Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és ez különösen igaz a karácsonyra, valamint az azt megelőző adventi időszakra. Van, aki vallásos áhítattal várja a szentestét, másnak inkább arról szól, hogy végre egy asztalhoz ülhet az egész család. Megint mások a jótékonykodás vagy éppen a testi-lelki feltöltődés lehetőségét látják az ünnepekben. Bármi legyen is az oka, mindenki várja az év végét, hogy legyen egy szusszanásnyi ideje átértékelni az elmúlt hónapok történéseit, mielőtt beköszönt az új esztendő. A karácsony a kereszténységnek a húsvét mellett teológiailag a második legnagyobb, gyakorlatilag viszont a legjelentősebb, legelterjedtebb ünnepe, egyben világszerte a szeretet, az öröm, a békesség, a család és az otthon ünnepe. Egy olyan ünnep, amely mégiscsak a gyermekek számára a legfontosabb.
A Poverello Alapítvány által működtetett óbecsei Lurkóház idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, ahol nehéz sorsú, hátrányos helyzetben élő gyermekeken segítenek a szervezet munkatársai. Az Alsóvároson a Köztársaság utcában található épület látványos fejlődésen esett át az utóbbi tíz évben. Az óbecsei Lurkóház Vajdaságban harmadikként kezdte meg működését, azóta csaknem nyolcvan gyermekre viselt gondot.
Karácsonyi műsorukra készültek a Lurkóház védencei, amikor náluk jártam. A ház életének ez a legzűrösebb időszaka, ilyenkor érkezik a legtöbb adomány – kezdi beszélgetésünket Éter Blanka, az óbecsei Lurkóház házfelelőse.
– Karácsony előtt kapjuk a legtöbb adományt, amit aztán év közben felhasználunk, legyen szó élelmiszerről, játékokról vagy tisztálkodási szerekről. Most például külön kértük, hogy tisztálkodási és fertőtlenítőszereket gyűjtsenek, mert ezekből elég jól kifogytunk. A gyerekek ebben az időszakban főleg cipősdobozokat kapnak, amelyekben játékok, tanfelszerelés, édességek vannak. Helyi szervezetek és néhány helybéli család folyamatosan támogat bennünket, de most azt tapasztalom, hogy az egész község megmozdult, vannak visszajelzések, hogy itt gyűjtenek, ott gyűjtenek, óvodákban, plébániákon, sőt például Moholon és Temerinben is szerveztek jótékonysági akciót a számunkra. Jelenleg huszonnégy védencünk van, a nagyok felsősök, a kicsik pedig alsósok, ők vannak többségben. Velem együtt négyen foglalkozunk velük. Három iskolából vannak gyerekeink: a Petőfi Sándor Általános Iskolából jönnek a legtöbben, de a Samu Mihály Általános Iskolából és a Zdravko Gložanski Általános Iskolából is érkeznek védencek. Jönnek délelőtt is, délután is, a délelőtti váltások azok gyengébbek, mivel az alsóvárosi Petőfi iskolában csak délelőtt van tanítás, így délután jönnek ide hozzánk. A gyerekek elsősorban törődést kapnak nálunk, meleg étellel várjuk őket, segítünk nekik a tanulásban, tisztálkodási lehetőséget nyújtunk, kirándulásokat szervezünk számukra. Nálunk kapnak reggelit, ebédet, uzsonnát, a legfontosabb a tanulás, illetve hogy meglegyen a lecke. A többi program változó, igyekszünk különféle kézműves-foglalkozásokkal érdekesebbé tenni a napot, de szabadidős programok is vannak, a számítógépeken tudnak videózni, filmet, rajzfilmet nézni. Szeretnek itt lenni. Persze igyekeznek a házi feladatot minél előbb megcsinálni, hogy végre elkezdődhessen a szabadidős program, de hát meg is értem őket, hisz sokuknak nincs lehetőségük otthon leülni tévét nézni – mesélte a házfelelős, aki hozzátette, hogy az iskolai pedagógusokkal és a szülőkkel is jó az együttműködésük.
Az első adventi naptáram (Fotó: Óbecsei Lurkóház)
A Lurkóházakat működtető Poverello Alapítvány 2004-ben alakult meg. A nevéhez hűen arra törekszik, hogy a rászorulókon segítsen, azokon, akik valami okból kifolyólag hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek keretében nyíltak a Lurkóházak: az első 2006-ban Dreán, a második 2008-ban Hajdújáráson, a harmadik pedig 2012-ben Óbecsén. Mindhárom Lurkóház Harmath Károly ferences rendi szerzetes kezdeményezésére alakult meg.
