Sülve-főve együtt!

Ha veszünk egy adag szakmai alázatot és adunk hozzá nagy adag profizmust, kreativitást, eltökéltséget, majd megfűszerezzük a minőségre való maximális törekvéssel, abból rossz nem sülhet ki. Ha mindezen hozzávalókat megkétszerezzük, akkor kapjuk meg a választ a Finko Mafinko termékek egyre növekvő népszerűségének kérdésére. Az ötletesen megkomponált és igényesen kidolgozott tortacsodák, a katonás rendbe állított ínyencségek, aprósütemények és sós falatok, továbbá a folyamatosan bővülő, elégedett vevőkör két fiatal hölgy, Szabó Krisztina és Szabó Renáta munkáját dicséri. Bizton állítható, hogy ezeknek a finomságoknak a dinamikusan felfelé ívelő sikeressége kettejük szerencsés találkozásának köszönhető, hamar kikristályosodott előttük ugyanis, hogy közösen szeretnének önálló útra lépni. Céljukat világosan látják, a megvalósítás útján pedig azóta is nagy magabiztossággal és hatalmas lelkesedéssel járnak. 

A Finko Mafinko-lányok közötti egység azonnal nyilvánvalóvá vált számomra is, amikor beszélgetésre invitáltam őket. Egymás szavait kiegészítve, egymás gondolatait befejezve fogalmazták meg azt az értékrendet, amely mentén ki szeretnék bontakoztatni a kreativitásukat, lelkesen vallottak a munkájuk iránt érzett szeretetről, amelyet a fő motivációs erőnek tartanak ezen az úton. Kitértek arra is, hogy életükben a rengeteg kapcsolódási pont közül az egyik éppen az, hogy pályaválasztás során egyáltalán nem a cukrászat irányába indultak el. Krisztina az Újvidéki Egyetemen, grafikai mérnök és tervezés szakon végzett, Renáta pedig közgazdasági technikusként fejezte be a középiskolát, majd a jogi tanulmányok útjára lépett. Ott döntötte el, hogy visszakanyarodik gyerekkori vonzalma, a konyhaművészet felé.

‒ A találkozásunk nem volt teljesen zökkenőmentes ‒ kezdte a visszaemlékezést Krisztina. ‒ Éppen szabadságon voltam, amikor Renátát is felvették abba a temerini cukrászdába, ahol én már egy ideje dolgoztam. Amikor visszatértem a munkahelyemre, Renáta olyan magabiztos attitűddel fogadott, mintha én volnék az újonnan érkező. Ez jócskán bántotta az önérzetemet – tette hozzá mosolyogva.

‒  A mi munkánk több fázisból áll, ezért nagyon nem mindegy, hogy a melletted dolgozó kolléga hogyan végezte el a saját részét ‒ vette át a szót Renáta. ‒ Mint kiderült, mindketten maximalisták és határozottak vagyunk a munkavégzésben, ez pedig a kezdetekben ellenérzéseket váltott ki belőlünk egymás iránt, de szerencsére csupán néhány napra volt szükségünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire hasonlóan gondolkodunk. Az életben és a munkában is hasonló értékeket követünk, ami nagyon fontos a közös munka során ‒ vázolta fel a köztük lévő, munkakapcsolaton jócskán túlmutató barátság alapjait Renáta.

Krisztinát és Renátát vargabetűk és komoly döntések vezették odáig, hogy mára mindketten professzionális szinten foglalkozhatnak azzal, amit a legjobban szeretnek. Az édességipari szolgáltatásokban bővelkedő piacon nem egyszerű kiugorni a mezőnyből. A lányoknak azonban nem okozott nehézséget megfogalmazni, miben tudnak ők újat nyújtani.

‒ Grafikus végzettségemnek köszönhetően van bennem egy erős művészi vonal, tehát alapból van egy határozott, vizuális értékrendem. Számomra döntő fontosságú, hogy a termékeink vizuálisan is megfeleljenek egy bizonyos mércéknek. Természetesen a megjelenés minőségét követnie kell az ízeknek is. Mikor megrendelés érkezik, legtöbben konkrét elképzeléssel, vagy képpel érkeznek hozzánk. Mi abban az esetben is úgy próbáljuk megvalósítani az ügyfél elképzelését, hogy valamit a saját kreativitásunkból is hozzáadjunk, minket is tükrözzön a végeredmény ‒ hangsúlyozta Krisztina.

‒ Ki tudunk emelkedni saját fejlesztésű receptjeinkkel is ‒ közelítette meg a kérdést az ízek irányából Renáta. ‒ Persze a jól bevált, klasszikus ízekkel is dolgozunk, egy dobostorta például nem lehet másmilyen, mint amit megszoktunk. A modern torták esetében viszont nagyon sokat kísérletezünk ízekkel, állagokkal és vannak már olyan édes és sós süteményeink, amelyeket bátran nevezhetünk saját, szerzői munkának. Nagyon szeretünk beszélgetni, kommunikálni, szeretnénk elérni a jövőben, hogy ügyfeleink minél jobban megbízzanak bennünk és szabad kezet adjanak nekünk, mert úgy érezzük, akkor tudunk igazán szárnyalni. Volt már több olyan alkalom, amikor szabadon ráhangolódhattunk az ügyfél elképzelésére, és azok voltak a legnagyobb sikerélmények mindkét fél részéről ‒ fejtette ki Renáta, majd azt is hozzátette, rengeteg munka, idő és kísérletező kedv szükséges az új receptek kidolgozásához, ugyanis nem minden sikerül elsőre, ehhez a folyamathoz a kudarcélmények is ugyanúgy hozzátartoznak. Egymást támogatva azonban mindig túl tudnak lendülni az esetleges sikertelenségeken is.

