Elkezdett beérni a munkánk gyümölcse

A szövetség méltatásában hozzátette azt is, hogy az egyesület esetében az elismeréssel azt az erőt és magyarságszolgálatot köszöntik, amely a megtartó szülőföld kincsként való felkutatására hív, és amely által alázat, alkotásvágy, a közösség cselekedetével teremtődő érték, a hazában, az egységes magyar nemzetben való reményteljes és reményt hozó hit egymásba kapaszkodhat jövőt teremtve ennek az örökségnek, az egymásért való tántoríthatatlan hűségnek. Az elismerést Hódi Judit, az egyesület elnöke Sutus Árontól, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökétől, és Rancz Károlytól, a szövetség alelnökétől a magyar kultúra napja alkalmából szervezett zentai központi rendezvényen vehette át január 26-án.

JÓ ÚTON JÁRUNK

 Egyesületük tavaly ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ennek kapcsán önök tavaly augusztus második felében már átvehették a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat, most pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség értékelte az itt zajló munkát. Hogyan éli meg ön mindezt?

– Nagy örömmel töltött el bennünket, amikor a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségből értesítettek bennünket arról, hogy Magyarcsernye helyi közösségének a tanácselnöke, dr. Tóth László felterjesztett bennünket a Plakett díjra, és az is, amikor közölték velünk, hogy érdemesnek tartanak bennünket erre az elismerésre. Számunkra ez – ahogyan a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj is –, azt jelenti, hogy a munkánkat elismerik, ezenfelül megerősít bennünket abban, hogy amit teszünk, az jó. Számomra egyfajta felelősséget is jelent mindez, mert úgy érzem, hogy az eddigi munkánk gyümölcse kezdett el beérni, illetve elértünk egy olyan szintet, amiből most már nem nagyon szeretnék engedni, úgyhogy ennek megfelelően egyesületünk igyekszik minél több programot, előadást szervezni. Nagyon örülünk annak, hogy eddig bármilyen rendezvényt is szerveztünk, a helyiek szeretettel és kíváncsian jöttek el megnézni azokat. Az elismerés egyfajta visszaigazolás is arra vonatkozóan, hogy jól végezzük a feladatainkat, illetve jó úton járunk, amelyről nem szabad letérnünk.

 A Plakett díjjal az egész egyesület munkáját ismerték el. Hogyan tekint Ön az egyesület munkájára?

– Ez az elismerés – akárcsak a tavaly nyár végén átvett Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj – nem az én személyemet tünteti ki, hanem az egész egyesület munkájára hívja fel a figyelmet, illetve méltatja azt. Egy fiatalos és lendületes csapat áll a hátam mögött, akikre bármikor bármiben számíthatok. Véleményem szerint e nélkül a néhány ember nélkül nem is tartanánk ott, ahol most tartunk. Bármilyen megmozdulásra is készüljünk, vendégszereplésre vagy itthoni bemutatkozásra, esetleg vendégfellépők érkezésére, előtte mindig leülünk, megbeszéljük a részleteket, elosztjuk a feladatokat. Mindenki annyit áldoz a szabadidejéből az egyesület munkájára, amennyit a lehetőségei megengednek. Számomra nagyon fontos, hogy a családom ezt elfogadja, és teljes mértékben támogat, mert enélkül nem is tudnám ezt csinálni. Rengeteg időt vesz igénybe, mert a pályázatokat egyedül intézem, a megírásukat és a visszaigazolási folyamatot is, de tényleg nagyon fontos az, hogy egy ennyire támogató háttérrel rendelkezem. És amikor nagyon elfáradok, amikor azt érzem, hogy nem bírom tovább, akkor jönnek ezek az elismerések, melyek igazából új lendületet, illetve megnyugvást adnak azzal kapcsolatban, hogy helyes úton járunk, mert egy ilyen kicsi egyesület számára minden pozitív visszaigazolás fontos.

FŐ TEVÉKENYSÉGÜK A HAGYOMÁNYÁPOLÁS

 Hogyan került Ön az egyesületbe, illetve annak élére?

