Télen fűt, nyáron hűt…

Télen fűt, nyáron pedig hűt. A hagyományos gyapjú- vagy tollpaplan valamikor a lányok kötelező hozománya volt és évtizedeken át szolgálta a családot – ahol megőrizték, nagy becsben is tartják őket. A szakemberek elmondása szerint a jó alvás elengedhetetlen a testi és lelki egészséghez. A megfelelő paplan pedig ugyanolyan fontos a pihentető alváshoz, mint a megfelelő matrac.

Ma már kevesen költenek kézzel varrott paplanra, ám sokan tartják nagy becsben a régieket. Óbecse község területén valamikor több paplankészítő is dolgozott, az egyik közülük Oroszlámos Éva volt, akitől lánya, Papp Dóra is elsajátította a mesterség fortélyait. Dóra immár tizennyolc éve foglalkozik paplankészítéssel.

Dóráék ebédlőasztalánál ülünk. A kávé kortyolgatása közben a két óbecsei paplankészítő asszony, anyja és lánya papírra rajzolt paplanmintákat mutogat nekem. Ezeket a mintákat még Éva néni rajzolta több mint hatvan évvel ezelőtt a helyi inasiskolában, ahol paplankészítőnek tanult. Paplan készülhet gépi és kézi varrással is, de nagy minőségbeli különbség van a kettő között – mondja Éva néni. A kézzel varrott paplannál minden öltés kiszámított és megtervezett, nagyon ügyelnek arra, hogy ne kerüljön pehely vagy toll a varrás alá, mert el tudja vágni a cérnát. Az ipari paplanoknál ezzel szemben a gép mindenen varr, tehát ha toll vagy pehely kerül a tű alá, akkor is. Ezek a varrások azonban szétfeszítik a varrást, és a toll elkezd szétcsúszni a kockák között.

– 1959-ben kezdtem el az inasiskolát, ’61-ben fejeztem be. Azt mondják, erre a szakmára jobban megfelelnek az alacsonyabb nők, a mesterem is alacsony nő volt. Alapvetően nem sokat változott ez a mesterség az elmúlt évtizedek alatt, bár valamikor a paplankészítők házhoz jártak dolgozni, és állva varrtak. Akkoriban nagyobb volt a választék anyagból, tűből és cérnából. Több száz paplant készítettem az elmúlt hatvanhárom évben, kezdetben főleg az idősebbeknek, illetve üzletekbe, de napjainkban is segítek a lányomnak. Volt, hogy hét paplant toltam a biciklin. A kézzel varrott természetes anyagú paplanok rendkívül strapabírók, hosszú évtizedeken át szolgálnak, és többször is fel lehet őket újítani. Ez dupla varrás, minden harmadik öltés után háromszoros csomó jön, amit a gyűszű segítségével visszabújtatunk. Egy kézzel varrott paplant kifejteni nagyon nehéz munka, olló nélkül nem is lehet. Sokan azt gondolják, a paplan vastagsága miatt hatalmas tűkkel dolgozunk, de a mi tűink legfeljebb két centiméteresek, mert minél kisebbek, annál szebbek az öltések. A feszesség miatt az anyag szinte beszívja a tűt: ahogy várja alulról a bal kéz, küldi is már vissza, és várja a jobb kéz fölülről. Egy paplan elkészítése két ember számára is legalább hetven óra. Ez a varrás bizony nem szakad el, egy paplan ötven évig biztos paplan marad – mesélte Éva néni, aki hozzátette, hogy ezeket a paplanokat ugyan nem szabad mosni, a tisztán tartásuk azonban egyszerű: évente meg kell őket egy kicsit szellőztetni.

A paplankészítés egy különösen régi mesterség, amely annak idején igen fontos foglalkozásnak számított, és amely napjainkban kihalóban van. Valamikor hozományként járt a lánnyal a kézzel varrott paplan és a párna, a szülők erre már a leánygyermek születésekor elkezdtek készülni.

– Kislányként sokszor láttam édesanyámat dolgozni, figyeltem, hogyan készül egy-egy paplan. Nagyon érdekesnek találtam, amikor ki volt húzva a rámán a paplan, nekünk, gyerekeknek olyan volt, mint egy sátor, nagyon szerettük az öcsémmel. Óvónőképző főiskolába jártam Újvidéken, ám sajnos nem kaptam a végzettségemnek megfelelő munkát. Végül a kereskedelemben helyezkedtem el, közben megszületett a lányunk is. Ugyan mindig is szerettem emberekkel dolgozni, de aztán úgy alakult, hogy munkahelyet és szakmát is váltottam, adminisztratív munkát végeztem egyik ismerősöm ajánlására. Aztán visszatértem ismét a kereskedelembe, de nagy csalódás ért, és akkor azt mondtam az édesanyámnak: Na, anyu, most taníts meg engem paplant készíteni. Ez 2004-ben volt, 38 éves voltam már, kérdezte is anyám, hol voltam eddig… – idézte fel a kezdeteket Dóra.

