Sokunkban még ma is elevenen élnek az egykori álarcosbálok, vagy ahogyan akkoriban neveztük őket, maszkabálok emlékei, amelyeknek valójában vajmi kevés közük volt a valódi álarcosbálokhoz, amikről csak jóval később, már felnőtt korunkban tudtuk meg, hogy milyenek, sokkal inkább olyan egyszerű kis óvodai vagy iskolai felvonulások voltak, amelyek során mindenki beöltözött valaminek és együtt ünnepeltünk. A lányok hercegnőkké, királylányokká meg cigány asszonyokká, a fiúk cowboyokká, robotokká meg különféle szuperhősökké lényegültek át, de voltak, akik állatok, köztük katicabogarak, macskák meg oroszlánok, rajzfilmhősök, köztük nindzsateknőcök, Tom és Jerry vagy Frédi és Béni, illetve olyanok is, akik ismert emberek, mint például Elvis Presley, Michael Jackson vagy Tina Turner bőrébe próbáltak bújni, kísérletük sikeressége pedig elsősorban attól függött, hogy a szüleik kreativitása miként tudta közös nevezőre hozni a gyermekük határtalan elképzeléseit a rendelkezésükre álló, a legtöbb esetben igencsak behatárolt lehetőségekkel. Akkoriban, a kilencvenes években ugyanis nem az volt a divat, hogy kész jelmezeket vásároltak volna a szüleink, nem is nagyon lett volna rá lehetőségük, hanem inkább az, hogy saját kútfőből próbálták megoldani a helyzetet, aminek eredményeként napokon, sőt néha heteken át készültek a jelmezeink, igaz, mi, gyermekek nem feltétlenül éreztük ezt különösebben nagy problémának, mert bár tisztában voltunk vele, hogy az, ami elkészült, nem volt mindig a lehető legtökéletesebb, a közös készülődés öröme és az együtt töltött idő élményszerűsége azonban kárpótolt bennünket, aminek köszönhetően talán sokkal inkább kötődtünk a saját jelmezeinkhez, mint ha valamelyik menő üzletben vásároltuk, vagy esetleg Kínából rendeltük volna azokat, igaz, az utóbbi akkoriban még nem is számított reális opciónak.
Azt máig sem tudom megítélni, hogy akkoriban mennyire ismertük a farsanghoz kötődő hagyományokat és szokásokat, ahogyan azt sem, mennyire voltunk tisztában azok jelentésével és jelentőségével, mindenesetre magát az ünnepet nagyon kedveltük, hiszen megtaláltuk benne önmagunkat, megtaláltuk benne azokat a momentumokat, amelyek számunkra, gyermekek számára is fontos üzeneteket tudtak hordozni, és talán éppen ezért váltunk érdeklődőkké és nyitottakká később, amikor már magunk is nagyobbak lettünk, a hozzá kapcsolódó valódi tartalmak megismerése iránt, amelyek ilyen módon észrevétlenül is belénk ivódtak, az életünk, a személyiségünk, az identitásunk részévé váltak, ugyanúgy, ahogy remélhetőleg észrevétlenül azzá válnak majd a felnövekvő generáció tagjainak is, akik a téma kapcsán a tévébe meghívott szakemberek véleménye szerint egyre kevesebb ismerettel rendelkeznek az ünnepeinkkel, illetve a hozzájuk kötődő hagyományokkal kapcsolatban.
Nyilvánvalóan túlzott optimizmusra vallana azt feltételezni, hogy a felvázolt probléma megoldása érdekében, valószínűleg sokkal inkább pusztán szórakoztató jelleggel, legfeljebb némi rejtett edukatív célzattal, az egyik népszerű internetes portál a minap egy izgalmas kvízt tett közzé, amelynek központi témáját éppen a farsangi ünnepkörhöz kapcsolódó ismeretek képezték, ráadásul az összeállítás készítői a feltett kérdésekre adható válaszlehetőségek mellett dicséretes módon minden esetben magyarázatot is fűztek a helyes válaszokhoz, ilyen módon téve lehetővé a játékban részt vevő személyek ismereteinek bővítését.
