A vajdasági városházákat és községházákat bemutató sorozatunkban azoknak a különleges épületeknek a történetével és legfőbb sajátosságaival ismerkedhetnek meg olvasóink, amelyekhez hasonlók az egykori történelmi Magyarország egyéb területein is fellelhetők, és többségük ma is meghatározó eleme az adott település városképének. Tartományunk ezen épületei amellett, hogy a települések szimbólumai, a közigazgatás színhelyei is egyben. Sorozatunkban igyekszünk érdekes információkat felfedni a patinás épületekről, amelyeknek falai megannyi izgalmas történetet rejtenek magukban. Ezekről tájékozódhatnak olvasóink hétről hétre a Magyar Szó Hétvége mellékletének hasábjain.
Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT érhető el!
Óbecsén, a város központjában található főtéren több régi épület is ékeskedik. Az északi oldalon a Nagyboldogasszony római katolikus templom látható, keleten pedig az 1858-ban épült Szent György ortodox templom három tornya magasodik az ég felé. Az első nádtetejű katolikus templom 1763-ban épült Óbecse központjában, ennek a helyén 1830-ban építettek új templomot, melynek védőszentje Nagyboldogasszony lett. Ezenkívül itt található még az óbecsei Városi Színház épülete is, amely a település egyik legrégebbi építménye. Az épület eredetileg a magisztrátusnak adott otthont, később kaszárnya is működött benne. Ezt követően ebben az objektumban nyílt meg a híres Central Hotel, amely a szállodai és vendéglátói szolgáltatások mellett a szerencsejátékokhoz, valamint a világ legrégebbi mesterségéhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások széles skáláját is kínálta vendégeinek. A Fő utca felőli épületrészben évtizedek óta az Óbecsei Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola működik. A főtér egyik ékessége napjainkban is a községháza, amely a tér nyugati részén húzódik, és amely a helyi közigazgatás központja is egyben.
Az óbecsei községháza egyik legszebb helyisége, a díszterem
– A mostani községházának a felépítéséről 1881-ben hoztak határozatot, és még abban az évben el is kezdték az építési munkálatokat az újonnan kialakított főtéren, ugyanis valamikor a városközpont a gimnázium és a Tisza közötti részen helyezkedett el. Az épület felépítése, kialakítása körülbelül három évig tartott. Klein Schoti, egy német-zsidó szármázasú személy volt a tervezője, a kivitelezője pedig Makai Endre budapesti építész. Ami az épület külső részét illeti, ugye a századfordulón járunk, így magán hordozza a neobarokk és a neoreneszánsz építészeti formák jegyeit, ugyanakkor észrevehetőek bizonyos neoklasszicista építészeti formák és más stílusok jegyei is. A külső részeknek nagyon jellegzetes formái az ablakok köré, a tetőszerkezet alá beépített formák, amelyek a barokk korszakra voltak jellemzőek, de megtalálhatóak háromszög formájú és félkörös boltívek is, amelyek szintén a neoreneszánsz, illetve a neobarokk jellegzetességét viselik magukon. Az ablakok felett, valamint az ablakok jobb és bal oldalán is virágmotívumok láthatók, amelyek külön díszes kinézetet adnak magának az épületnek. A községháza egy másik különlegessége, ha a főtérről nézzük, az árkádos bejárat. A polgárok megszokták, nap mint nap elmennek alatta, senki nem figyel oda különösebben, de ezek a vaskos oszlopok, amelyek tartják az épület emeletének egy részét, azok is külön is díszítést kaptak, mintha kőből lennének. Tulajdonképpen ezeknek is tégla az alapja, mint az épület teljes szerkezetének. Ezek az árkádok tartják a községháza dísztermét, amely egy kicsit kiszögell magából az építményből, és ezzel is hozzájárul a díszterem belső terének a megnagyobbításához. A díszterem jobb és bal oldalán található egy-egy erkély, amelyeknek a maguk korában valószínűleg funkciójuk is volt, ki tudtak menni a városatyák, és innen intéztek beszédet a néphez. A legtöbb városháza esetében, például Újvidéken is, a tűztornyot, ahogy annak idején hívták, később pedig óratoronynak, csak később építették hozzá a városházához, míg Óbecsén ez egy időben épült a községházával. Ez egy négyszögletű alapszerkezetre épített torony, ami végül nyolcszögletűbe zárul. A felső része körül egy kilátó fut körbe. Valamikor a tűzoltóság is a városházán működött, és a tűzoltóság felszerelése a városháza udvarában kapott helyet. A tornyot körbevevő erkélynek is megvolt a maguk szerepe, hiszen a tűzoltók mindig szolgálatban voltak, és egymást felváltva pásztázták a területet, figyelték, nem történt-e valahol tűzeset. A torony később kapott órát, így lett belőle óratorony – mesélte Ferencz Edvin, a helyi önkormányzat munkatársa, turistavezető.
Eredeti cserépkályhák a valamikori alapítványi palotából
Ahogy az árkádok alatt belépünk a községháza épületébe, átsétálva az első helyiségen, egy eredeti, bordó márványlépcső tárul elénk. A lépcsőházat többször is átfestették az elmúlt években, az 1960-as és 1970-es évek modernizmusához alakították át.