De vajon hogyan is néz ki a paplankészítés folyamata? Dóra elmondása szerint először beállítják a főzött bükkből készült rámát a megfelelő méretre. A rámának két rögzített része és két mozgatható léce van, ezzel haladnak varrás közben a paplan közepe felé. Beleakasztják a rámán lévő kis szögekbe az anyagot, a kifeszített anyagra megy a gyapjú, aminek mindkét felét egy pálca segítségével megveregetik, és szinte a duplájára fölhabosítják, majd elegyengetik a gyapjút. Ezután pelenkát feszítenek ki a tetejére, hogy ne bújjanak ki az élesebb gyapjúszálak az anyagból. A pelenkára kerül végül a selyem, a vászon vagy a damaszt, ezeket kiméretezik, krétával megvonalazzák. Csak a varrás-előkészítés két ember négyórás munkája. Dóra leginkább a selymet szereti, bár használ damasztot és pamutot is. Töltőanyagként Dóráék leginkább gyapjút alkalmaznak.

– A mi töltőanyagunk fésült, azaz kártolt gyapjúból készül. Kártolással Szenttamáson és Topolyán foglalkoznak, itt a gyapjút szöges hengerrel farkasolják, azaz kifésülik. Ezután a habszerű gyapjút átviszik a hatalmas kártológépre, amelynek a hengerei a szövőgéphez hasonlóan egyenletes állagúvá szövik össze az anyagot. Ezt a fésült gyapjút használjuk mi. Akár tollat, akár gyapjút használunk, mindkettőből két és fél kiló megy egy paplanba. Ha a gyapjúpaplant szépen eligazítjuk, az úgy fog állni, a tollpaplant viszont sosem tudod egy helyben tartani – fogalmazott Dóra, aki azt is elmondta, hogy ez a munka precizitást, finommotorikát, kitartást, türelmet, valamint sok időt igényel. Régebben a kétszemélyes paplanok voltak a keresettebbek, ma már inkább egyszemélyesek készülnek.

– Édesanyám nagyon precíz asszony, magasak az elvárásai. Hiába mondtam neki, hogy ugyanolyan technikával öltögetek, mint ő, csak az utoljára készített paplannal volt teljes mértékben megelégedve. Valóban nem egyszerű munka ez, meg lehet vállasodni. Öltögetni ugyan nem nehéz, de bizony meg kell húzni azt a cérnát feszülésig. Sokan állva csinálták a paplanokat, mi ülve dolgozunk. Most már inkább egyedül csinálom, édesanyám egészségügyi okok miatt ritkábban tud segíteni. Sokan azt hiszik, hogy egyikünk a kifeszített paplan alatt fekszik, a másikunk pedig felül van, és adogatjuk egymásnak a tűt, de ez természetesen nem így van. Egymással szemben ülünk, és varrás közben haladunk a paplan közepe felé. Tavaly tizennégy paplant készítettünk. Paplanjavítással is foglalkozom, nagyon sokat átdolgozok, kifejtem a régi paplant, átmosom a gyapjút. Én nagyon szeretek régi paplanokkal dolgozni, mert a kifejtéssel együtt a varrás titkai is felsejlenek. Ezeken a régi paplanokon is tanultam, figyeltem, hogyan varrták el a végeit a paplannak, milyen technikával dolgoztak, milyen mintákat használtak – tette hozzá Dóra.

A paplan minden évszakban megfelelő választás: télen a hidegtől, nyáron a melegtől szigeteli el a testünket, folyamatosan biztosítva ezzel a kellemes hőmérsékletet.

– A belvárosi plébánost névnapja alkalmából egy paplannal lepték meg a hívek. Eljöttek hozzánk a nővérkék, megrendelték a paplant. Júniusban oda is adták az atyának, hogy próbálja ki, aztán azt mondták neki, hogy hát eleget próbálgatta, meleg van mostmár, elrakják ők a paplant, majd télen újra előveszik. De az atya bizony újra előszedte a paplant, és egész nyáron azzal takarózott. Ma már hozományként nem szokás paplant a házasságba vinni, egyre gyakoribb azonban, hogy ifjú házasok nászajándékként kapnak paplant. Az emberek főleg idősebb korban jönnek rá, hogy a sok műanyag nem tesz jót az egészségüknek – mondta Dóra, aki miközben kutatja és őrzi a paplankészítés hagyományát, igyekszik némi újítással is élni, új mintákat és technikákat keresni. Mint mondja, számára a paplankészítés hobbi és kikapcsolódás is egyben, a kézzel varrott paplannak pedig lelke van. Minden általa készített paplan hatalmas odaadással készül, és közel áll a szívéhez.