Daruest

Estéről estére Kispiac polgárainak különleges élményben lehet részük. Ez pedig nem más, mint a több ezres darucsapatok lármás esti húzása.
A Kapitány-rét halastó két legnagyobb tóegysége a falu déli pereméig terpeszkedik. Az őszi lehalászás, a pontyszüret december elejére befejeződik, a böjti asztalra kerül a ponty. A százhektárokban mérhető Nagy-tó és az Új-tó december elején már üresen kínálja maradékát, a visszamaradt apró halakat, és egyéb vízimadárcsemegét, amit az iszapból elő lehet „csőrölni”. A réce és vadlúdcsapatok, a kitartóan portyázó sirályok és szürkegémek a zord időben is megtalálják a napi betevőt.
Igazából este élénkül meg az üresen terpeszkedő sáros, a mélyebb részeken sekély vízzel borított tómeder. A rövid téli délután már három óra után szürkületbe hajlik, különösen, ha a párás, nyirkos időben a nap nem tudja áttörni a vastagon megülő rétegfelhőket és a szél sem segít be kifüggönyözni az eget. A korai alkonyatban a levegő gyorsan hűl. A párásság fokozódik, a maradék fény is lassan kialszik az ólomszürke ég boltozata alatt.

Fél négy tájban már hallani a halastó nyugat felé magasodó partja, a Telecskai-dombvonulat felől a darucsapatok hangos krúgatását. A daru krú-krú vagy grú-grú hangja után latinul Grus grus. A korai esti szürkületben még távcsővel is alig kivehető a horizont felett hosszú V-alakban elnyúló, egymást követő darucsapatok sziluettje. A nyugatról érkezőkhöz csatlakoznak az oromhegyesi dombsor, a Csákóhalom felől evező darumadarak újabb és újabb és újabb V-formációi. Minden irányból a hangos krúgatást visszhangozza a tóparti szegélynádas szélesen kanyargó fala.

Három negyed négykor már egymásba folynak a légifolyosókon beérkező, a tóra fokozatosan leereszkedő madártömegek. Egyszer csak megjönnek a vadludak, a lilikek, a sávozott, csíkoshasú, fehérhomlokú (albifrons) nagylilikek. Nem úgy libamódra gágognak, inkább lilikelnek. Az üresen tátongó sáros, tocsogós tómeder felett egymásba úsznak, együtt kavarognak a harsányan krúgató darvak és a dallamos, kevésbé nyers orrhangon szóló lilikek.
Az esti felvonulás, a madárkórusok hangos előadása, a nagy behúzás még akkor is tart, amikor az ember fényhez szokott szeme már alig érzékeli a színtelen szürkéből egyre inkább feketébe mélyülő, előre tolakodó, a tájra boruló éjszaka utolsó homályos fényfoszlányait.