Nincs finomabb a házi földi epernél!

Közkedvelt tavasz végi, nyár eleji csemegénk a földi eper, amely a hosszú, lehangoló téli napok után elsőként terem és vásárolható piacainkon. Persze ilyenkor még érdemes egy kicsit kivárni, mivel a legelső viszonteladók által kínált gyümölcsök nagy valószínűséggel Görögországból vagy más, tőlünk délebbre fekvő országokból származnak, és kifogástalan kinézetük ellenére korántsem annyira ízletesek, mint a házi termesztésűek.

A zentaiaknak meg már jól tudják, hogy nincs finomabb, zamatosabb és édesebb a helybeli Lálity család földi eprénél, amelynek termesztésével Lálity Emma néhai férjének a szülei kezdtek el foglalkozni még 2007-ben.

– Kezdetben fóliában, vertikális termesztéssel próbálkoztak, ami azt jelenti, hogy hungarocell cserepekben egymásra helyezett állományt indítottak be, felülről csepegtető öntözéssel, ami két-három évig volt termesztésben – mondta Emma, és megjegyezte, hogy ez nem bizonyult annyira sikeresnek, ugyanis a talajból sugárzó hideg hatására az alsó két szint kifagyott.

– Egy idő után ezt a termesztési módszert feladtuk, és bakhátas termesztéssel próbálkoztunk, úgyszintén fóliasátorban. Ez viszont helykihasználás miatt nem jött be igazán, és a növénybetegségek is igencsak elterjedtek. Ugyanis ez esetben a szellőztetés mellett is jobban felmelegszik a talaj. Úgyhogy ez sem tűnt a legjobb megoldásnak. Persze ezzel párhuzamosan, a fóliás termesztés mellett beindítottuk a szabadföldi termesztést is, és amikor a fóliában a bakhátas termesztés csődöt mondott, teljesen átálltunk a szabadföldi termesztési formára – mesélte a zentai fiatalasszony, majd kifejtette: a tövek számát évről évre növelték, és az idén 7500 tővel foglalkoztak. Emma elmondása szerint olasz fajtákkal dolgoznak, és kizárólag behozatali fagyasztott palántákat ültetnek el, ugyanis ez az a földieper-fajta, amelyik akkor tud csak igazán gyümölcsöt adni, ha mindig újraültetik.

– Az olasz földieper-fajtákat egy szabadkai cégen keresztül vásároljuk, ők pedig Olaszországból importálják ezeket a hibrid palántákat. A legkorábbi fajtánk az Alba, amivel nagyon régóta foglalkozunk, ezt követi a vásárlók által leginkább kedvelt Jolly, amelyik nagyon illatos és nagyon jó, markáns, zamatos ízű, és itt van még az Arosa – mesélte beszélgetőtársunk, aki megjegyezte, hogy rengeteg munka van a földi eperrel. Tavasszal, általában márciusban, vagy amikor az időjárási körülmények megengedik, az első feladatuk a levelezés elvégzése, amikor is az elhalt leveleket távolítják el. Ezt követi a műtrágyázás, a locsolás, amit az évek során kitapasztalt módszerek alapján végeznek el. A szedés pedig másfél-két hónappal ezután kezdődik.

– Az egésznek a buktatója a termés leszedése, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy miképpen szedjük le a beért gyümölcsöt, ugyanis oda kell figyelni arra, hogy ne nyomódjon meg a termés – magyarázta.

Ugyanakkor a munkaerő nagyon drága, ezért amit csak tudnak, azt családon belül oldanak meg.

– Persze amikor nagyobb rendelésünk volt, akkor közeli ismerősök is segítettek a szedésben, de túlnyomórészt csak négyen, anyósommal, apósommal és a férjemmel együtt szedtük – mesélte Emma, és hozzáfűzte, hogy időnként, a házi piacokra való szedés esetén a férje bérmakeresztanyja segít nekik a gyümölcsöt leszedni, amelyet félkilós kiszerelésekben értékesítenek a zentai piacon. Itt a nagytata árulja a termést, amelynek egy részét a viszonteladóknak adja át, az apró epret pedig lekvár és szörp alapanyagául vagy 5–10 kilogrammos kiszerelésben értékesítik.

Ugyanakkor a munkaerő nagyon drága, ezért amit csak tudnak, azt családon belül oldanak meg.

– Persze amikor nagyobb rendelésünk volt, akkor közeli ismerősök is segítettek a szedésben, de túlnyomórészt csak négyen, anyósommal, apósommal és a férjemmel együtt szedtük – mesélte Emma, és hozzáfűzte, hogy időnként, a házi piacokra való szedés esetén a férje bérmakeresztanyja segít nekik a gyümölcsöt leszedni, amelyet félkilós kiszerelésekben értékesítenek a zentai piacon. Itt a nagytata árulja a termést, amelynek egy részét a viszonteladóknak adja át, az apró epret pedig lekvár és szörp alapanyagául vagy 5–10 kilogrammos kiszerelésben értékesítik.

Emma kitért arra is, hogy az időjárási körülmények igencsak hatással vannak a hozamukra, a termés minőségére és az eltarthatóságára.

– Megtörtént már velünk, hogy a májusban vagy júniusban beköszöntött és huzamosabb ideig tartó hőség miatt a földi eper három hét alatt teljesen leért, és nem tudott rendesen kifejlődni. Sajnos a folyamatos öntözés ellenére is apróbb termésű maradt. Emellett voltak olyan esztendők is, amikor a május nagyon csapadékos volt, ekkor pedig nem igazán tudtunk a gyümölcs rothadása ellen védekezni – mesélte a fiatalasszony, és kiemelte, hogy a gyümölcs szedésének idején nem permetezik az ültetvényeket, ugyanis hozzájuk azért jönnek a vásárlók, mert tudják, hogy mit vesznek, ahogyan azt is, hogy a kisgyermekeik sem kapnak allergiát, mert az ő eprük nincs permetezve.

– Persze a növényvédelmet azért elvégezzük, de tudjuk, hogy meddig tehetjük ezt, ugyanis az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan betartjuk – hangsúlyozta beszélgetőtársunk, és hozzátette, hogy a hosszan tartó csapadékos időszakban akár szakadó esőben is kinn vannak az ültetvényen, és szedik az epret.

– A termesztés minden mozzanata mind a mai napig a néhai férjem által kidolgozott módszer szerint történik – hangsúlyozta Emma.

Beszélgetésünk végén elmondta, hogy pusztán földieper-termesztésből nem lehet megélni, és számukra ez mindössze egy szezonindító első bevételi forrás.

– Mivel a férjem szülei már nyugdíjasok, ez számukra egyfajta nyugdíj-kiegészítés, mi pedig a néhai férjemmel annak idején három hektáron cseresznyeültetvényt, két hektáron pedig mogyoróültetvényt és szilvást is elindítottunk, és szerény megélhetést biztosít számunkra, a férjem pedig mindezek mellett munkaviszonyban is volt – jegyezte meg.