Sokszor egy jó beszélgetés is elegendő

Az utóbbi években egyre több fiatal hagyja el szülőfaluját, sőt az országot is, ahol felnevelkedett. Mindezt a jobb élet reményében teszi, azonban hátrahagy néhány családtagot. Az idősebb személyek esetében így nem marad szinte senki, aki segíteni tudna nekik. Szomszédok, barátok, távolabbi rokonok mindig akadnak, de néha ennél többre van szükség.

Az Óbecse községhez tartozó Dreán kevés a fiatal. A főleg magyarlakta, mintegy ötszáz lelket számláló falu idős polgárai már többször is jelezték, hogy szükségük lenne egy falugondnokra, aki segít nekik a mindennapi teendők elvégzésében. Nemrég végre teljesült a kívánságuk: a péterrévei Baksa Attila személyében falugondnokot kapott a település.

Jagity Aranka 72 éves. Kishegyesen született, de Dreán nőtt fel, és az általános iskolát is a faluban fejezte be. Egyedül él otthonában. Egészségügyi okok miatt a ház körüli munkákhoz már segítségre van szüksége.

– Gerincműtétem volt, valamint szklerózis multiplexem van. A falugondnoki szolgálat előtt minden télen kerestem egy olyan személyt, aki behordta a tűzrevalót, és ezért fizettem is neki. Minden reggel nyolc órára jött, kivitte a kályhából a pernyét, aztán behozta a tűzrevalót és elment. Utána én már tudok tüzelni, ráülök a székre, és akkor úgy tüzelek. Ami a takarítást illeti, azt én megcsinálom, egyik kezemmel kapaszkodok és szépen lassan haladok, nincs olyan nagy cirkusz. Évente kétszer eljönnek segíteni az ablakokat megpucolni, a függönyöket kimosni. Az alsó épületben főzöm meg a kávét, van egy ilyen kocsi, amire ráteszem, és áttolom az ebédlőbe, az ennivalót is ugyanígy. Van egy háromkerekű akkumulátoros motorom, csináltunk rajta helyet a botoknak is, úgyhogy elmegyek én a boltba is. Van két lányom, két vejem, három unokám és három dédunokám. A legidősebb unokám Ausztriában él, a többiek itt vannak. Segítenek ők nekem, de hát ugye mindenki dolgozik, mindenkinek megvan a saját élete. A falugondnok nagy segítséget jelent a számomra: levágta nálam a füvet, hamarosan hordja majd a tűzrevalót is. Orvoshoz is kell mennem, jó, hogy van, aki elvisz ingyen, emígy 1800 dinárt kellene fizetnem azért, hogy valaki bevigyen Óbecsére. Még nem volt nálam olyan sokszor a falugondnok, de ezentúl majd többször hívom, telefonon bármikor el tudom érni. De ha itt van Dreán, mindig eljön hozzám, nagyon aranyos. A faluban egyébként összetartó a nyugdíjas közösség, csak ez a koronavírus széthúzott bennünket – mesélte Aranka.

Az idős, magányos embereknek főként a társaság hiányzik. Ezért a férfiak általában igyekeznek újra nősülni, de arra is van példa, hogy két testvér vagy barátnő költözik össze időskorára, hogy ne legyenek egyedül a mindennapokban. A 89 éves Csepcsik Gizella szintén egyedül él otthonában, az egyik legidősebb polgár a faluban. Két szomszédasszonyával, Dániel Katalinnal és Boja Matilddal ugyan nem élnek együtt, de ápolják egymást, segítenek egymásnak.

– 1933. május 25-én születtem. Én örülök az életemnek, örülök, hogy ilyen szép, hosszú életet kaptam. Nagyon sok fájdalom ért. Két évvel ezelőtt három családtagomat is eltemettem három hónap alatt: a fiamat, az unokámat és a testvéremet. A lányom Spanyolországban él, az unokám Amerikában. Brazíliában születtem, és ott is éltem 17 éves koromig, akkor jöttem ide Dreára. 1951-ben építettük ezt a házat közösen a férjemmel, mert csak a négy fal volt, azóta én itt vagyok. Háziasszony voltam, mindig tartottunk jószágot, fejős teheneket és disznókat. Etettem én százötven disznót is meg kétszázat is. Sokszor megműtöttek már. Rokonságom nincs a faluban. Május óta Matild segít nekem, ő pont olyan idős, mint a lányom, és úgy is tekintek rá, mintha a saját lányom lenne. Az Attilára, a falugondnokra is úgy tekintek, mint a saját gyerekemre, úgy a szívemhez nőtt ez alatt a rövid idő alatt. Sokat segít a háznál, levágta a füvet, gyomirtóz, segít az ügyintézésben, elvitt Óbecsére vérvételre és orvoshoz, és vissza is hozott. Meg vagyok nagyon elégedve, és hálát is adok a jó Istennek, hogy van nekünk. Sokan vagyunk idősek a faluban, még egy nő van, aki velem egyidős, a többiek mind fiatalabbak. Azt mondják az unokáim, hogy nem szabad meghalnom százéves koromig. Mi hárman, a Katalin, a Matild és én mindennap találkozunk, mindennap kávézunk, segítünk egymásnak – mondta Csepcsik Gizella.