Az első kérdés az volt, mikor kezdődik és meddig tart a farsangi időszak, amire a válaszlehetőségek közül értelemszerűen azt kellett megjelölni, hogy a farsang vízkereszttől húshagyókedd éjfélig, azaz a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig tart, magyarázatként pedig az szerepelt mellette, hogy a farsang hossza változó, ám a kezdete mindig vízkeresztre esik, a farsangi szezon vége ugyanis egy mozgó vagy vándorló egyházi ünnep, hamvazószerda, majd kiegészítésképpen azt is hozzátették, hogy idén a farsangi időszak január 6-ától február 14-éig tart. A következő kérdés úgy hangzott, mit ünneplünk farsangkor, amire a helyes válasz az volt, hogy a tél végét, a tavasz közeledtét, magyarázatként pedig megtudhattuk, hogy a farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is, egyben a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A következő kérdés arra vonatkozott, hogyan nevezik a farsang utolsó napjait, és a válaszadást követően megjelenő magyarázatból kiderült, hogy a farsang csúcspontját és egyben utolsó napjait az úgynevezett farsangfarka képezi, ami farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó háromnapos télbúcsúztató, és a világ minden táján ebben az időben rendeznek óriási karneválokat, köztük Magyarország egyik legismertebb ilyen típusú rendezvényét, a mohácsi busójárást is, amiről természetesen számos egyéb ismeretet is szerezhettünk a kvízből. A további kérdésekből megtudhattuk azt is, hogy mi az a boszorkánylépcső, melyik ételek kötődnek szorosan a farsanghoz, a hagyomány szerint mit tűztek a legények a kalapjukra farsangvasárnapon, miért égettek ilyenkor szalmabábut, illetve mi volt az a talalajvasárnap, stb.
A kvíz kitöltését követően, a tévében hallott szakemberek gondolatai kapcsán azon kezdtem morfondírozni, vajon nem lenne-e célszerűbb vagy legalábbis előremutatóbb a sehova sem vezető panaszkodás helyett a helyzet javítását elősegítő lehetőségek felkutatására koncentrálni, akár az említetthez hasonló játékos megoldások népszerűsítése révén, akár úgy, hogy a közös jelmezkészítés vagy éppen fánksütés közben mesélünk a gyermekeknek azokról a dolgokról, amelyek által felhívhatjuk a figyelmüket az ünnepkörhöz kötődő hagyományokra, akár bármilyen más olyan kreatív megoldás által, amelynek segítségével rámutathatunk számukra az ünnepkör jelentőségére és valódi tartalmára, miközben elmesélhetjük nekik például azt, hogy farsang egykor a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, hiszen mivel a nagyböjt időszakában már nem lehetett esküvőket tartani, a bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került; vagy azt, hogy a lányok a rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte azt; esetleg azt is, hogy a farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak és férfi módra mulathattak; sőt még azt is, hogy a farsang ünneplésének általános velejárója a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, mint például a kender vagy a szőlő megvarázslása a különféle farsangi ételmaradékokkal; vagy bármi mást, amit mi magunk fontosnak tartunk, hiszen lehet, hogy éppen a közös készülődés öröme és az együtt töltött idő élményszerűsége az, ami a leginkább hiányzik mind a gyermekek, mind a felnőttek mindennapjaiból, és az is előfordulhat, hogy éppen ezeknek a pillanatoknak a megteremtése révén erősíthetjük a kötődésünket nemcsak egymáshoz, hanem a gyökereinkhez, a hagyományainkhoz, az ünnepeinkhez és minden egyéb olyan tényezőhöz, amelyek meghatározzák az identitásunkat, valamint általa a jelenünket és a jövőnket is.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