– A díszítéseket leszedték, a lépcsőházban csupán a lépcső az eredeti. Ahogy feljövünk a lépcsőn, a folyosóra lépve még az eredeti, sárga és fekete lapok fogadnak bennünket, ami a kornak a klasszikus jellegzetessége volt: a sárga és a fekete a Habsburg-ház színei voltak, a hovatartozást idézték meg azok előtt, akik végigmentek ezen a folyosón. Maga az eredeti városháza egy L alakú épület, úgy kívül, mint belül. Az udvar felőli részt is díszítették. Ami a benti helyiségeket illeti, az épület jelenleg is megőrzött, egyik legszebb terme a nagyterem, illetve díszterem, valaki csak házasságkötő teremnek hívja, ugyanis ebben a teremben történnek meg a házasságkötések, emellett itt ülésezik a községi képviselő-testület is. A nagyterem talán az egyetlen olyan helyiség, amely többé-kevésbé megmaradt az eredeti formájában, pompájában. A leglátványosabb és legszebb része a mennyezete, jómagam a firenzei reneszánsz palotáknak a mennyezetét láttam hasonlóan díszítve. A színeket illetően ugyan eltér, de motívumokban, stílusában egy az egyben hozza ezeknek a palotáknak a belső kialakítását, a festészetét. Szinte teljes mértékben növényi ornamentumokat festettek a mennyezetre, a mennyezetről virágmotívumokként, virágbimbókként lógnak le a díszítések, ezt pedig mindenki megcsodálja. A plafont stilizált oszlopok tartják, ezeknek az oszlopoknak nagyobb funkciója nincs, az oszlopfőkön ugyanolyan korinthoszi motívumok találhatók, mint amelyek a városháza külső részén is felfedezhetők, azzal, hogy ezek az oszlopfők a belső térben festve vannak, és aranyozott motívumok láthatók. A mostani falfestés nagyon hasonlít az eredetire, a festők nagyon jó munkát végeztek. Egy nem hétköznapi, nagyon díszes, jó szakembereket dicsérő munka látható a községháza dísztermében. Az 1960-as, 1970-es években az akkori politikai rendszer azt kívánta meg, hogy egy háromosztatú teremmé váljon a nagyterem, hiszen annak idején különböző bizottságok alkották az akkori képviselő-testületet. Műanyag borítású, szürke székek voltak, kihúzható táblával, esztétikailag sem voltak a nagyteremhez méltóak, illetve elavultakká váltak. 2013-ban, 2014-ben megpróbáltuk visszaállítani a díszterem eredeti kinézetét, ekkor lettek kicserélve a székek, illetve új borítást kapott az elnöklő asztal és a szószék is, valamint az épület korához és stílusához megfelelő függönyöket kerestünk – mondta a helyi önkormányzat munkatársa.
A mai községháza épülete több mint ötven méter hosszan húzódik végig Óbecse főterén, ez azt jelenti, hogy sokkal hosszabb, mint az eredeti városháza. Az eredeti városháza annak idején a Jović Eufemija bárónő klasszicista stílusban épült palotája mellé épült.
A sárga és fekete csempék az emeleti folyosón
Az eredeti, bordó márványlépcső
– Jović bárónő alapítványi palotáját a pravoszláv egyházra hagyták, viszont nem sokkal később rájöttek, hogy az ingatlan rossz állapotban van, és nem méltó ahhoz az alapítványhoz, amelyet a házaspár létrehozott. 1894-ben építették újjá a jelenlegi alapítványi palotát. A palota eredetileg egy földszintes épület volt, de később kapott egy emeleti részt is, 1902-ben pedig kibővítették, építettek hozzá még egy épületszárnyat. Az alapítványi palota földszintjén eredetileg is üzlethelyiségek kaptak helyet, az emeleti részen pedig az alapítványi irodák voltak. Korhű épület az is, de jóval egyszerűbb belső kialakítással, mivel alapítványról volt szó. Ami külön figyelmet érdemel, az a hat darab eredeti, gyönyörű cserépkályha. Ezeket bizonyos irodákban még most is meg lehet tekinteni. A községháza és a palota eredetileg két, teljesen különálló épület volt, és valamikor a második világháború után nyitották egybe őket. Az alapítványi palotában a földszinten jelenleg is üzlethelyiségek működnek, a községháza épületének földszintjén van a kataszteri hivatal, illetve az önkormányzatnak különféle osztályai. Az épületegyüttes egész emeleti részén, minden egyes helyiségben az önkormányzat osztályai foglalnak helyet. Az óbecsei városháza alapkövének letételénél a közösség akkor közkedvelt papját, Szulik Józsefet kérték fel arra, hogy áldja meg az alapkövet. Szulik József akkor alkalmi beszédében kiemelte: „Legyen a városháza Óbecse világítótornya, hogy a belőle hangzó intézkedések, rendeletek óvják a lakosságot minden törvénytelen, vétkes cselekedettől, s így minden anyagi s lelki veszélytől, hogy kijelöljék a város lakosságának a valódi béke és boldogság kikötőjét”. Ez egy olyan gyönyörű idézet, amelyhez az itt működő közigazgatásnak mindenkor kötelessége lenne tartania magát – zárta beszélgetésünket Ferencz Edvin.
Az óbecsei községháza épületén jelenleg is zajlanak felújítási munkálatok: a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet és Óbecse község önkormányzatának köszönhetően a tetőszerkezetet és az óratornyot is restaurálják.
Nyitókép: Az óbecsei községháza épülete, fotó: Ótos András
