A plébánosok őrangyala

A tornyosi Gajdos Erika otthonában egy igazi szabó-varró műhely van kialakítva, ahol szebbnél szebb miseruhák készülnek és kerülnek felújításra. Sokan megirigyelnék azt a precizitást és türelmet, amit egy ilyen római, úgynevezett hegedűtok miseruha elkészítése és rekonstruálása igényel. Három fiúgyermek édesanyja és hét fiú unoka büszke nagymamája, mennyeinek szíve összes szeretetével készítette a menyecskeruháikat is. Jelenleg teljesen egyedül készíti el a megrendeléseket, és bár a fiúk nem valószínű, hogy belekóstolnak a szakmába, azért bizakodva reméli, hogy lesz kinek továbbadnia tudását.

Hogyan és mikor vette kezdetét ez a nem mindennapi tevékenység az ön életében?

– A végzettségem közgazdász technikus, azonban világéletemben közel álltam a varráshoz, édesanyám is varrt. Amikor a hetvenes években megvolt a zsinat, akkor jöttek fel ezek az úgynevezett újfajta denevér miseruhák, mivel akkor abból volt hiány, így az anyukám azt varrta, én pedig besegítettem neki. Persze, próbálkoztam én időközben ezeknek a római miseruháknak is a felújításával, de az igazság az, hogy a világjárvány okozta bezártság hozta azt, hogy akik igényes atyák, ők megszokták, hogy Lengyelországból, Magyarországról szerzik be a ruháikat, és erre a bezártság következtében nem volt lehetőség, így jöttek az első felkérések. Azóta már az általam készült ruhák Kiskunhalastól kezdve, Gyomaendrődön át egészen Németországig eljutottak.

Mennyi időt vesz igénybe egy ruha elkészítése?

– Délelőttönként a plébánián segédkezem, illetve a család körüli dolgokat rendezem, így délutánonként szoktam ezzel foglalkozni. Tegyük fel, ha úgy komolyan nekiülök, hogy mondjuk háromkor elkezdtem és csinálom este nyolc, kilenc óráig, akkor nagyjából két hét szükséges egy ruha elkészítéséhez.

Hogyan néz ki a munkafolyamat?

– Az első lépés mindig a tervezés, vagy egyedül, vagy az atyákkal együtt megtervezzük, hogy melyik szín legyen a liturgikus színek közül, milyen szalag, milyen anyag. Az anyag beszerzése sem egyszerű feladat. Ezt követően kiszabom, szalagozom, rávasalom a szalagokat utána rávarom, sok-sok apró kis lépés van ruhától függően. Nagy részét finom gépi munkával végzem, lépésről lépésre. Ezek mind igen jó minőségű anyagokból készülnek, amiket többnyire csak a fővárosban tudunk beszerezni, illetve használok még bútorszövetet is, de azt is Belgrádban vásároljuk. Nem könnyű ezekkel az anyagokkal dolgozni, azért is ilyen aprólékos a munkafolyamat.

Mennyi egy ilyen ruhának az élettartama, meddig nem kell hozzá nyúlni?

– Amiket hoznak hozzám felújításra, azok mind a kilencszázas évek elejei ruhák. Ötven évig biztosan nem kell hozzá nyúlni és utána is sok függ attól, mennyire megvigyázott a ruha és egyebek. Ezek a mostani anyagok ugye már műszálasak, tiszta selymet és pamutot már nem lehet kapni, mindegyikben van valamennyi műszál, ebből adódóan időtállóbb is. A szertatás is sokat változott a zsinat után, ugyanis régen az elejét a ruháknak teljesen tönkre tették azzal, hogy háttal miséztek és magas volt az oltár, az oltár mögött volt az oltárszekrény és oda be kellett nyúlni és ezáltal elől, a hasi résznél mind kikoptak a ruhák. Nagyon sok ruhát, ami hozzám is érkezik, nem lehet megmenteni, ami olyan, annak a hátulját megmentjük. Valamikor ezek a ruhák nagyon kemények voltak, az idősebb atyák ezért sem szeretik. Bontottam már ki olyan ruhát, amiben még acéllemezek is voltak, hogy az úgy álljon, olyan mereven. A mostani ruhákba már messze nem kerül bele ennyi keményítés, ezért is sokkal viselhetőbbek.

Milyen karbantartást igényel egy ilyen ruha, hogyan lehet tisztán tartani?

– A miseruhákat nem lehet mosni. A modernebbeket attól függően, hogy milyen rajtuk a paszomány, de akkor is csak és kizárólag tisztítóban lehet tisztíttatni. A régi fajtákat pedig egyáltalán nem lehetett mosni. Azokban a régiekben még zsákszerű anyag van keményítő bélésnek, és a szalagok, hímzések közül mosás esetén akarva-akaratlanul is valami összemegy vagy összefogja, vagy egyebek. Van, aki kéri, hogy tegyünk a miseruha nyakára fehér vászon védőt, akkor azt lehet külön mosni és nem zsírosodik el ruha sem olyan könnyen.

Hány miseruha kell, hogy legyen egy plébánián?

– Egy templomnak egy garnitúra ruha a következőket tartalmazza: egy fehér az ünnepekre, egy zöld az évközi időre, piros a vértanúk és a pünkösd ünnepére, a lila az ádventi és a nagyböjti időszakra. Évente kétszer advent harmadik vasárnapján és a nagyböjt negyedik vasárnapján a rózsaszínt viselik. Ennyi a minimum, ami kell. Ebből talán egyedül a rózsaszín az, ami előfordulhat, hogy nincs, ami még ezenfelül lehet, az az arany, ami a legünnepélyesebb karácsony, húsvét esetleg templombúcsú idején, van még a fehér-kék díszítés, a Máriás ruha. Ezenfelül plébánosfüggő, hogy ki milyent szeret viselni, és természetesen sok függ attól is, hogy az adott plébánia anyagilag mit engedhet meg ezekből.

Inkább az idősebb vagy a fiatalabb atyák választják ezeket a régi, római típusú miseruhákat?

– Az idősek inkább választják az újabb típusú ruhákat, nekik már az a több réteg és a nagy beöltözés mondhatni teher, a fiatalok pedig még fiatalok, van tartásuk, energikusabbak, könnyedebben mozognak ezekben a régebbi típusú ruhákban. Az igényesek, akik szeretik a szépet, akik szeretnek megjelenni, csinosak lenni egy szertartás, szentmise keretein belül. Ők azok, akik hozzám fordulnak, és komplett felszerelést kérnek, kehelytakaróval, oltárkendővel együtt.

Miből meríti a sok türelmet és az alkotás szeretetét?

– Engem ez az, ami igazán kikapcsol, és érzem közben, hogy alkotok valamit. Édesapám mindig azt mondta, ha ember csinálta, akkor a másik ember meg tudja javítani. Édesapám tornyosi ezermester volt, és azt hiszem, ezt örököltem én is a felmenőimtől, a kézügyességet, a türelmet és az alázatot, amit minden munka igényel, legyen szó bármiről is. Egész életemben, amikor irodában dolgoztam, akkor is munka mellett makraméztam, szőttem, most pedig ezt csinálom, végig kísérte az életem az alkotás szeretete.