„Május elsejére – amint ismeretes – új időszámítás lép életbe, ami abból áll, hogy április harmincadikán az éjféli idő egy órával előbb következik be, mint rendesen. Vagyis tizenegy órakor már éjfél van. Ami függetlenül a csillagoktól, a nap keltétől és nyugtától, egyszerűen úgy történik, hogy az ember egy órával előbbre igazítja az óráját. Az új időrendnek gazdasági okai vannak, s természetesen az egész óraigazitási művelet a háborúval van kapcsolatban. Korábban kell elkezdenünk a munkát; a tavaszi és nyári világosság természeti előnyeit ki kell aknáznunk, s nem lesz szükségünk szén- és gázpazarlásra – legalábbis nem olyan mértékben, mint eddig –, az esti munka egy órával előbb fog befejeződni, ugyancsak a nap ingyen világítása mellett.”
A fenti sorok a Pesti Hírlap című napilap 1916. április 30-ai számából származnak, és arról adnak hírt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, valamint a Német Császárság területén először vezették be a nyári időszámítást. Ebből a rövid ismertetőből is kiderül, hogy az óraátállítás bevezetését kőkemény gazdasági érdekek motiválták.
1916 óta több mint száz év telt el, az órákon azóta is minden tavasszal, valamint ősszel tekergetjük a mutatókat. Ugyanígy, amióta elkezdtük az óraátállítást, szüntelenül folyik a vita annak vélt és valós előnyeiről és hátrányairól. Manapság egyre nagyobb és hangosabb azoknak a tábora, akik azt állítják, hogy az óraátállításnak már koránt sincs olyan jótékony hatása a gazdaságra, mint a XX. század elején, sőt inkább több a hátránya, mint az előnye. A gazdasági érvek mellett azonban fontosabb kiemelni, hogy a szakértők szerint az óraátállítás az ember egyik legnagyobb kincsére, az egészségére is befolyással van. Kutatások bizonyítják, hogy a nyári időszámításnak a többségre nézve káros élettani hatásai vannak, az növeli ugyanis az úgynevezett „szociális jetlaget”. A szociális jetlag pedig egyszerűen megfogalmazva azon két időpont közötti különbséget jelenti, amikor megszólal az ébresztőóra, illetve amikor magunktól felébrednénk.
A kutatási eredmények egyértelmű összefüggéseket mutatnak e mutató és a nyugati társadalmakban előforduló civilizációs betegségek között. Az óraátállítás tünetei között szerepel a kellemetlen közérzet, a vég nélküli fejfájás, a koncentrációs nehézségek, ingerültség, depressziós hangulat, emellett felborulhat az ébrenlét-alvás ciklusa, de még az étkezésre, az anyagcserére is hatással lehet az óraátállítás. Mindezeket a tüneteket, problémákat a belső biológiai óra problémás, nehézkes alkalmazkodóképessége okozza. A tünetek egyeseket akár 10–14 napon át is kínozhat. Sőt a statisztikák szerint az óraátállítás utáni napokban gyakoribbak a közúti balesetek száma és nő a szívinfarktus előfordulásának aránya is. Az óraátállítás leginkább a kisbabákat, gyerekeket, az idős embereket és a krónikus betegségekben szenvedőket viseli meg, mivel szervezetük az átlagosnál nehezebben alkalmazkodik az átálláshoz.
Ilyen előzmények után 2018-ban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke kijelentette: az emberek akaratának megfelelően meg kell szüntetni az évenként kétszeri óraátállítást, és át kell térni az állandó nyári időszámításra. A következő évben az Európai Parlament már döntött is az óraátállítás eltörléséről, és két évet adott a tagállamoknak megegyezni, hogy a téli vagy a nyári időszámítást teszik-e véglegessé. Így a döntés értelmében a parlament az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács hatáskörébe utalta a közös döntés kialakítását. De mivel most hétvégén is át kell tekernünk óráinkat, nem nehéz kitalálni, hogy az óraátállítás eltörlésének ügyében az EU döntéshozói, mint oly sok más kérdésben, 2021-re nem tudtak közös nevezőre jutni. A svédek, a finnek és az észtek például egyeztetni kezdtek, hogy mint északi országok gyorsan egy nevezőre jutva közös álláspontot képviselhessenek. Svédország és Finnország között azonban időzónahatár húzódik, így előbbinek a téli, utóbbinak, valamint Észtországnak a nyári időszámítás lenne kívánatos. Sajtóhírek szerint két frakció is kialakult az ügyben: Belgium, Ciprus, Franciaország, Lengyelország, Magyarország és Portugália a nyári, Dánia, Finnország és Hollandia viszont a téli időszámításra való átállást támogatja, így pedig az eddiginél akár több időzóna is kialakulhatna az Európai Unión belül. Csehország kormánya végül megelégelve a tehetetlenkedést az elmúlt év szeptemberében bejelentette, hogy öt évig még biztosan folytatja a téli és nyári időszámítás váltogatását. A jelenlegi EU soros elnöki tisztét betöltő Franciaország és az őt követő Csehország sem kezeli prioritásként a kérdést. Tegyük hozzá, hogy a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború árnyékában az óraátállítás még annyit sem fog szerepelni az EU döntéshozóinak napirendjén, mint eddig. Így az idei március utolsó hétvégéjén is egy órával kevesebbet alhatunk, és sokunk a szokásosnál is fáradtabban kezdhet neki a hétnek. És úgy tűnik, még évekig nem hagyhatjuk békén az óráinkat, mert sajnos a politikai döntések sokszor az óramutatók járásánál is lassabban születnek meg. Pedig már csak az élettani hatásokat figyelembe véve is ideje lenne az óraátállítást a törtelemkönyvek lapjaira száműzni.