Egymás szavát megerősítve mesélték el azt is, hogy az új ötletek születésébe a hétköznapok is besegítenek, hiszen mindennapjaik szerves része a munka, az otthoni főzések, sütések alkalmával is lehet kísérletezni, a barátok, családtagok pedig maximálisan támogatják őket. Abban is, hogy őszintén elmondják a véleményüket minden kísérlettel, vagy újítással kapcsolatban. A lányok elmesélték, hogy valójában Krisztina édesapja mondta ki egy családi ünnepség alkalmával, hogy ideje lenne nevet és keretet adni a közös munkának, ideje lenne felvállalni azt.

‒ Egy darabig szinte láthatatlanok voltunk, mert a meglévő munkahelyünk mellett nem volt lehetőségünk maximálisan a saját projektekre koncentrálni ‒ fogalmazott Krisztina. – Aztán elhatároztuk, hogy 2023 a mi évünk lesz, és novemberben Finko Mafinko néven bejegyeztettük magunkat szervezetként, de addigra már megjelentünk a közösségi oldalon is. Jelenleg egy professzionális, minden előírásnak megfelelő konyha kialakításán dolgozunk, ezt önerőből valósítjuk meg, de részt szeretnénk venni a Prosperitati Alapítvány pályázatán, valamint a hazai lehetőségekkel is szeretnénk élni. Egyelőre kutatjuk a számunkra legmegfelelőbb megoldásokat, építjük magunkat, különböző kiállításokon, gasztrorendezvényeken veszünk részt ‒ magyarázta Krisztina, példaként említve a beszélgetésünk előtti napokat, amikor éppen egy újvidéki rendezvényen mutatkoztak be termékeikkel, amelyeket az utolsó pillanatokban fejeztek be. Hogy minden friss legyen, néhány éjszakát bizony fel kellett áldozniuk a munka oltárán.

‒ A minőség egyik meghatározó feltétele, hogy friss terméket kínáljunk, a másik tényező pedig az alapanyag, amelynek a minőségéből szintén nem engedünk, sőt képesek vagyunk akár napokig kutatni a legmegfelelőbb alapanyagok után ‒ vette át a szót Renáta. ‒ A konyha felszerelésekor is fontos volt számunkra, hogy korszerű és megbízható gépeket szerezzünk be, mert csak így tudjuk a megfelelő minőséget kínálni, és így tudunk már most eleget tenni a legváltozatosabb megrendeléseknek, legyen az nagyobb rendezvény, vagy egyetlen torta, süteményasztal, esetleg sós falatokból készült összeállítás – folytatta, hozzátéve, reményeik szerint a minőséggel szemben támasztott mércéjük is a védjegyükké válik majd. 

‒ A végső célunk a saját cukrászda. Azzal is megpróbálunk majd kitűnni az átlagból, és az általunk kínált sütik mellé olyan tartalmakat is szeretnénk majd beemelni, amelyek különleges élményekkel ajándékozzák meg a vendégeinket. De erről egyelőre csak rébuszokban tudunk beszélni, konkrétumokat most még nem szeretnénk elárulni ‒ vetítette előre a terveiket kissé titokzatosan Krisztina.

‒ A megrendelések által pedig szeretnénk minél nagyobb területet lefedni, szerencsére érkeznek a megrendelések egyre messzebbről is, bízunk benne, hogy ez a kör a jövőben még tovább bővül majd ‒ tette hozzá megkérdőjelezhetetlen optimizmussal a hangjában Renáta, akivel mindebben Krisztina is egyetértett.

Miközben beszélgettünk, egyre erőteljesebb csodálattal figyeltem a folyamatos csillogást Krisztina és Renáta szemében. Lelkesedésük üdítő jelenségnek számít, különösen manapság, amikor a pesszimista hangok jóval erőteljesebben vannak jelen a mindennapjainkban, és a vállalkozó kedv hiányának jelei is igencsak hangsúlyosan lelhetők fel az üzleti szférában manapság. Úgy gondolom, a munka iránti elkötelezettség, a kreativitás, az ambíció és a kitartás különleges kombinációja önmagában is sikerre vezethet egy-egy kiváló kezdeményezést, nem beszélve a Finko Mafinkóról, amelynek esetében mindez még meg is kétszereződik. Ezzel együtt szívből remélem, hogy a legközelebbi kóstolót már nem a szerkesztőségi íróasztalnál, hanem egy sokkal elegánsabb helyen, mondjuk, a Finko Mafinko cukrászdában fogyaszthatom majd el!