Törődés szabályok között

Idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Poverello Alapítvány által működtetett óbecsei Lurkóház, ahol nehéz sorsú, hátrányos helyzetben élő gyermekeken segítenek a szervezet munkatársai. Alsóvároson a Köztársaság utcában található létesítmény látványos fejlődésen esett át az elmúlt egy évtized alatt. Az óbecsei Lurkóház Vajdaságban harmadikként kezdte meg működését, az elmúlt évtizedben közel 80 gyermekről viselt gondot.

Már a tágas udvarba belépve azt tapasztalom, hogy a védenceknek itt valóban jó helyük van. A ház bejárati ajtajában Boarov Diana fogad szívélyesen, aki két éve az óbecsei Lurkóház nevelője, tavaly szeptember óta pedig a vezetője, házfelelőse, kolléganőjét helyettesíti most ezen a poszton, aki éppen a szülési szabadságát tölti.

– Jelenleg huszonkettő védencünk van, akikkel az iskola után jómagam és még két nevelő foglalkozik, emellett van egy szakácsnőnk is. Két kolléganő a szülési szabadságát tölti, így teljesen megújultunk tavaly szeptemberben. Kevesen vagyunk, régebben „fedtük egymást", de a két új nevelő négy-négy órás munkaidővel dolgozik most. Sok apró gyerekünk van, ebből a huszonkettőből van hat nagy, a többi mind pici. A nagyok felsősök, a legidősebbek most hetedikesek, a kicsik pedig alsósok. Óbecsén négy általános iskola működik, jelen pillanatban három iskolából vannak gyerekeink: a Petőfi Sándor Általános Iskolából, a Samu Mihály Általános Iskolából és a Zdravko Gložanski Általános Iskolából. Az iskolai pedagógusokkal és a szülőkkel is jó együttműködést ápolunk. A gyerekek elsősorban törődést kapnak nálunk, valamint meleg étellel várjuk őket, segítünk nekik a tanulásban, tisztálkodási lehetőséget nyújtunk, kirándulásokat szervezünk számukra. Összetartó közösség a miénk. Én két évvel ezelőtt kerültem ide a testvérem által, aki előttem dolgozott itt nevelőként, én jöttem a helyére – kezdte beszélgetésünket Boarov Diana.

A Lurkóházakat működtető Poverello Alapítvány 2004-ben alakult meg. A nevéhez hűen arra törekszik, hogy a rászorulókon segítsen, azokon, akik az életben valami okból kifolyólag hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek keretében nyíltak a Lurkóházak: az első 2006-ban Dreán, a második 2008-ban Hajdújáráson, a harmadik pedig 2012. március 12-én Óbecsén. Mindhárom Lurkóház Harmath Károly ferences rendi szerzetes kezdeményezésére alakult meg.

– A védencek nem egyidőben érkeznek, attól függ, hogy melyik váltásban mennek iskolába. Aki délután megy, az reggel érkezik, reggelizünk, aztán megcsináljuk a házi feladatokat, illetve a gyakorló feladatokat, akinek igénye van, az meg is fürödhet. Ezután jönnek a foglalkozások, például igyekszünk különféle kézműves foglalkozásokkal érdekesebbé tenni a programot, néha rajzfilmet is nézünk. Most sokat készültünk az ünnepekre is, először a karácsonyi műsorra, majd a jubileumi műsorunkra, úgyhogy bőven lefoglaltuk a gyerekeket. Büszkék is lehetünk rájunk, mert nagyon szépen megtanultak mindent. Aki délután jön, az az ebéddel kezdi, majd elvégezzük a házi feladatot. Ha szép idő van, akkor kint vagyunk az udvaron. Olyanok itt a gyerekek mindennapjai, mintha otthon lennének. Igyekszünk rendszerességre nevelni őket, mivel mi is akkor tudunk velük foglalkozni, ha ők rendszeresek, mi itt szabályok között élünk. Nyáron nincs tanítás, akkor nálunk is szabadabbak a programok – mondta a házfelelős.

Az óbecsei Lurkóház látványos fejlődésen esett át az elmúlt tíz év alatt, munkáját egy régi családi házban kezdte meg. Egy nagyobb helyiséget alakítottak ki, ahol a gyerekek étkezhetnek, tanulhatnak és az ünnepeket is itt tartják meg. Emellett külön tanulószobák, játszószobák is találhatóak az épületben. Az udvarban található játszóteret tavaly festették újra. A Lurkóház támogatásokból él, a külföldi támogatók mellett helyi vállalkozók és termelők is segítik a munkáját hús- és zöldségadományokkal, pénzadományokkal, tisztálkodási szerekkel, édességekkel, valamint ruhákkal. Az elmúlt tíz évben több védenc is befejezte a középiskolát vagy nemrég iratkozott oda, és sikerült kitörnie a hátrányos helyzetből. Rác Kolompár Alen most hetedik osztályos, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója.

– Elsős korom óta vagyok a közösség tagja, hat éve már. Voltak olyan napok, amikor nem volt kedvem jönni, de aztán mégis eljöttem. Nem szoktam hiányozni. Az iskolában mindig délelőttös vagyok, onnan ide jövök rögtön a Lurkóházba. Szeretem a nevelőket, jó a viszonyunk. Mivel az idősebbek közé tartozom, segítek a kisebbeknek, ha szükséges, játszok is velük – mondta Alen.

Menyhárt Rudolf szintén a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója, ő most elsős.

– Tavaly szeptember óta járok a Lurkóházba. Délelőtt iskolában vagyok, onnan ide jövök, nem megyek haza. Ebédelünk és megcsináljuk a házi feladatot. Nekem a kedvenc tantárgyam a matek, de a magyar az nehezen megy, jó, hogy segítenek a házi feladatban a nevelők és a többiek. Szeretek játszani a többiekkel és olyan finomakat eszünk. A legjobb barátom itt Alen – mesélte Rudolf.

Tóth Fiorella a Samu Mihály Általános Iskola negyedik osztályos tanulója.

– Elsős korom óta járok a Lurkóházba. Változó, hogy mikor jövök, délelőtt vagy esetleg délután, attól függ, mikor megyek iskolába. Megcsináljuk a házi feladatot, ebédelünk, játszhatunk és rajzolhatunk is. Tévézni is szabad néha, filmeket is nézünk. Szeretem, amikor fellépünk valamilyen műsorban, legutóbb is szavaltam – mesélte Fiorella.

Ahogy a példák is mutatják, a Lurkóházra óriási szükség van, hiszen nemcsak biztos hajlékot nyújt a gyerekek számára, ahol tanulhatnak, játszhatnak, barátkozhatnak, hanem oktatja és neveli is őket, hozzájárulva ahhoz, hogy innen kikerülve a helyes úton haladjanak tovább az életben.