Tornyoson 2016-ban nyílt meg a Magda-Lak, amelyet Szabó Magda nyugalmazott óvónő alapított meg. A különféle tárgyakat és eszközöket a tulajdonos több mint 45 éve gyűjti. Az elmúlt évtizedekben minden olyan tárgyat megvásárolt, vagy valamilyen módon beszerzett, amely a régi időket hozza vissza napjainkba. A tájház célja, hogy bemutassa a már leköszönt korok szokásait, tárgyait, azokat, amelyekre talán már csak a dédszüleink emlékeznek. Érdemes a Magda-Lakba ellátogatni, hiszen láthatunk mindenféle mesterséghez szükséges felszerelést. A szövőszékek a zárt teraszon kaptak helyet, de a gangon megtalálható minden olyan eszköz is, ami a borkészítéshez szükséges. A házban polgári és paraszti szobák vannak berendezve, természetesen az adott kornak megfelelően. Az épületbe belépve a konyha fogad bennünket, majd a tiszta szoba és a lakószoba következik. Ottjártamkor a gyerekkorom emlékei jutottak eszembe, mintha a nagyszüleim házába léptem volna be. A szekrények roskadásig megpakolva különböző dísz és használati kerámia és porcelán tárgyakkal, az ágyakon pedig az óriási párnák kaptak helyet, amelyeken a huzat kőkeményre volt kikeményítve. Szabó Magda körbevezetett minden helyiségben, és részletesen bemutatta nekem a tájházat. Különböző tárgyakat húzott elő a szekrény mélyéről és tette fel a kérdést, hogy tudom-e vajon, mire való. A legtöbb esetben a válaszom nemleges volt, de rengeteg új információval gazdagodtam a látogatásomkor.
A tájház ablakai Szabó Magda nagyszüleié voltak, amelyeket Bánátból hozott át Tornyosra (Gergely Árpád felvétele)
Elmesélte, hogy falusi földműves családban nőtt fel, olyan helyről származik, ahol a három generáció még együtt lakott. Hozzátette, hogy számára a házban minden teljesen természetes, hiszen ezen hétköznapi eszközök és szokások között nevelkedett.
– Örömmel emlékszem vissza a tájház megnyitásának pillanatára, akkor mutattuk be a paraszti és polgári részleget, valamint a gangot és a kamrát is. Az épületet 2010-ben kezdtem el átalakítani és végül 2016-ban lett kész. Sokáig kerestem megfelelő épületet, ahová a tájházat berendezhetném, de aztán rájöttem, hogy itt áll az udvarban, csak át kell alakítani. Ahol most a szobák vannak, azok egykor disznóólak voltak. Mind átalakítottuk őket, és végül kialakult a Magda-Lak. Eladtam egy darab földet, az árából mestert fogadtam, és így szépen sorjában, szobáról szobára haladtam az átalakítással. Az itt beszerelt ablakokat még Bánátból hoztam át, ezek a nagyszüleimé voltak. Kemencét és rakott sparheltot készíttettem, egyszóval mindent megcsináltam. Fontos megjegyezni, hogy mindig is ragaszkodtam a régi szokásokhoz, a dalokhoz, a tárgyakhoz, az ünnepekhez és mindenhez. A nagyapa 1882-ben, a nagyanya pedig 1888-ban született. Az évek változásai során végig megmaradt az a paraszti falusi közeg, amelyben én is felnőttem, és ez nagy hatással volt rám. Most rohanó világban élünk, akkoriban komolyabbak voltak a családon belüli szabályok, hogy mit és hogyan csináljunk. Munkára lettünk nevelve, és ez bennem maradt, hogy ezt így kell csinálni. Otthonról az örökségem elhoztam magammal, a tárgyakat pedig elkezdtem gyűjteni. Amikor megláttam valakinél valami olyat, amihez emlék kötődött, akkor azt rögtön megvettem. Történetek és emlékek kapcsolódnak ezekhez, azért is őrzöm őket. Azért adtam a helynek a Magda-Lak nevet, hogy fennmaradjon legalább a nevem az utókornak, valamint szerbre is könnyű lefordítani – mondta Szabó Magda.
A konyha a régi időknek megfelelően van berendezve (Gergely Árpád felvétele)
A tulajdonos hozzátette, hogy minden évben részt vesz pályázatokon és minden második évben pozitív elbírálásban részesül.
