Már napok óta, amikor csak egy pici szabadidőm akad, az interneten keresgélek, az érdekel, megmenekült-e a zápara nyelv a kihalástól. Ez az a nyelv, amelyet 2015-ben mindössze öten beszéltek Ecuadorban, az Amazonas vidékén, Pastaza tartományban. Az UNESCO akkor úgy döntött, hogy megvédi a kihalástól ezt a nyelvet, hiszen a nyelvvel együtt a népcsoport által felhalmozott tudás és kultúra is eltűnik. Ők öten akkor – kilenc éve – azt a feladatot kapták, hogy tanítsák meg a zápara nyelvet húsz gyereknek és egy nyelvésznek. Arról, hogy ez a kísérlet milyen sikerrel járt, sajnos nem bukkantam rá semmiféle hírre.
Február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja. Ennek kapcsán minden évben napvilágot lát az adat, miszerint a Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. Folyamatosan halnak ki nyelvek. Egy nyelv utolsó beszélőjének elhalálozása után a nyelv felelevenítése már nagyon nehéz, ezért egy nyelvet már akkor veszélyeztetettnek minősítenek a nyelvészek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata sokkal gyorsabb, mint korábban volt, megállíthatatlannak tűnik, vélik a tudósok.
Milyen érzés lehet egy nyelv utolsó beszélőjének lenni? Tudni azt, hogy ha én már nem leszek, akkor az anyanyelvemen már soha többé nem hangzik el az, hogy „kislányom”, „kisfiam”, vagy az, hogy „szeretlek”. Katasztrófa, tragédia esetén az egész bolygón már senki sem fohászkodik e nyelven az égiekhez.
Persze, felmerülhet a kérdés, ha valaki a szívén viseli egy nyelv sorsát, gyermekei miért nem sajátították el, illetve miért hagyja, hogy lemondjanak róla, elfelejtsék azt.
Ennek oka elsősorban az – állítják a tudósok –, hogy az adott nyelvet beszélők más nyelvi környezetbe kerülnek – óvodában, iskolában, munkahelyen, baráti körben, más településre költöznek, országot váltanak –, és fokozatosan hagynak fel az anyanyelvük használatával.
A National Geographic folyóiratban arról olvastam, hogy például a Kaliforniában lévő mintegy ötven nyelvből ma már egyet sem tanítanak az iskolákban. „Az a nyelv, amelyet az új generáció nem tanul meg (az iskolában), egyértelműen halálra van ítélve” – mondta Lyle Campbell, a Salt Lake Cityben lévő Utahi Egyetem nyelvésze.
David Harrison, a pennsylvaniai Swarthmore College nyelvésze szerint leginkább a gyerekek azok, akik döntenek, hogy elhagyják-e az anyanyelvüket. „A gyerekek jó mércéi a társadalmi presztízsnek. Hamar megértik, hogy ha olyan környezetben élnek, ahol legalább két beszélt nyelv van, és az egyik kisebb értékű, mint a másik, ők többnyire a magasabb presztízsű nyelvet választják. A társadalmi nyomás ebben a tekintetben nagyon erős.”
Egy nyelv akkor kerül veszélybe, ha az azt beszélő közösség úgy érzi, hogy anyanyelve egyfajta társadalmi, gazdasági akadályt jelent számára. Ott a legsúlyosabb a helyzet, ahol ez a folyamat már nemzedékekkel korábban megindult. Az egyetlen módja a kis nyelvek megőrzésének: tudatosítani a gyerekekben, hogy az anyanyelvük érték, és nem gátló tényező – fogalmaznak igen markánsan a téma legjobb ismerői.
Pozitív példának Harrisons egy ausztráliai esetet említ. A terepmunka során a kutatók szemtanúi voltak annak, hogy egy nyolcvanéves nő, aki a yawuru nyelvet jelenleg beszélő mindössze három ember egyike, egy egész iskolás osztályt tanított erre a ritka nyelvre. A gyerekek különösebb kényszerérzet nélkül tanultak, és azzal indokolták ezt, hogy egy kihalóban lévő nyelvről van szó, amelyet meg kell menteni.
Izgalmas kérdés, hogy melyik az a nyelv, amelyet a világban a legtöbben beszélnek. Téved az, aki azt hiszi, az angol a listavezető. A tudósok az anyanyelvi szinten beszélők számát vették tekintetbe, így az első helyen a kínai mandarin nyelv áll, amelyet 1,3 milliárdan beszélnek, a második helyen az arab, amelyet mintegy 500 millió ember használ, a harmadik a hindi, a negyedik az angol, melyet 350–450 millió ember beszél anyanyelvként. Ötödik helyen áll a spanyol, 322 millió ember anyanyelve. A magyar nyelv világviszonylatban a 62. helyen áll, európai szinten a 14. A magyar nyelv biztonságban van, nem fenyegeti a kihalás veszélye, de a csángómagyar nyelvjárás az
UNESCO által működtetett online atlasz szerint a veszélyeztetettek között található.
Visszatérve az angol nyelvre: második nyelvként, valamint az online térben használt nyelvek rangsorában a lista élére kerül. Az internetes honlapok 52 százaléka angol. A magyar nyelvű honlapok aránya világviszonylatban mindössze fél százalék.
Az anyanyelv nemzetközi napján természetesen mi elsősorban a magyar nyelvre gondolunk. Hisz mi vajdasági magyarok e nyelven gondolkodunk, álmodunk, szeretünk, vágyakozunk. Lényeges, hogy gyermekeink anyanyelven tanuljanak. Gyakran elmesélem azt a kilencvenes évekbeli sokkoló élményemet, amikor egy dél-bánáti faluban jártam többedmagammal, s azt tapasztaltuk, a nagyszülők ugyan magyarul beszélnek, de az unokák egymás között kizárólag szerbül. „Tudják, az úgy volt, hogy valamikor a hatvanas évek végén a fiatal magyar tanítónő Szabadkára ment férjhez, s nem találtak magyar pedagógust, aki a helyére lépett volna, igaz, az illetékesek nem is nagyon törték magukat, úgyhogy már a mi gyerekeink is szerb iskolába jártak” – magyarázta az egyik nagymama. Az egyik bácskai városban pedig – mint az egyik helybeli kifejtette – a kilencvenes évek elején azért szűnt meg fokozatosan a magyar oktatás, mert sokan elköltöztek, kevesebb gyerek született, s azok a magyar szülők is, akik nagyobb számban éltek a település egyik részében, praktikusabbnak, biztonságosabbnak érezték a szomszédos iskola szerb osztályába íratni a gyerekeiket, mint a jóval távolabbi, a városközpontban lévő oktatási intézmény magyar osztályába. S ha egyszer valami megszűnik, akkor nagyon nehéz újra életre kelteni...
Ezért érezzük fontosnak, hogy az utóbbi jó néhány évben a politikum kiharcolja a kis létszámú magyar osztályok megnyitását, a Magyar Nemzeti Tanács több településen megszervezi az iskolabusz-programot, s a beiskolázási csomag és más támogatások révén is igyekeznek anyaországi segítséggel serkenteni, hogy anyanyelven tanuljanak gyermekeink. Hisz, ahogyan Kányádi Sándor költő fogalmazott: „Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul gondolkodunk, magyarul beszélünk, magyarul tanulunk.”
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából érdemes felidézni Jókai Anna írónő véleményét is: „Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.”
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