– Fiatalon néptáncosként vettem részt az egyesület munkájában. Akkoriban a nagykikindai Kátai Tibor dolgozott itt koreográfusként, de amikor ő Magyarországra költözött, akkor egy ideig szünetelt a néptáncoktatás az egyesületben. Én 2014-ben tértem vissza együttesvezetőként, az akkori elnök, Lázár András kérésére, aki szerette volna újraéleszteni a néptáncot az egyesületben, és akkor kértük fel a Cseszák házaspárt koreográfusnak. Az első toborzóra ötvenöt gyermek jött el, akkor alakult meg a Százszorszép és a Tulipán néptánccsoport. Közben azért besegítettem a rendezvények szervezési munkálataiba, illetve a pályázatok megírásába is, 2017-ben pedig átvettem az elnökséget. A munka azóta is folyamatosan zajlik, és rengeteget dolgozunk.

 Az egyesület otthona hétről hétre hangos, különösen szerdánként, amikor majdnem minden magyarcsernyei gyermek táncol, vagy az asszonykórus énekel. Meséljen az egyesületben működő csoportokról!

– A falu legnépesebb egyesülete a miénk, jelenleg hatvan aktív tagunk van, ami pedig a tevékenységeinket illeti, azok nagyon szerteágazóak. Jelenleg négy néptánccsoporttal, két citeracsoporttal, az Őszirózsa asszonykórussal és egy felnőtt zenekarral dolgozunk. Mindegyik csoportunk heti rendszerességgel próbál. A felnőtt tánccsoportunk mellett a Pitypang csoportjaiban táncol egy ovisokból, egy alsósosakból, és egy felsősökből álló csoport. A felsős és az alsós táncosokkal eljárunk az óbecsei Kőketáncra és a Ricsaj nevű népművészeti találkozóra is, de ezenfelül igyekszünk minden meghívásnak eleget tenni. Nem is olyan régen Magyarittabén jártunk a felnőtt táncosainkkal és az asszonykórussal, a felsős táncosokkal pedig Tordára készülünk, a Bánáti estre, ami március 2-án esedékes. A kisebb táncosokkal Palotás Lengyel Anna foglalkozik, aki a néptánc mellett népi játékokat is tanít a gyerekeknek. A citerások tanítását ősztől Flaman István citeraoktató vette át. Az alsósokkal is sikerült egy kezdő citeracsoportot elindítanunk, akik meglepően sokan jelentkeztek – összesen kilencen –, nagyon kitartóak és szorgalmasak, illetve látszik rajtuk, hogy nagyon megszerették a citerázást. A felsősökből összeállt egy haladó csoport, akikkel már több szemlén is részt vettünk, a Szólj, síp, szólj! elnevezésű népzenei vetélkedőn, illetve a ludasi Citera pendüljön, ének zendüljön című népzenei vetélkedőn.

 Az egyesület számára az is fontos, hogy a gyermekek megismerkedjenek a néphagyományokkal és a népművészetekkel. Miben nyilvánul ez meg?

– A fiataljainknak igyekszünk jó példát mutatni, megerősíteni bennük a magyarságtudatukat, és ennek elengedhetetlen része az is, hogy megismerkedjenek a népszokásainkkal, illetve az ünnepeinkhez kötődő néphagyományainkkal, ami leginkább egy-egy néptáncóra, illetve egy-egy kézműves foglalkozás keretében valósul meg. Ezekre a foglalkozásokra igyekszünk olyan előadókat, illetve az egy-egy népi foglalkozás olyan képviselőjét elhívni, akik már nevet szereztek Vajdaságban azzal a tevékenységgel, amit művelnek. A kézműves foglalkozásokról a gyermekek mindig hazavihetik az elkészített alkotásaikat azért, hogy megmaradjon a számukra egy-egy emlék, illetve hiszünk abban, hogy ezek által a tárgyak által visszaidézhetik a foglalkozás egy-egy mozzanatát. Ennek a legékesebb bizonyítéka, hogy amikor bejelentünk egy-egy ilyen alkalmat, akkor a gyermekek elmesélik, hogy még megőrizték az előző foglalkozáson készült tárgyakat is, illetve a megmaradt emlékeikről is beszámolnak. Egy-egy ilyen mozzanat szintén egy visszaigazolás arra vonatkozóan, hogy akkor, abban a pillanatban jól gondolkodtunk, illetve a helyes döntést hoztuk. Én hiszem azt, hogy ezekkel a példákkal –  ha majd arra kerülne a sor, hogy átadjuk az egyesület vezetését a fiataloknak –  lesz itt néhány olyan ember, aki ennek az értékrendnek a mentén tudja majd tovább vinni az egyesület munkáját. A szülők teljes mértékben támogatnak bennünket, mindig itt vannak, felkínálják a segítségüket. Ezt a tavaly lezajlott Gyöngyösbokréta és Durindó fesztivál bizonyítja a legjobban, ahol minden szülőt bevontunk, illetve családostul jöttek, és ott segítettek, ahol tudtak.

