Arról tudtunk, – Szirmai Károly is nemegyszer említette – vidékünkön, a mai Vajdaság területén, Verbászon avattak elsőnek köztéri Petőfi-szobrot. A bizonyíték erre a Bácska című újság 1899. augusztus 4-ei száma volt, amelyben Petőfi-ünnepélyek a vidéken címmel, arról tudósít a lap, hogy a költő halálának fél évszázados jubileuma kapcsán köztéri szoborállítás volt 1899 júliusának végén.
Az leírás szerint: „A szobrot az óverbászi Erzsébet-ligetben emelték, kétméternyi magas obeliszk alakú talpazaton, amelyen Petőfi fehér márványból készült mellszobra állt.”
E tudósításban beszámolnak arról is, hogy „díszes és nagyszámú közönség jelenlétében” leplezték le a Petőfi-mellszobrot, hogy az óverbászi dalkör elénekelte a Nemzeti dalt, a Honfidalt és a Himnuszt, majd ezt követően Hilkene Lajos mondott beszédet és dr. Káldi Sándor óverbászi községi orvos tartott ünnepi szónoklatot. A szoborleleplezést követően a műkedvelő társaskör „gyönyörű koszorút helyezett” a Petőfi-szoborra.
(Csak zárójelben említjük, hogy legalább másfél-két évtizedig jelesebb nemzeti ünnepek alkalmával ez fontos kegyeleti helye volt a verbásziaknak. Az első világháború után aztán a szobrot nyilván lerombolták. Mindenesetre eltűnt.)
Nos, e tudósításról tudtunk, de mindeddig nem volt egy fényképes bizonyíték, amely mindezt alátámasztotta volna. Mind a közelmúltig, amikor Slavko Košutić a kilencvenes években közzétette a Prvi pozdravi iz Vojvodine című képeskönyvét, amelyben ott egy sokalakos képeslap, a kép közepén a köztéri Petőfi-szobor, rá is nyomtatva bal alsó sarkába: „Petőfi-szobor”, jobbról „Verbász.” A képeslapon díszes ékességű cirill betűs szöveg, amelynek első sora: „Стари Врбас одговор на писмо…“
E levelezőlap 124 évvel ezelőtt készült, fénymásolatát pedig most már megtalálhatjuk Németh Ferenc művelődéstörténésznek az Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban című, Szabadkán 2014-ben megjelent könyvében is.