Dániel Katalin 75 éves, a falugondnoki szolgálat óriási segítséget jelent a számára is.

– Két évvel ezelőtt hunyt el a férjem. Négy közös gyerekünk volt, egyikük meghalt, az előző házasságomban három gyermekem született, azok közül is egy meghalt. 34 unokám van és több mint tíz dédunokám. Nagy családom van. Tartjuk a kapcsolatot, de sokan külföldre költöztek, az unokáim közül csak az egyikük látogat meg rendszeresen. Mindenkinek megvan a maga baja. Jó, hogy itt a falugondnok, hozzám is jár, meg vagyok vele elégedve. Füvet vágott nálam, és meg fogom kérni, hogy most vágja össze a fát, mert azt nem bírom. Mi hárman mindennap összejárunk, én néha naponta ötször is átjövök a Giza nénihez, nem szeretek egyedül lenni – fogalmazott Katalin.

Boja Matild a legfiatalabb a hölgyek közül.

– 1954. március 14-én születtem. 1970-ben költöztem Dreára, ide jöttem férjhez, 44 évet éltünk együtt, 2014-ben hunyt el a férjem. Sok mindenkinek segítettem, sok mindenkit ápoltam már a faluban, ismerősöket, családtagokat. Most a Kati néninek és a Gizi néninek segítek, hordom nekik a kenyeret is. Nagy öröm számomra, hogy mi jóban vagyunk. Van egy fiam és egy unokám, akit én nevelek, nyolc éve elhagyta az édesanyja. A falugondnok nálam még nem járt, de számítok rá a jövőben. Nagyon jó, hogy itt van nekünk az Attila, nagy segítség az időseknek – mondta Matild.

Boja András, a helyi nyugdíjasszervezet elnöke szerint mint minden egyes vajdasági faluban, úgy Dreán is általában az idősebbek maradnak, akik többé-kevésbé magatehetetlenek, betegek, esetleg hátrányos helyzetűek.

– Ebből kifolyólag a falunak szüksége van egy olyan rendszerre, ami támogatja ezeket az időseket. Ezeket a dolgokat eddig egyedül vagy pedig önerőből oldottuk meg, esetleg a családon belül oldották meg az érintettek. Van, akinek több gyermeke is van, akik sajnos nem igazán törődnek az idős szülőkkel vagy nem igazán értik meg, hogy az időseknek több törődésre, több odafigyelésre van szükségük. A mindennapi élet nehézségei sajnos a családi összefogást kikezdik – fogalmazott Boja András.

A falugondnoki szolgálat 2015-ben jött létre Vajdaságban, a család nélkül maradt idős személyek, a kisnyugdíjasok, illetve a szociális esetek számíthatnak a falu- és tanyagondnokok segítségére. A vajdasági falugondnok-hálózatot a CMH-iroda és a Caritas közösen működteti a Magyar Kormány támogatásával. A péterrévei Baksa Attila 2018 óta falugondnok, összesen közel ötven felhasználóval foglalkozik, közülük nyolcan Dreán élnek. Mint mondja, a falugondnokság egy munkahely, de egyben hivatás is.

– Az előző falugondnok elment külföldre, én pedig úgy döntöttem, munkahelyet váltok, így lettem én is falugondnok. Nem csak Dreán tevékenykedek, Péterréve és Bácsföldvár is hozzám tartozik. Szeretek elbeszélgetni az idősekkel, szeretek segíteni nekik. A falugondnok minden tőle telhetőt megtesz: behordja a tűzrevalót, ha kell, füvet nyír vagy gyomirtóz, segít a felhasználók szállításában, az ügyintézésében, a bevásárlásban. Ezek az idős polgárok sokszor nyelvi akadályokba ütköznek, hiszen vagy egyáltalán nem tudnak szerbül, vagy csak kicsit beszélik a nyelvet. Az egyik legfontosabb szolgáltatásunk a felhasználók szállítása, hiszen drága az üzemanyag és kicsi a nyugdíj. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van ránk, mert egyre többen költöznek külföldre, és emiatt egyre több idős személy marad egyedül. A tradicionális családmodell már kiveszőben van, régen az idősek nem maradtak magukra, és fontosnak érezhették magukat. Bizalommal keresnek fel engem az idős személyek. Nincs két egyforma nap, hétvégén nem dolgozunk, de ha nagyon muszáj, akkor természetesen akkor is számíthatnak ránk az idősek. Én mindenkit rendszeresen meglátogatok, aki hozzám tartozik, ha nincs annyi munka, akkor elbeszélgetünk, esetleg iszunk egy kávét. Dreára hetente egyszer jövök. Egy idős polgárnak egy jó beszélgetés sokszor többet ér, mint bármi más – mondta a falugondnok.