A falu alapkövét 1899. október 20-án tették le. Akkor ezt a települést Apatin Telep névvel illették, később Ujfalu lett a neve, míg végül a hivatalos neve Szilágyi. Ma Svilojevo-Szilágyi. A község Szilágyi Dezső egykori igazságügy-miniszterről kapta a nevét. Névadójának emlékére a templomkertben 1907. szeptember 8-án felállították annak mellszobrát, melyet Telcs Ede, az ismert szabadkai szobrász készített. A jeles igazságügy-miniszter egyetlen köztéri szobra Szilágyin található.
Az 1000 fő befogadására alkalmas, neogótikus (részben neoromán) stílusú, Szent István emlékére felszentelt templom 1905 és 1906 között épült Császka György kalocsai érsek támogatásával. A falu búcsúját minden évben az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünket követő hétvégén tartják meg.
Szilágyin 1901-től az iskolában imaház működött, hamarosan megalakult az egyházközség is. Bászler István, az első, helyben lakó lelkipásztor több mindenben közbenjárt a felsőbb szerveknél, hogy előrébb lendítse a falu gazdasági és lelki életét. Az ő nevéhez fűződik az első Egyházközségi Képviselő Testület megalapítása, az első harangok érkezése, a templom építéséhez szükséges adományok, szakemberek, telek stb. biztosítása. A templom építése 1905 januárjában kezdődött, a munkálatokat 1906. május 20-án fejezték be, az első szentmisét pedig pünkösd ünnepén mutatták be.
A szilágyiak büszkesége: a Szent István római katolikus templom (Fotó: Paraczky László)
A templomot hatalmas park veszi körül, mely korábban mocsár volt. A tervező és a mesterek jól dolgoztak, a területet úgy feltöltötték és ledöngölték az építkezés megkezdése előtt, hogy az alapok egyáltalán nem süllyednek, illetve a falak sem repedeznek.
A templom méretei: 40 m hosszú, 13,5 m széles, belmagassága 12,5 m. A torony magassága 45 m. Építője Franz Bahl (Báhl Ferencz) apatini sváb kőművesmester volt. Az új templom ablakait velencei vitrázzsal díszítették. A templomépület a felszentelést követően két évig üresen állt, mert hiányzott a berendezés. Pár év alatt néhány nagylelkű apatini sváb polgár és a falu tehetősebb gazdáinak adományaiból elkészültek az oltárok, a padok és a szentek szobrai.
A templomot 1934-ben Udvary Rudolf vezetésével apatini mesterek festették ki, akinek két freskója a szentélyben látható: Az utolsó vacsora és a Háromkirályok hódolata a Kis Jézus előtt. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja országát Szűz Máriának, jobb oldalról Szent Imre, balról pedig Szent Erzsébet szobra áll. A baloldalon álló díszes szószék mögötti falon Az utolsó vacsora festmény látható.
A szentélyben álló főoltár mellett a templomban négy mellékoltár van: balról a Kis Szent Teréz, jobb oldalról pedig a Szent János-oltár áll. Az oldalsó falak mellett áll Szent Antal, Szent Vendel, Szent József, Szent Anna, továbbá a Prágai Kisjézus szobra. A templomban összesen 30, díszesen faragott pad áll, a bejárat egyik oldalán a Mária-barlang, a másikon a Szent sír-oltáron két angyal között Szűz Mária és a keresztről levett Jézus látható. A betérőket a lobogók mellett a Himnusz berámázott szövege és a faragott magyar címer alatti Székely himnusz első sorai fogadják.
Teljes díszben a szentély (Fotó: Paraczky László)
A templomtoronyban ma három harang van: a legnagyobb átmérője 980 mm, súlya 540 kg, hangolása Gis vagy As, 1932-ben készült Mariborban, és Kis Szent Teréz tiszteletére szentelték fel. A középső harang átmérője 820 mm, súlya 325 kg, hangolása H, vagy Cis, Szűz Mária tiszteletére 1902-ben öntötték Baján. A harmadik harangot 1932-ben Szent István tiszteletére öntötték, átmérője 635 mm, tömege 162 kg, hangolása pedig Dis vagy Es.
