösen tetszik ez a hely, közölte János, hiszen nem egy megszokott múzeum, hanem egy emlékház, amelynek különös meséje van.
Josif Marinković zeneszerző emlékét őrzi ez a helyiség (Kancsár Izabella felvétele)
– Vladimir Glavaš testamentuma szerint ebbe a házba száz évig nő nem tehette be a lábát. A törökbecsei ügyvéd egy nagyon intelligens ember volt, aki valószínűleg sokat csalódott. Az épületet a pravoszláv egyházra hagyta, és mái napig az egyház tulajdonába is tartozik. A múzeumot Törökbecse Község Idegenforgalmi Szervezete működteti, amiért bért fizet az egyháznak. Glavaš kiváló hazafiként a szerb katonaságnak segített az osztrák–magyar csapatok elleni harcban. Egyformán tiszteletben tartotta Aracs és Törökbecse minden nemeztét, így gyakran látogatta mind a pravoszláv, mind a római katolikus templomot, sőt az akkor még Törökbecsén létező zsinagógát is. Házát a pravoszláv egyháznak, míg megspórolt pénzét a római katolikus egyháznak adományozta, így mind a két templom harangozott 1909-ben, amikor elhunyt – fogalmazott János.
A házat az 1820-as években építette Arzén (Arsenije) Glavaš, Vladimir Glavaš nagyapja, aki Aracs bírája volt. Itt született meg a kis Vladimir 1834-ben, aki édesanyjával és nagyapjával élt azok haláláig, édesapját nagyon korán elveszítette. Az épület felújítását 2004-ben kezdték meg, azonban rossz állapota miatt négy-öt év kellett a munkálatok befejezéséhez.
A szalonban biedermeier bútorok adják vissza a régi idők hangulatát, a falon Arzén (Arsenije) Glavašt és a fiatal Vladimir Glavašt ábrázoló festmények (Kancsár Izabella felvétele)
– Vladimir Glavaš 1862-ben Prágában szerzett jogászdoktori oklevelet, ám szakmájában csak nagyon rövid ideig dolgozott. Régi anekdotákból annyit tudunk, hogy pályafutása elején egy hét-nyolc tagú család fogadta fel, a pert azonban elveszítették, mert a másik fél állítólag lefizette a bírót. Ez Vladimir számára akkora csalódás volt, hogy vissza is vonult, becsukta a város központjában található ügyvédi irodáját. Ezt mind dr. Szentkláray Jenő törökbecsei plébános, régész, irodalom- és műtörténész kézirataiból tudjuk, hiszen ez egy több mint százéves mese, nem maradtak fenn róla képek az utókor számára, csak egy portrénk van Vladimir Glavašról, amely a tárlaton is megtekinthető. Glavaš hat nyelven beszélt, számos akkori értelmiségivel jó kapcsolatot ápolt. Az elemi iskolát és a középiskolát is magyarul fejezte be, a nagyapja iskoláztatta. Édesanyját imádta, aki sem írni, sem olvasni nem tudott, ennek ellenére nagyon talpraesett asszony volt, ő vezette az egész birtokot, a tulajdonukba tartozó mintegy 120 hold földről és a munkásokról is ő viselt gondot. Vladimir Glavašnak a pozsonyi líceumban Jovan Jovanović Zmaj volt az iskolatársa, majd később kollégák is lettek a prágai jogi egyetemen. A barátságuk a tanulmányaik befejezése után is folytatódott, Jovan Jovanović Zmaj mellett Svetozar Miletić, Đura Jakšić és a kor más kiemelkedő szerb értelmiségijei is gyakran ellátogattak az aracsi házába. Annak ellenére, hogy különc természete volt, és sohasem nősült meg, néhány embert különösen tisztelt és élvezte a társaságukat. Szentkláray Jenő egy 1909-ben megjelent újságcikkében azt írta: Meghalt az aracsi remete. Ez a cikk mintegy három oldalnyi leírást tartalmazott Vladimir Glavašról, például azt, hogy télen-nyáron bundában járt, a gyerekek pedig féltek tőle – mondta János.
Portré Vladimir Glavašról, valamint az 1862-ben Prágában szerzett jogászdoktori oklevél (Kancsár Izabella felvétele)
Az aracsi Glavaš-ház Helytörténeti Múzeum kétszázéves múltról regél. Az egyik szobában olyan fényképek láthatóak, amelyek a régi időket örökítik meg. A fotók a Glavaš család néhány tagját ábrázolják, illetve a korabeli aracsi előkelőségeket, egyházi személyeket és egyszerű, földműves embereket mutatnak be, valamint különféle régi aracsi épületeket. Josif Marinković szintén aracsi származású zeneszerző emlékére és tiszteletére egyik helyiségben emlékszobát alakítottak ki a Glavaš-házban, mivel a zeneszerző Glavaš-házzal szemben található szülőházát nem őrizték meg. A gazdag bútorzat mellett a szerb zeneszerző műveinek régi, megsárgult, eredeti kottái is láthatóak bekeretezve, illetve a család fényképeit tartalmazó album. A házban megtekinthető még egy előszoba, egy hálószoba, valamint egy szalon is, és egy korabeli konyhát is láthatunk, amelyben eredeti edények, tálak, pléh lábosok, vasalók sorakoznak.
Vladimir Glavaš valamikori hálószobája (Kancsár Izabella felvétele)
A vitrinekben angol és japán porcelánkészletek kaptak helyet, amelyek azt tanúsítják, hogy a jómódú emberek vidéken is tudták értékelni a szépet. Az épület középső része alatt egy pincehelyiség is található. A ház melléképületét valamikor a cselédek használták, ezek most régi mesterségeket bemutató helyiségekké váltak, emellett egy társalgószoba is itt kapott helyet. Ebben a melléképületben látható egy teljesen felszerelt, XX. század elejei borbélyüzlet, amely a törökbecsei Jager család adományának köszönhető, és amely a múzeum állandó tárlatát gazdagítja, valamint egy asztalos- és kádárműhely, az épület végében pedig régi mezőgazdasági gépek és szerszámok tekinthetőek meg, amelyek szintén adományként kerültek oda.
Kószó János már tizenhárom éve a múzeum gondnoka: a régi mezőgazdasági gépek és eszközök működését is jól ismeri (Kancsár Izabella felvétele)
A múzeum gondnoka elmondta, hogy tavaly felújítási munkálatokat végeztek, aminek köszönhetően az udvarban lévő kerti pavilon, valamint a melléképület is új esőcsatornával gazdagodott. János keze munkájának köszönhetően a régi borbélyműhely és a társalgószoba vakolata nem mindennapi festést kapott, mivel az a valamikori piktorok technikájával, papírsablonos mintázással került fel a falra. A tervek szerint energiatakarékosság céljából a melléképületben és a fő objektumban a radiátorok helyett a jövőben cserépkályhákkal fűtenek majd.
Korabeli konyha eredeti edényekkel (Kancsár Izabella felvétele)
A Glavaš-ház Helytörténeti Múzeumnak közösségösszetartó ereje is van, hiszen számos eseményt, különféle találkozókat és gyermekprogramokat is itt szerveznek meg. A törökbecsei városi múzeum jelentős városrendezési, építészeti-stilisztikai és kulturális-történelmi értékeket hordoz. Vladimir Glavaš házát kiemelt védettségű műemlékké nyilvánították.