– Szerencsére az idén újból nyertem, és szeretném teljesen befejezni az építkezést. Tervezem, hogy végre rendesen működő tájház legyen. Igazából most is nyitva van, de annyi holmi van, hogy a berendezett helyiségekbe össze van zsúfolva minden, mert nincs elengedő helyem. Amint készen lesznek az új szobák, azokba is bepakolok, és végre elnyeri a végleges formáját a tájház. Szeretnék egy babamúzeumot is kialakítani az egyik helyiségben. A régi babákat különböző helyzetekben mutatom majd be, amely egy adott kort fog ábrázolni. A történetüket ismertetem, amely erre a vidékre volt jellemző. A nagyobbakon Vajdaság népviseletét szeretném reprezentálni, például lesz doroszlói, gombosi, zentai viselet is. Mindemellett a hétköznapi élet részeit is, például az aratást, vagy egy lakodalmas menetet szeretnék a babákkal bemutatni, hagyományos életmozzanatot, de ehhez rengeteg idő kell. Több mint 400 babám van, szóval igen részletes lesz a kiállítás, és ha minden jól megy, a következő év őszére kész lesz a babamúzeum. Érdemes kiemelni, hogy minden olyan tárgyat amelyet a kész szobákba rakok be, azokat előbb restaurálom. Folyamatosan érkeznek az új tárgyak az idősebbektől, mert nem akarják, hogy elvesszen. Generációkon keresztül őrizték az elődeink, de manapság már szinte mindent kidobnak az emberek. Amikor hozzám elhoznak valamit, akkor én felírom, hogy kitől van, micsoda az, és kinek a hagyatékát képezte, valamint azt is, hogy hozzám mikor került. A legrégebbi tárgyam a tájházban egy 6 személyes porcelán ebédlőkészlet Mária Terézia korából, emellett van egy könyvem az 1800-as évek elejéről és egy asztali cimbalom, amely körülbelül 200 éves. Akit érdekel a tájház és régi történetek-mesék, azok nyugodtan eljöhetnek megnézni. A látogatás előzetes egyeztetéshez kötött, de mindenkit szívesen látok, csak arra kérem a jelentkezőket, hogy szánják rá az időt, mert ezt két óra alatt nem lehet végignézni. Minden tárgyról tudok mesélni, történeteket kapcsolok hozzájuk és ez időigényes – tette hozzá Magda néni.
A polgári szoba (Gergely Árpád felvétele)
A beszélgetésünk során felhívta a figyelmet arra, hogy ebben az évben rendezte meg a Magda-Lak hetedik gyermektáborát.
– A tábort azért kezdtem el évekkel ezelőtt, mert bőséges tudással és információval rendelkezem, amit kár lenne nem továbbadni a felnövő generációnak. Az egyhetes tábor ideje alatt különböző mesterségekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, például a szövéssel, a gyékényezéssel, a nyomdászattal, a babakészítéssel, a gölöncsérkedéssel és a kosárfonással stb. Ha játékos formában tanulnak a fiatalok, és van sikerélményük akkor sokkal kitartóbbak. Fel kell kelteni az érdeklődésüket, mindegy, hogy milyen nehéz dolgot tanítunk, ha úgy adjuk elő, hogy az könnyű lesz, akkor megfogja őket a tudás. A táborok sokat fejlődtek az évek alatt. Emlékszem a legelsőben a gyerekek a felnőttekkel együtt érkeztek, de hamar rájöttem, hogy úgy nagyon sokan vagyunk és nem férünk el. Minden évben a zentai Rozetta Kézműves Egyesületből eljönnek az asszonyok és segítenek foglalkozni a gyerekekkel. Egy hétig reggeltől kora délutánig vannak itt a gyerekek a nyári szünetben, ami elégnek bizonyult. Ilyenkor a mesterségek tanulása mellett természetesen a játékokra is időt szakítunk, valamint mindig van uzsonna is. Az idén 47 gyerek érkezett a táborba, tavaly pedig 55-en voltak. A tornyosi lányok minden héten kedden eljönnek és velük külön foglalkozom. A Réti Boglárka nevet választották a csoportjuknak és mindent a nulláról kezdtünk. Először horgolni tanultunk és egészen addig csináltuk, amíg teljesen el nem sajátították a szakma csínját-bínját. Addig soha nem kezdünk bele egy másik mesterségbe, amíg az első nem megy rendesen. A felnőtteknek évente kétszer van tábor, egy tavasszal, egy pedig ősszel. Mindezek mellett a gyermekhét alkalmával mindig ellátogatok az iskolákba, ahol a régi mesterségekre tanítom a diákokat – mesélte büszkén Szabó Magda.
A Magda-Lakban várhatóan évente legalább két kiállítás lesz különböző pannókon a tájház gyűjteményéből. A tájház működését a Bethlen Gábor Alapkezelő, valamint a tartomány és Zenta község támogatta az utóbbi években.
Nyitókép: A tornyosi Magda-Lak 2016-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt (Gergely Árpád felvétele)