1999-ben, a falu telepítésének százéves évfordulójára a hívek adakozásából sor került a templomtorony külső felújítására, amit a templom külső részeinek további felújítása követett. A templomépítés 100. évfordulójára a hívek adományaiból szintén sikerült kisebb munkálatokat végezni a templombelsőn és megoldani a harangok elektromos vezérlését, amelyet korábban több alkalommal is villámcsapás tett tönkre. Apatin község anyagi támogatásával és a szilágyi mesterek önkéntes munkájának köszönhetően 2007-ben sor került a templom villanyhálózatának, valamint a rossz állapotban lévő toronylépcső teljes cseréjére. Pásztor Zdravko és Asztalos Lóránt villanyszerelők, valamint Király Károly és Dudás Róbert ácsmesterek önkéntes munkája nélkül ez nem lett volna lehetséges. Ugyancsak meg kell említeni Molnár Dénes és Odry László nevét, akik önkéntes munkájukkal számos alkalommal járultak hozzá a hatalmas templomépület javításához. 2008-ban, szintén az apatini község anyagi támogatásával elindult a templom belső festésének restaurálása, amiből 2012-ig három bolthajtás készült, tehát a templomhajó fele készült el. 2010-ben a hívek adakozásából sor került az oltárok, a főoltárkép, valamint a szobrok restaurálására. A Szilágyin működő oltáregyletek, illetve egy-egy család vállalta magára az oltárok és a szobrok felújítását.
A templomtéren álló, rossz állapotban lévő egykori Keresztelő Szt. János kápolna 2008-ban újult meg és kapott egy međugorjei Szűz Mária-szobrot. A falu névadója, Szilágyi Dezső szobrát a falualapítás 110. évfordulójára sikerült restaurálni szegedi jogászok és Király Sándor nagybaracskai polgármester anyagi támogatásából.
A kishegyesi születésű Kurin István kupuszinai − szilágyi plébánost 2014-ben szentelték pappá. Az adai Szentháromság plébániára Szauer Miklós mellé került, ahol másfél évig maradt, onnan 2015. december 6-án került Szilágyira, ahol addig Orcsik Károly volt a plébános.
− Hét évvel ezelőtt, amikor idejöttem, 330–350 magyar és kétszer annyi szerb ajkú élt a faluban, de lassan elfogyunk. Ha azt mondom, hogy 1990-ben 1200 magyar élt Szilágyin és színmagyar falu volt, akkor a mostani adatok lesújtóak, hiszen már 300-an sem vagyunk. Annak idején (1991-ben) itt vonultak a tankok a főutcán, több konfliktus is volt, akkor sokan megrémültek s elköltöztek. Főleg Kanadában, Norvégiában, Svédországban, Németországban stb. települtek le. Aki elment, az nem jött vissza, esetleg a temetőben nyugvó hozzátartozók sírját látogatni jár haza. A többiek pedig munkalehetőséget és jövőt keresve mentek el. Így lettünk mi is a szórványmagyarság része, ahol sokkal nehezebb magyarnak maradni és többet kell tenni azért, hogy megtartsuk a kultúrát, a hagyományokat, a vallást. Már a polgármester és az iskolaigazgató sem magyar, elfogytak a magyar gyerekek, az itteni magyarságnak nincs jövőképe. Mindez nem csupán itt érezhető, hanem globális probléma, amit szerintem a délvidéki magyar értelmiségiek közösen egy igazi, jól átgondolt és tervezett stratégiával meg tudnának oldani. Nagyon sokat segített az itteni magyarságon a Prosperitati Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap stb., viszont ki kell mondani, hogy a segítség 20 évet elkésett. Nem szeretnék dobálózni a gondolatokkal, de az biztos, hogy ha ez a segítség, vagy nevezzük támogatásnak, két évtizeddel ezelőtt érkezik, amikor még 800 magyar élt a faluban, akkor biztosan nem lett volna ilyen nagy mértékű az elvándorlás.