– A karácsonyi időszakra viszonylag korán elkezdünk készülni. Legelőször összeállítjuk a karácsonyi műsorunkat, illetve képeslapokat készítünk az adományozóink részére. Ezután kiosztjuk a szerepeket, volt már, hogy színdarabot mutattak be a gyerekek, idén táncolnak, szavalnak és énekelnek, vannak csoportos és egyéni produkciók is. Nagyon sokat próbálunk erre a körülbelül félórás műsorra, sok időnket igénybe veszi, mert nem átlagos gyerekekkel dolgozunk. Mi itt olyan lurkókkal hozunk össze egy elfogadható, szép kis műsort, akik egyébként máshol nem szoktak szerepelni. Mindannyian ügyesek, szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba. A tizedik karácsonyi műsorunkra készülünk az idén. A gyerekek nagyon élvezik és szeretik ezt az időszakot, mert még a szokásosnál is jobban a figyelem középpontjába kerülnek, ilyenkor mindenki velük foglalkozik, aki csak jön, az miattuk jön. Sajnos sokan közülük otthon nem ünneplik a karácsonyt – mondta Éter Blanka.
Az óbecsei Lurkóház látványos fejlődésen esett át az elmúlt évtizedben, munkáját egy régi családi házban kezdte meg. Egy nagyobb helyiséget alakítottak ki, ahol a gyerekek étkezhetnek, tanulhatnak, és az ünnepeket is itt tartják meg. Emellett külön tanulószobák, játszószobák is találhatóak az épületben. Az udvarban levő játszóteret tavaly festették újra. Az elmúlt tíz évben több védenc is befejezte a középiskolát, vagy nemrég iratkozott oda, és sikerült kitörnie a hátrányos helyzetből.
Rác Kolompár Alen most nyolcadikos, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója. Ő az óbecsei Lurkóház egyik legidősebb védence.
– Elsős korom óta vagyok a közösség tagja, nyolc éve már. Nem szoktam hiányozni, az iskolából mindig ide jövök a Lurkóházba. Lázasan készülünk a karácsonyi műsorunkra, én verset mondok, de énekelek is a többi fiúval. Viszonylag gyorsan megtanultam a verset, nem volt gond, izgulni sem szoktam. A karácsony mindannyiunk ünnepe – magyarázta Alen.
Menyhárt Rudolf is a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója, ő másodikos.
– Nagyon szeretem a karácsonyt, mindannyian nagyon várjuk. A műsorban én is fellépek, verset mondok és énekelek. Aranyosi Ervin Szeretet című versét szavalom. Ez a második műsor, tavaly is szerepeltem, kicsit azért izgulok. A próbákon mindannyian odafigyelünk. Otthon is szokott jönni a Jézuska. Van két testvérem, mindhárman segítünk anyukánknak kalácsot sütni – mondta Rudolf.
Rezicska Károly gyűjteményéből
Harnus Mónika a Samu Mihály Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. Mint mondja, a harmadik karácsonyát fogja a Lurkóházban tölteni.
– Az ünnepekre már novemberben elkezdünk készülni. Képeslapok készülnek a támogatók számára, melyekkel az egész évi támogatásukat szeretnénk meghálálni. Lassan összeáll a karácsonyi műsor. Kitartóan próbálunk, mert tudjuk, hogy ilyenkor megmutathatjuk, mit is tudunk, hogy érdemes időt és energiát fordítani ránk. A műsort közös ünnepi vacsorával zárjuk, ami nagyon sokat jelent, mert sokan közülünk csak itt élhetik át az ünnep örömét. Az alapítványnak köszönhetően minden évben ajándékokat is kapunk. Édességcsomag, cipősdobozok, amelyeken látszik, hogy szívvel-lélekkel készítették a kedves adományozók. Mennyi munka és törődés, mind miattunk. A kisebbek még nem értik ezt, de mi, nagyobbak tudjuk, milyen kivételes helyzetben vagyunk. Sajnos sokunk szülei nem tudják megadni számunkra az alapvető dolgokat, legyen az étel, ruha vagy tanszer. Jó, hogy létezik ez a ház. Itt igyekeznek minden hiányosságot pótolni, hogy nekünk is felhőtlen gyermekkorunk legyen – mondta Mónika.
Az óbecsei Lurkóház sikeresen szerepelt a horgosi Művelődési Ház pályázatán, ennek köszönhetően minden védenc névre szóló ajándékot kap a fa alá. A ház nemcsak biztos hajlékot nyújt a gyermekeknek, ahol tanulhatnak, játszhatnak, barátkozhatnak, hanem oktatja, neveli is őket, és karácsonykor, a szeretet ünnepén sem feledkezik meg róluk. A karácsony a gyermekek ünnepe – az övék és értük van, legyenek akárhány évesek.
Nyitókép: A karácsonyi műsorra mindig sokat készülnek a lurkók (Fotó: Óbecsei Lurkóház)