KÖZÖS AKARAT AZ ÚJRAKEZDÉSRE

 Amikor 2022 nyarán a Palicson megrendezett Gyöngyösbokréta és Durindó végén bejelentették, hogy 2023-ban Magyarcsernye ad otthont Vajdaság legnagyobb népművészeti rendezvényének, nemcsak a falu jött lázba, hanem az egyesület szünetelő csoportjai is.

– A Tulipán – azaz a felnőtt és az ifjúsági – néptánccsoportunk tagjai nem voltak aktívak abban az időszakban, ugyanis ahányan voltak, annyifelé tanultak, így nem akartunk plusz terheket róni rájuk. Miután a hírt nyilvánosságra hozták, a táncosaink alig tudták kivárni, hogy visszahívjuk őket, hogy képviselhessék Magyarcsernyét a fesztiválon. Reményeink szerint az idén még ők is ott lesznek az adai Gyöngyösbokrétán, de egyre nehezebb a próbákat megszervezni velük, egyre nagyobb kihívást jelent megtalálni azokat a szombatokat, amelyiken mindegyikük haza tud jönni. Az ő koreográfusuk Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó, akik mindig megkérdezik tőlem, hogy milyen koreográfiát tanítsanak be nekik. Én ilyenkor annyit szoktam csak kérni, hogy a tánc legyen minél fiatalosabb, lendületesebb, akár egy mulatósabb, mert tudom, hogy a gyerekek és a helyi közönség is ezt szereti. Ami az asszonykórust illeti, ők 2002-ben alakultak meg először, és nagyon sokáig aktívak maradtak, aztán jött egy mindenki számára nehéz időszak, amikor leálltak a munkával, tavaly viszont az itt megrendezendő Durindó híre adott nekik, illetve hozott a számukra még egy lendületet, egy akaratot az újabb összefogásra, amelynek hatására újraalakultak. Egyébként egy nagyon jó hangú társaság állt össze, és nemcsak a legidősebbekből, hanem a közép korosztályból is. Ők is elkezdték már a felkészülést az adai Durindóra.

HAGYOMÁNYOKAT TEREMTŐ ÉS ŐRZŐ RENDEZVÉNYEK

 Tavaly az egyesület fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepelték. Amennyiben az információim pontosak, idén is készülnek egy kisebb jubileumra.

– Igen, májusban szeretnénk megünnepelni azt, hogy tíz évvel ezelőtt sikerült újraindítani a néptánccsoportjainkat. Van egy rendezvényünk, amelyikből az elmúlt évek során sikerült hagyományt teremtenünk, ez a Népzene és néptáncest, amit idén nyolcadik alkalommal szervezünk meg, és idén egy kicsit nagyobb szabásúra tervezzük, hogy megünnepelhessük ezt a számunkra nagyon fontos évfordulót.

 Vannak más rendezvényeik is, amelyekből hagyományt teremtettek?

– Igen, idén negyedik alkalommal szeretnénk megszervezni a Nótaestet, amelyet Osztermann Emma magyarcsernyei nótaénekes álmodott meg. A célunk ezzel a rendezvénnyel, hogy éltessük, és hogy népszerűsítsük a magyar nótát. Ilyenkor elismert, vajdasági nótaénekesek élő zenei kísérettel szórakoztatják a közönséget. Karácsonyi műsort is szervezünk minden évben, amelyen az egyesület összes szakcsoportja fellép, és amelyen az egyesület gyermek tagjait meglátogatja a télapó, aki ajándékokkal kedveskedik nekik.