Kurin István atya, szilágyi és kupuszinai plébános (Fotó: Paraczky László)
A templomban szerdánként és vasárnaponként van mise. Az atya elmondta, Szilágyin vasárnap 9 órakor misézik, majd Kupuszinára megy, ahol 10 óra 30 perckor van szentmise.
− Szilágyin átlagban 50–55 fő jár szentmisére, három hittanos diákunk van. Ők az iskolában összevont tagozaton tanulnak, az 5-6 felsős diák viszont naponta ingázik Kupuszinára. Évente mindössze egy, esetleg két keresztelő van, ők is általában külföldről jönnek haza, a temetések száma viszont 20–25 évente. Évente egy esküvő van, idén is egy volt, mindkét fiatal helyi, de már átköltöztek Apatinba. Nem tudjuk, hol fognak megállni, de visszajönni nem fognak. Bérmálkozás volt az idén, és ahogy a dolgok állnak, erre egyelőre nem számíthatunk, elsőáldozónk viszont három lesz. A kántor, Antalovics Zsuzsanna, vasárnaponként kijár Szilágyira, egyébként zeneiskolában tanít. A templomról tudni kell, hogy a legfontosabb munka jelenleg a nedves falakkal van, kívülről le kell szedni a vakolatot, elszigetelni, majd újravakolni. A plébánia épülete belülről szolid állapotban van, de ezt is kívülről fel kellene újítani – sorolta a plébános.
Közben elmondta azt is, hogy itt annak idején lápos, mocsaras vidék volt, ezért a templom helyét alaposan feltöltötték földdel, az épület alapjai hatalmas fenyőfa cölöpökre kerültek, vagyis az akkori szakemberek nem bíztak semmit a véletlenre, ennek köszönhetően a falak ma is szilárdan, stabilan állnak. 2016 tavaszán egy vihar levitt 200 db a cserepet a tetőről, ezt az önkormányzat kifizette, a következő évben viszont a tető másik oldalával történt ugyanez, ezt a másik önkormányzat fizette ki.
− Ezt követően a pasztorális tanáccsal olyan határozatot hoztunk, hogy kivizsgáljuk, mi a baj a tetővel, és csak akkor derült ki, hogy a tetőanyagon annak idején spóroltak, a cserepek nem lettek rögzítve, a torony mellett beázik a tető stb. Így jutottunk el addig, hogy a teljes tetőt felújítottuk és elszigeteltük. Mindent összegezve belülről a templom viszonylag jó állapotban van, a templomhajót és a szentélyt két évvel ezelőtt újrafestettük, jelenleg a külső vakolat szedése folyik.
Az idén több terv is megvalósult: a templom négy ajtaját teljes egészében restauráltuk, hiszen azok egyidősek a templommal és folyamatosan ki vannak téve az időjárásnak, továbbá fontos elmondani azt is, hogy átfestettük és felújítottuk az 1912-ben épült kálvárián a kereszteket és a stációkat, így a kálvária is rendben van – magyarázta a szilágyi plébános. Elmondása szerint a második világháború után elkobzott és a tíz évvel ezelőtt visszakapott termőföld bérletéből folyamatosan spórolnak a templom külső és belső karbantartására, amiről bárki meggyőződhet.
Felhasznált irodalom:
1. Silling István: Nyugat Bácska Kollégium, Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016, 161-176.o.
2. Dampfinger Irén: Szilágyi telepes község története, Szilágyi Helyi közösség, 2006.
3. Lanji Kalman: Apatin i okolina, Kiadó: Opštinski kulturni centar, Apatin, 2004, 127. old.
Nyitókép: A szilágyi templom belső felújítása 2019-ben (Fotó: Paraczky László)
